.:C a r l:.
Álmosan nyújtózkodtam az ágyamon, miután lábaim érintették a hideg talajt. Ásítozva dörzsöltem meg szemeimet, majd a szemközti ágyra tévedt a reggeli búskomor tekintetem. Jane...
Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei. Az a bénázás, amit én előadtam, fergeteges volt. Oké na, kicsit bepánikoltam. Azt gondoltam, azzal hogy elkezdjük ezt, onnantól kezdve a másik nyakán kell lennünk egész nap, és nyálas szavakat vágni egymás fejéhez. Ez még nem is lenne probléma, mivel ahogy telik az idő, egyre jobban féltem őt, és nem is akarok más társaságot. A nyálas szavak pedig biztos kicsúsznának párszor, mert tényleg szeretném tudatni vele mennyire gyönyörű, és elképesztő valójában. De én mégis megrémültem.
Érdemes lenne szerelmesnek lenni, egy ilyen világban, mint ez?
Na meg persze nem vagyok valami lovagias.
Bár Jason szerint magamat is meglepem majd azzal, mikre leszek képes pár nap leforgása után, ha beleszeretek egy lányba. Tegnap mielőtt elmondtam volna Jane-nek, hogy tényleg szükségem van rá, Jason megállított és elhadart pár tanácsot, gondolom sütött a képemről, hogy igazából fogalmam sincs mit csinálok.
Aztán rájöttem, hogy nincs miért aggódnom, elvégre csak Janeről van szó. Majd együtt csiszolunk a kapcsolatunkon.
Nem akartam felébreszteni az alvó lányt, ezért megpróbáltam a lehető leghalkabban felkelni és megkeresni a cuccaimat. Pechemre valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag, egy bazi nagy táska állta az utamat a szekrényig, amibe belerúgtam, és csaknem el is taknyoltam rajta. Persze az egész hatalmas zajjal járt, Jane ijedten kapta felém tekintetét.
- Bocsi. - Suttogtam szerencsétlenül, Jane kuncogni kezdett. - Még mindig szereted látni hogy szenvedek, igaz? - Én is halkan nevettem, Jane vigyorogva bólintott. - Bezzeg mikor meglőttél, az már nem volt vicces. - Hunyorogtam rá a duzzogós hangomon, Jane már pont mondani akart erre valamit, de csendre intettem a kezemmel, ő meg csapkodni kezdett a sajátjaival és elbújt a takaró alá. - Megint én nyertem. - Diadalittas vigyor jelent meg a képemen, és újra megindultam a célom felé.
Valamelyik nap behoztam egy vödröt, mert annyira lusta voltam, hogy nem akartam elmenni a mosdóig, kiöblíteni a számat fogmosás után. Szóval nem túl intelligens módon, a vödörbe köpködtem.
Most is azon voltam hogy inkább elintézem így a dolgom, és visszaesek az ágyba, de elkellet rajta gondolkoznom. Elvégre, Jane biztos nem díjazza ezt a gusztustalan tettemet...
Addig álltam tétlenül a vödör előtt, hogy Jane már kikelt az ágyából és mellém lépett. Természetesen megint letablózott azzal, hogy éppen keresztülhasította a róla alkotott véleményemet. Lazán beleköpött a vederbe, miután megsikálta a fogát, én pedig csak döbbenten figyeltem hogy pulcsija ujjával letörli a száját.
- Mi van? - Kérdezte mosolyogva, mikor észrevette szüntelen bámulásom.
- Tele vagy meglepetésekkel. - Mondtam még mindig elképedve, aztán követtem a példáját és szépen megmostam a fogam.
- Tudom. - Vigyorogva mögém sétált, és ruhát keresett magának a polcon.
