Egy hónap telt el azóta, hogy először tettem be a lábamat emberek közé, biztonságos környezetbe. Ezalatt a jó pár nap alatt, sikerült valamennyire megemésztenem, hogy az emberek tényleg befogadtak, meg akarnak ismerni, és élvezik a társaságom. Az első hetem itt, tele volt hullámvölgyekkel. Egyszer fent, máskor lent. A szökés gondolata mindig ott volt a levegőben, ha valamit nem sikerült megcsinálnom. A második héten, Jason egyik barátja megsérült, ezért megkért, hogy vegyem át a helyét, és menjek velük portyázni. Először léptem ki arról a helyről, amióta ott voltam. Azt hittem, jó érzés lesz majd odakint lenni. Gondoltam, majd kicsit visszatalálok önmagamhoz. Ehelyett rossz érzés fogott el, mikor a kapu zárult mögöttünk. Nem is tudom megmagyarázni, egyszerűen éreztem jót és rosszat. Tetszett az adrenalin löket, mikor Adamet megtámadta egy járkáló. Jó volt futni és érezni, hogy az embereknek szüksége van rám. Odakint nem éreztem feleslegesnek magamat, a többiek bíztak bennem. Nem beszélgettek lényegtelen dolgokról, Jason bandája teljesen másképp viselkedett. Nagyon tetszett. Az a csöppnyi rossz érzés, pedig szimplán egy röpke pánikfuvallat volt. Volt egy pillanat, mikor ismét egyedül maradtam, mert a többiek elmentek lecsekkolni valami boltot, én pedig kint maradtam a térképen hasznos dolgokat keresni. Kezdtem elfogadni másokat magam mellé, és rémisztő volt ismét egyedül maradnom, a szél susogásával, a nap sugárzással és a forró kövesúttal.
Szóval igen, megszerettem a helyet. Egy összetartó kis közösség, erős és tapasztalt emberekkel. Senki sincs elpuhulva. Mindenki járt odakint, beosztották mikor melyik csapat menjen portyázni. Még a kicsi Jeremy sem maradt ki, sőt néha teljesen egyedül vág neki a kalandoknak. Ő amolyan felfedező, rengeteg embert és helyet talál, amiket ha fontosnak tart, szól másoknak, akik jobban megvizsgálják őket.
Jeremy sokkal okosabb fiú, mint bárki gondolná. Nagyon ravasz tőle, hogy senkinek sem mutatja meg igazán, kicsoda is ő. Kicsit Carolra emlékeztetett, a régi csapatomból. Ő is remekül álcázza magát gyengének, és zseniálisan jól csinálja.
Jason sem annyira idegesítően tenyérbemászó egyéniség, mint azt először gondoltam róla. Vannak gengszter pillanatai, mikor hihetetlenül menőnek érzi magát és mindent elviccel, vagy semmi sem érdekli, de ilyenkor csak fel kell pofozni, és magához tér. Talán azért gondoltam őt túl soknak, mert ő erőlködött a legjobban kijönni velem, az első napokban. Később elmondta, hogy minden újonccal igyekszik jó kapcsolatot ápolni, mert volt már hasonló helyzetben, és akkor mindent megadott volna egy barátért, akiben bízhat. Idő kellet hozzá, hogy elviseljem a tolakodó kérdéseit, de mostanra már egészen jól kijövünk egymással.
A barátai még mindig egy kicsit távol állnak a komfortzónámtól. Bár Adam és Karen egészen kedvesek. Ők járnak is egymással, de jóval szerényebben, mint Grace és Jason. Adam hasonló alkatú mint Jason. Zöldesbarnás szeme van, fehér bőre és szőke haja. Nem túl csúnya srác, de a fülei kicsit lapát jellegűek. Karennek barna, göndör haja van és fekete szeme. Jóval többet eddz, mint Grace, ez meg is látszik rajta.
Ott van még Bill, aki mind közül a leghangosabb. Nagydarab kigyúrt pasas, Jason állítása szerint tizennyolc éves, de simán többnek nézném.
Rob az eszesebb a többinél. Vékony srác, nyúzott képpel. Ránézésre azt gondoltam, ő inkább otthonról navigál, mivel nem tűnt valami erős, bátor egyéniségnek. De mivel okos, ezért könnyen megvédi magát, és másokat is. Jason azt mondta, ő is egy újonc volt annak idején, pár hónapig élt kint egyedül.
