.:C a r l:.
Kipattantak a szemeim, ahogy ráeszméltem, tulajdonképpen mit is álmodtam. Nagyon izgalmas volt. Túlságosan.
Ez nem az első alkalom hogy sikerül valamilyen okból kifolyólag intimitástól fűtött álmokat átélnem alvás közben Jane főszereplésével, de a mostani teljesen más volt. Sokkal több, mint az előzőek.
Nagyot nyeltem, szapora légzéssel bámultam a plafont, és tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg a mocskos álmokkal járó büntetést.
Félve kukucskáltam takaróm alá, és bizony bekövetkezett, amitől tartottam.
A farkam állt mint a cövek, és ezen segítenem kellett. (i know omfg:D)
Jane édesen szuszogott mellettem, lopva rápillantottam, és imádkoztam Istenhez, hogy ne most kelljen felkelnie.
Felültem az ágy szélére, és körbenéztem a szobában. Az ablakon át mozgolódást láttam, a legtöbben már biztos felébredtek. Szuper.
A matrac rugózott egyet, tudtam, hogy a mögöttem fekvő Jane csinálhatott valamit. Magam elé meredve vártam hogy abbahagyja, akármit is művel. Gyors fogtam a párnámat és eltakartam vele a rejtegetnivalómat, ha netán Jane mégis úgy döntene, megnehezíti a dolgomat.
- Carl, mit csinálsz? - Hát még szép, hogy felkel...
- Ööhm semmit. - Még a szemeimet is összeszorítottam, hogy véletlen se találkozzon tekintetünk.
Jane megint megmozdult, és mintha közeledne. Rengeteg "távozz sátán" gondolat után, úgy kaptam ki magam érintése elől, mintha halálos vírust terjesztene. Höh, mondjuk ebben van valami.
- Mi a baj? - Kérdezte álmos hangon, felpattantam az ágyról, a párnát szorosan tartva magamhoz.
- Semmi, csak adj nekem néhány percet kérlek. - Jane szemei az arcomról lesiklottak a párnára, szólásra nyitotta száját, de mégsem mondott semmit.
- ...Oké. - Furcsán nézett rám, összekapkodta cuccait. Egy örökkévalóságba telt, mire végre egyedül hagyott engem, és az én problémámat.
Az ajtó halkan csapódott, ahogy Jane kiment rajta. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, és leejtettem a párnát.
Igazából ez az első komolyabb alkalom, hogy ez megtörtént velem és a kicsikémmel. Eddig is kísérletezgettem, de sose volt még, hogy valaki miatt történjen. Jane hibája.
Bezárkóztam az emeleten talált fürdőszobába, és tettem a dolgomat. Közben aljas módon végig Jane járt az eszemben, nem tudom eldönteni, hogy ez mennyire gáz, vagy perverz. Mindenesetre, nekem segített, ő pedig nem fogja megtudni.
Ennek is megkellet történnie egyszer.
Nem tartott annyira hosszú ideig, mint számítottam rá. Végeztem, és azt kell mondjam, a mennyországban éreztem magam ezek után. Talán csinálhatnám ezt többször is...
Elástam magamban a megismétlés iránti vágyakozásomat, elvégre, ez így nem érvényes. Jane sem maszturbál, miközben rám gondol... Vagy talán mégis?
Te jó ég.
Inkább felhagytam a gondolkodással, mielőtt túl messzire mennék. A tükörbe nézve eltüntettem a képemről a furcsa Jasonéhez hasonló perverz, önelégült mosolygásomat. Örültem volna egy kis hideg víznek, amivel felfrissíthetem a forró, kipirult arcomat, de persze a csap nem működött. Feleslegesnek éreztem feltakarítani magam után, elvégre vértől kezdve minden undorító maszat mázgálódott szét a csempéken, ezért gondoltam az én cuccom már igazán nem árthat senkinek.
Kinyitottam az ajtót, és lerobogtam a lépcsőn. Megint ülepedett valami hülye mosoly a szám szélén, sehogy sem tudtam levakarni onnan, így inkább nem is próbálkoztam.
Összeszedtem a cuccaimat, majd eloltottam a tüzet a kandallóban. Csoda, hogy az éjszaka folyamán nem aludt ki, vagy hogy még nem gyulladt ránk az egész kóceráj. Bedobáltam pár rögtönzötten talált holmit a táskámba, köztük valami régi pornókiadású anime képregényt, amik azért elég ritkák. Fogalmam sincs, mit kereshet ilyesmi egy farmon, ahol valószínűleg ódivatú parasztemberek laktak, távol a város mozgalmas életétől. Bár, a látszat néha csal.