Az én szerelésem már az ágyamra volt dobálva. Jane-nek háttal elindultam, hogy kezembe vegyem és felvehessem majd őket, miután Jane kiküld a szobából. Igazából még sosem volt olyan, hogy egyszerre keltünk fel, ezért ez a kiküldés rész mindig kimaradt. Ahogy ezúttal is. Megfordultam, kezembe egy sötét nadrággal, egy zöldes színű pulcsival, és egy kockás inggel. Jane a szemem láttára kezdte levenni a felsőjét, mire idegesen visszafordultam a sarokba, és rákvörös fejjel bámultam magam elé. Oké ez furcsa. Mondjuk gondolhattam volna, hogy Jane a többi lánnyal ellentétben nem szégyellős, mivel eddig minden lányokról tudott tulajdonságomat megcáfolta.
De lehet hogy csak direkt akar kikészíteni.
- Nem öltözöl? - Jane közelebb jött hozzám, félve pillantottam rá, teljesen fel volt öltözve. Egyszerre éreztem megkönnyebbülést és csalódottságot. - Kimegyek addig. - Mosolygott kedvesen, de a szemében láttam némi "ezt most visszakaptad" dolgot.
Ezt kihívásnak vettem.
Vetkőzni kezdtem Jane előtt. Levettem a hosszú ujjú fehér felsőmet, amibe aludtam. Magamat is megleptem az alatta lévő atlétával, amit csak megigazítottam, és arra rávettem a többi ruhát. Jane zavartan elfordult, ismét nyertesnek éreztem magam. Rekord gyorsasággal kaptam fel a farmert, már csak az övvel kellet baszakodnom, amin a késemet tartó tok volt rávarrva. Jane visszafordult, ezért végignézhette a küszködésemet a csatokkal, aztán egymásra néztünk.
Ha mostantól minden reggelem ennyire erotikától fűtött lesz, nem fogok unatkozni.
Jane hirtelen megragadta a kezemet, és magához húzott. Lehajoltam hozzá, ő pedig megcsókolt. Már kezdünk belejönni, azt hiszem.
Jane eltávolodott, és látszott rajta hogy szeretne valamit megkérdezni. Gondolom a tegnapi baromságom miatt fél attól, hogy megint eltűnök valamerre ha faggatózni kezd.
- Kimegyünk? - Szólalt meg végül.
- Aha. - Egyeztem bele gyorsan.
Hátráltunk egymástól, mindketten felvettük a cipőnket meg a vékony kabátjainkat. Kirúgtam a rozoga ajtót, udvariasan előreengedtem Jane-t, mire ő felvonta a szemöldökét. Ja, eddig mindig parasztosan előrementem. Már el is kezdődött volna az a változás dolog, amiről Jason beszélt?
Rögtön a folyosón érezhető volt, hogy kint lehűlt a légkör. Időközben nyárból őszbe csöppentünk, amit egyáltalán nem bántam. Nem szeretem a forróságot.
Még nem kapcsolták be a fűtéseket, az emberek most hűtik ki magukról a forró augusztusi időjárást.
Kint egy nagy felhő elkülönítette tőlünk a nap sugarait. Ehhez képest nem volt annyira hideg, inkább kellemes és tiszta volt a levegő.
Jane ismét megfogta a kezemet, és az egyik épület hátuljához vezetett. Egy tűzlétrát pillantottam meg, ami felvezetett a tetőtérre. A lány elkezdett felfelé mászni, és biccentet a fejével, hogy kövessem.
Kellemes percek voltak ezek, feltűnés nélkül bámulhattam Jane formás alsó idomait. De ő mintha megérezte volna ezt, megállt és lenézett rám. Persze én elővettem az ártatlan és értetlen arckifejezésemet, ő pedig gyilkos pillantást küldött felém, de mégis mintha rejtegetett volna egy apró mosolyt, a szája szélén. Ezután visszafordult, én pedig nyugodtan csinálhattam azt, amit eddig.
Jane a legnagyobb bánatomra felért, és eltűnt a szemem elől. Sietősebbre vettem a tempómat, aztán végre én is célba értem.