A kabátomat véve nyitottam ajtót, hogy kimehessek a friss levegőre, amire már szükségem volt. Meglepő erős szél fogadott, hirtelen a kalapom is leakart repülni a fejemről. Egy ideje nem volt ennyire szeles az időjárás, és persze nekünk időjárás jelentés nélkül fogalmunk sincs, mikor mire számítsunk.
Láttam esőfelhőket is, amik nem túl biztató színükben pompáztak. Azonnal összehúztam a kabátom cipzárját, és hátamra vettem táskámat. A kalapomat inkább a kezemben fogtam, nehogy elveszítsem.
- Végre Carl! - Jason megragadta a felkaromat, és húzni kezdett valamerre. - Hol a fenében voltál eddig? Segítened kell! Mihamarabb elakarjuk érni az iskolát, mielőtt még valami hurrikán szar elkapna minket. - Odavezetett a kocsikhoz, ahol beállított a sorba. Egymásnak adogattuk az ellátmányainkat, hogy felpakolhassuk a kocsikra. - Mi ez a fura mosoly a képeden huh?
Értetlenül néztem rá, aztán nagyot dobbant a szívem. Ki kell találnom valamit. ...Várjunk, mégis miért kellene neki beszámolnom bármiről is? Megvontam a vállamat válasz helyett, és átvettem egy nagydarab lisztes zsákot, amit valószínűleg a farmon találhattak.
- Remélem, használtál testápolót. - Döbbenten Jasonre néztem.
- ...Tessék?
- Ha recskázás közben nem használsz, lejön a bőr a farkadról. Hidd el, nem jó érzés.
Az állam konkrétan a földmagig lesüllyedt, elejtettem a kezemben tartott zsákot. Most ijedjek meg mert Jason mindent kitalál, öljem meg magam, amiért a péniszemről akar nekem tanácsot adni, vagy esetleg kezdjek el vitatkozni vele, mert ez totális hülyeség. Nem egyszer vertem már ki nélküle, feleslegesnek tartom. De nem, ezt inkább nem osztanám meg vele.
- Carl, az Isten szerelméért, tudod milyen nehéz volt ezt beszerezni? - Adam a fejét fogva guggolt le elém, a kilyukadt zsákra célozva, amit az előbb vágtam földhöz. - Csezd meg, kapard össze!
Még mindig sokkos állapotban térdeltem le, és sepertem vissza a zsák felhasználható tartalmát, majd megkötöztem a száját, nehogy még több odavesszen belőle.
Felálltam, és ráhajítottam a zsákomat az egyik kupacra. A kocsi másik oldalán valaki szintén így tett. Boldogan elmosolyodtam, amint megláttam Jane-t. Tökre hiányzott már. (lololol)
- Hali. - Kedvesen mosolygott, vigyorogva köszöntem neki vissza, és megkerültem a kocsit, hogy közelebb mehessek hozzá.
Talán kicsit sokat adtam bele a köszöntőcsókba, mivel Jane váratlanul felnyögött. Csak ekkor vettem észre, hogy az egyik kezem véletlenül melleire tévedt, míg a másik vészesen közeledett fenekéhez. Nem mutatott ellenkezést, de én jófiús modoromhoz híven eltávolodtam tőle, hogy megbizonyosodjak, nem csináltam-e valami rosszat. A kezeim illemtudóan visszasiklottak derekára, az ő ujjai a tarkómat birizgálták. Ajkaink nem lehettek messzebb félcentiméternél, csak épp annyira, hogy Jane mondhasson valamit. Egy ideig még csukva tartotta szemeit, gondolom igyekezte felfogni, hogy tényleg letapiztam.
- Öhm... Victorral megbeszéltük, hogy most velük megyek. Persze csak ha nem jelent gondot. - Értetlenül ráncoltam szemöldökömet, másra számítottam.
- Oh oké. - Lesütöttem szemeimet.
- Biztos?
- Persze, menj csak. - Jane elvigyorodott, és megpuszilta az orromat. Leemelte kezét, megölelt, majd elindult valamerre. - Hé, Jane! - A lány felém fordult. - Szeretlek!
Igen, tudom, ez nagyon nyálas, de nem mondhatom neki elégszer, ha egyszer tényleg így érzek.
- Én is téged. - Mondta vigyorogva, és újra elindult.
Néztem ahogy összetalálkozik Victorral és együtt szálnak be a kocsiba. Hirtelen egyedül éreztem magam, és elgondolkoztam azon, hogy csatlakozom hozzájuk, de Jane nem említette hogy számítanak a társaságomra, szóval mégsem furakodhatok be közéjük, mint az őrült, birtokló, lekoppinthatatlan rémálompasi.
- De depizz már kölyök, csak félóráról van szó. - Forgatta szemét Adam. - Annyit csak kibírsz barátnő nélkül.
Csak hogy ő nem szimplán a barátnőm, hanem az egyetlen normális ember, akivel eltudok beszélgetni. Túl nyálas vagyok...
Megkerestem a mi kocsinkat, ahol Grace éppen a haját fonta.
- Szia Carl! - A hangjában lévő túlzott kedvesség szinte már bántotta a fülemet. Ennek ellenére én is a lehető legaranyosabb hangnememben köszöntöttem őt. - Hol van Jane?
- Victorral. - Mondtam egyszerűen.
- És hol van a kalapod? - Kérdezte, miután hátranézett rám.
Francba, már megint elhagytam. Hülye szél.
Jason hirtelen kinyitotta a kocsiajtót, és gyorsan a volán mögé helyezte magát, majd hátradobta nekem az emlegetett seriffkalapomat.
- Jobban kéne vigyáznod rá. - Mondták egyszerre, ennek örömére megint nyelvezni kezdtek a szemem láttára.
Zavartan kinéztem az ablakon, hogy elvonhassam a figyelmemet a gerlepárról. Az időjárásra koncentráltam inkább. Úgy tűnt, a vihar kezd egyre inkább felerősödni, ami egyáltalán nem tetszett nekem.
Elindultak az autók, szinte ezzel azonos időben megeredt az eső is. A mellettem lévő ablakon át mindent elmosódva láttam, így középre ültem, hogy az első ablakon át nézelődhessek.
Úgy figyeltem Victorék autóját amiben Jane tartózkodott, mintha a szememmel képes lennék megállítani egy vulkánkitörést. Semmi értelme nem volt kémlelnem őket, de mégis jól esett valamelyest biztonságban tudni Jane-t.
Az a fél óra, megerőltető volt számomra. Nem csak Jane hiánya miatt, hanem Jas és Grace érdekes párbeszédei hallgatásáért is. Bárcsak lenne fülhallgatóm.
- Ez húzós lesz. - Állapította meg Jason, miután leállította a kocsit.
Ömlött az eső, ráadásul már a kocsiból hallani lehetett a járkálók énekét.
Fejemre vettem kalapomat, hátha sikerül nem teljesen eláznom. A szél enyhült, de még így is agresszívan csapkodta a szemembe az esőcseppeket. Az ég is hangosan dörgött, párszor villámlott.
Az épületre néztem, ami mellett megálltunk. Kétemeletes középiskola volt. Az építmény melletti utcában a konténerek mögül törtek elő a szörnyek, még fel se emeltem a pisztolyom, a csapat előre lévő tagjai mindet lelőtték. Mindenki közelebb ment az ajtóhoz, egy pasas kinyitotta, és miután megtisztította az első emeletet, mindenkit beinvitált.
Egy icipicit pánikba estem, mert a tömegben sehol sem találtam Jane-t, de még az égimeszelő haverját sem. Fordultam párat a tengelyem körül kétségbeesetten, míg nem egyenesen Jane-be ütköztem. Az első gondolataim között szerepelt a "hú de szexi így vizesen", amivel magamat is megleptem. Miért vagyok most ilyen kanos?
Jane szó nélkül átölelt, én pedig homlokon pusziltam.
Persze nem tartott sokáig a megnyugvásunk, még ki se fújtuk magunkat, egyből hangokat hallottunk az emeletről. Mindenki a másodikra vezető lépcsőre emelte tekintetét, de semmi különöset nem tapasztaltunk. Pár ember felkukkantott, hallottunk pár dübbenést, és már jöttek is vissza.
- Tiszta. - Mondta az egyik srác, mindenki fellélegezett.
Körbenéztem a folyosón ahol álltunk. Átlagos szekrénysorokkal szemezgettem két oldalról, pár ajtót is láttam, amik gondolom osztálytermekbe vezettek. Minden poros volt és könyvek hevertek a földön, mint ahogyan azt egy elhagyatott több éve nem használatos iskolától vártam. Láttam még pár rajzot meg festményeket, vértócsákat és füzeteket.
- Skacok ezt nézzétek! - Jason kirontott az egyik ajtón, kezében két szatyor tésztát szorongatott. - Ma spagettit vacsizunk!
- De hús nélkül. - Tette hozzá Adam, aki mögötte kullogott ki a teremből.
Jason odavitte a szerzeményét Zacknek, aki átadta az egyik fekete palinak, aki ha jól tudom otthon a szakácsnak is segédkezik.
Miután az összes létező dolgon végigfutott a szemem legalább ötször, újra eszembe jutott a barátnőm, aki időközben megint eltűnt mellőlem. Tudtam hogy a Victor srác már megint kisajátította magának, és megpróbáltam nem porig szidni Jane egyetlen haverját gondolatban.
Kicsit se vagyok féltékeny...
Megforgattam a szememet a saját fejemben zajló butaságok miatt, és benyitottam az első ajtón, amit megláttam.