Odafent mindössze egy darab napelem, és sok csővezeték helyezkedett el, meg egy kisebb gépezet, gondolom a szellőzőhöz volt valami köze.
Eléggé meglepődtem, mikor észleltem hogy Jane beszél valakivel. Victor.
Egy pillanatra kihasználtnak éreztem magam, de rá kellet jöjjek, hogy Jane nem tudott Victor itt tartózkodásáról, meglepettnek tűnt. Elég messze álltak tőlem ahhoz, hogy ne halljam miről beszélnek. A fiú rám nézett Jane felett -Victor nálam is magasabb, szóval Jane eltörpül mellette- mondott valamit Jane-nek, a lány pedig megölelte. Próbáltam elnyomni azt a féltékeny énemet, hiszen egy ölelés még nem a világ vége. Biztosan volt rá oka, meg aztán eléggé jó barátok, szóval nem kell aggódnom.
Victor közeledett felém, a mögöttem lévő létrához. Barátságosan rám mosolygott, ami kicsit meglepett. Még sosem beszéltünk igazából, nem is értem, miért nem csípem annyira. Néztem ahogy megteszi az első fokokat, aztán ismét Jane-re figyeltem. A lány kezével jelezte, hogy menjek oda hozzá.
Jane leterített valami pokróc féleséget a tetőtér egyik sarkába, és leült rá. Én is követtem őt, miután mellé értem.
Nem tudtam mennyire leszek tuskó, ha rákérdezek erre a Victor dologra, így inkább csak vártam, hátha mesél valamit.
- Victor bátyja meghalt. - Jane nekidőlt a tetőt körbekerítő betonnak. Erre én egy egyszerű "auch"-ot tudtam kinyögni. - Carl ha kérdezek valamit, ugye nem leszel megint gyáva nyuszi? - Jane elmosolyodott a mondata kiejtésekor, én pedig felháborodottan fújtattam. De végül is igaza volt, tényleg eléggé beijedtem a legutóbb.
- Nem ígérhetem meg. - Jane oldalba bökött, mire felnevettem. - Oké, kérdezz!
- Most akkor mi... érted... együtt vagyunk? - Jane elvéknyúlt hangjában éreztem egy kis elfojtott undort, mire ismét kuncogni kezdtem.
- Olyasmi. Asszem. - Nem volt valami meggyőzően romantikus a válaszom, de legalább őszinte vagyok. - Fogalmam sincs milyen járni valakivel... De megpróbálhatnánk. - Néztem rá, ő pedig elmosolyodott.
- Nem lennék valami tündéri barátnő. Mint mondjuk Grace. - A hideg is kirázott már a nő nevétől is, túlságosan irritáló személyiség. Jane észrevette a fintorgásom és elnevette magát.
- Ha olyan lennél mint Grace, már régen itt hagytalak volna a fenébe. - Jane még nagyobb röhögésbe kezdett, és felvonta a szemöldökét.
- Oh kösz, ez kedves volt. - Mindketten nevettünk.
Jane lassan elhallgatott, a fejét a vállamra hajtotta, megfogta a kezemet, én pedig összekulcsoltam ujjainkat.
- Remélem nem lesz baj, ha valamit elbénázok. - Suttogta a lány, miközben kézfejemmel játszadozott.
- Azt én észre sem venném. Ugyanúgy béna kezdő vagyok mint te, ha nem tudnád. - Kuncogtam.
- Szóval, akkor megpróbáljuk. - A lány mély levegőt vett, majd lassan kifújta. - Együtt.
Sajnálom ez megint nagyon rövid lett,
és nem is igazán történt benne semmi érdekes:(
Ennek ellenére remélem elnyerte a tetszéseteket:)
A storyra már +500 megtekintés érkezett, köszönöm szépen:D
Ha tetszett a rész, és szeretnétek hogy folytassam, jelezzétek valahogyan:))
xoxo