Eléggé nagy véletlen egybeesésként ért, hogy Jane és Victor pont abban a teremben ücsörögtek az egyik padon.
Nem hallották hogy bementem, tovább beszélgettek. A szívem akrobatikus mozdulatokat hajtott végre a helyén, ahogy észrevettem, hogy Jane tenyere Victor kézfején pihent. Felment bennem a pumpa. Valahol legbelül egy elnyomott hang halkan mondogatta nekem hogy "nincs ebbe semmi, a jó barátok szokták egymás kezét fogni", de ez eltörpült a sok vegyes rossz érzés mellett, amit akkor éreztem főként Victor iránt.
Össze kellet szorítanom az öklömet, nehogy egyenesen Victornak rohanjak eltörni néhány fölösleges csontját. Valahogyan sikerült lelöknöm magam mögül egy kupac kémcsövet, amik ripityára törtek lábam előtt, nagy zajt csapva a szobában. Jane és Victor egyből hátrakapták fejüket, hogy meglessék mi volt az. Tekintetünk találkozott, Victor elkapta kezét Jane tenyere alól.
Semmi sem történt, én mégis mérhetetlen dühöt éreztem. Azonnal kihozták belőlem a látottak azt a "birtokló mániákus őrült rémálompasit", amit szerintem senki sem akart igazán abban a teremben.
- Na jó, akkor én most kimegyek. - Victor bűnbánóan nézett rám, nagyon szerettem volna beverni neki egy aranyosat.
De a felgyülemlő erőmet inkább arra használtam, hogy kontrolláljam az indulatomat. Nem szabad verekednem, ha elkezdeném, nem állnék meg, amíg valaki bele nem hal, és azt Jane biztos nem díjazná. Összeszorítottam a szemeimet, amíg Victor magunkra hagyott Jane-nel.
Jane leugrott a padról.
- Carl, hidd el, semmi sem történt. - Odasétált hozzám kezeivel az enyémeket kereste.
Gyengéden számra tapasztotta ajkait, már tényleg nem tudtam, konkrétan mit is éreztem. Szarul esett hogy Jane más fiúnak fogja úgy a kezét, ahogy nekem szokta. Különböző bonyolult, drámához vezető gondolatok árasztották el meggyötört elmémet, szinte szégyelltem hogy nőket megszégyenítő mennyiségű gondokkal szennyeztem a fejemet.
De volt ott más is, aminek aztán végképp nem láttam értelmét.
Dühös voltam és elgurult az eszem, valamilyen beteg okból kifolyólag mégis tetszett ez az egész.
Volt valami Jane megbocsájtásért könyörgő szemeiben, ami megmozgatta a piszkos fantáziámat, szinte már megrémisztett mennyire.
Tudtam hogy le kell állítanom magamat, mert az amire legjobban vágyok, nem fog megtörténni akkor és ott.
Jane még mindig rémülten várta mit fogok csinálni, fogalma sem volt, mi zajlott le bennem, és nem akartam, hogy megtudja.
- Carl, mondj már valamit! - Kérlelt Jane, a hangja és a nevem kombinációjára még jobban beindultak a dolgok odalent.
Nagyot nyeltem és próbáltam kipréselni valami választ magamból, de nem ment, a lábam pedig földbe gyökerezett. Már megint mi történik?
Lesütöttem a szememet hogy legalább megkíméljem magam a szemkontaktustól, Jane mostanra már biztosan azt hitte, hogy komolyan berágtam rá.
- Sze-szerintem jobb ha most k-kimész. - Muszáj volt megszólalnom, elvégre nem akartam, hogy magától rájöjjön mit szeretnék.
Nem néztem fel egészen addig, amíg ajtócsapódást nem hallottam. Jane kiment.
Hálát adtam istennek hogy Jane-nek sem szokása kérdezősködni, így végre segíthetek magamon ezen a napon már másodjára.
Ráadásul még csak a fele sem telt el ennek az átkozott napnak.
A tizennyolcadik rész tálalva, remélem nem utáljátok MERT ÉN AFSADSDFKGLÉS
Na bocsánat oké nah összeszedem magam.
Oké szóval azt a zárójeles részek is mutatják hogy omg nem kis mennyiségű fangörcsmenet játszódott le bennem, a rész írása közben.
Ebben a fejezetben nem csak a saját sérült elmémet engedtem szabadjára, hanem emlékeztettelek titeket, hogy Carl is egy tinédzser, ráadásul férfiból van, és erről nem szabad megfeledkeznünk:D
Omg ez eddig a kedvenc részem
Imádom Carl szemszögéből látni a világot de komolyan:DD
Kommenteljetek és szavazzatok ha tetszett, szeretném tudni, mit gondoltok erről a részről, vagy úgy az egész történetről
/Bocsánat az esetleges hibákért/
xoxo