Ami nagyon különös, hogy a vezetővel ezalatt az egy hónap alatt, csak egyszer futottam össze. Nem tudom miért pont őt nevezték ki ezen a rangon. A helyet nem ő találta, a falakhoz sem volt semmi köze, és igazából kicsit gonosznak is tűnt. De elvileg sokat segített Julie-nak és az egész családnak, miután elvesztették az apát. Mindenki jó véleménnyel volt róla, tehát biztosan jó fej. Csak elfoglalt.
Jasonéken kívül, csak egy család tartózkodik az elmegyogyóban. -Ezalatt az egy hónap alatt, még mindig senki sem mondta meg, pontosan mi is ez a hely, szóval maradok az elmegyógyintézetnél.- Mások mind egyedül, vagy barátokkal tévedtek ide. A másik család két szülőből, és két fiúból tevődik össze. Az kisebbik srác, egy-két évvel lehet idősebb Jeremynél, a nagyobbik valahol Jason és az én korom között tippelném. Az utóbbit már említettem egyszer, ő az, akivel Jane harcművészetet tanul.
Jane... Elképesztő lány. Róla már nyugodtan állíthatom, hogy jó barátommá vált. Igazából ebben szerepe volt az összezártságnak is, mivel így lehetetlenség volt elkerülnünk egymást. Volt egy sorsdöntő esemény ezalatt az egy hónap alatt, ami még közelebb hozott minket egymáshoz. Jane egyik nap elment portyázni Jasonnel, a bandával és Jane egyik legjobb barátjával. A lányt Emilynek hívták, egy évvel fiatalabb volt Jane-nél. Jane nem árulta el nekem, pontosan mi történt azon a napon, de Emilyt elveszítette. Valamiért a családjával képtelen volt erről beszélni. Jason sokszor kérdezgette őt, hogy jól van-e, Jane pedig gyűlölte ha ezt kérdezik tőle. Akár csak én. Szóval, egyik éjjel Jane sírására keltem fel, megmozdultam ugyan az ágyamon, de nem kérdeztem meg mi a baja, elvégre tudtam mi bántja, és ő utálja ha megkérdezik tőle. Ekkor felém fordult és minden gondolatát rám zúdította. A dühét is rajtam vezette le, hozzám vágta az összes cuccát, de igazából ezt meg lehet érteni. Tehát kitálalt nekem, én meg csendben hallgattam. A következő napon megölelt és megköszönte, konkrétan a semmit. Azóta elég sokat lógunk együtt.
Megkedveltem Jane-t... Talán túlságosan is. Ahogy a többi embert és az egész helyet. Rájöttem, hogy szükségem van erre, és meg is érdemlem.
- Szóval, mit hiányolsz a legjobban? - Jane édes hangja zökkentett ki a gondolataimból. Találtunk egy tavat, közel a bázisunkhoz, oda szoktunk lazulni járni. Akkor a legjobb, ha a járkálók nem irigyelnek meg minket, és rontják el az egészet. Odagörgettünk egy kitört fatörzset a legjobb látószögbe. Jane azon ült, én pedig a földön, a fejemet hátradöntöttem a fára Jane mellé, és lehunytam a szemeimet. A lány füvekkel szórta tele a hajamat, aztán mindig kiszedegette, unaloműzésképpen. Voltak ilyen lányos pillanatai, mikor fűből próbált fonni nekem koronát, de ha elméretezte, felakasztotta egy fára, és a késével dárcozgatott. Én meg mindig kinevettem, mikor félrecélozott, ami azért nagyon ritkán fordult elő. Van egy kis őrült beütése, de ez nagyon tetszik benne.
- Még mindig nem csináltál nekem koronát. - Igen, igazából mindig én kérem meg, hogy kreáljon nekem egyet, neki esze ágában sem lenne. Persze nem az ő kérdésére válaszoltam, de szerettem ezzel húzni az agyát.
- Nekem a grillsütő. - Ő is figyelmen kívül hagyta az én megjegyzésemet. Mi aztán tudunk beszélgetni.
- A grillsütő? - Kuncogtam.
- Igazából, a családi grillpartik a hátsókertben... régen nem szerettem, hogy sok felnőtt odagyűl a házunkba és olyanokról beszélgetnek, amiket nekem nem szabadott hallani.
- Hát, inkább egy +18-as grillparti, mint egy apokalipszis. - Jegyeztem meg elgondolkodva. - Én a szilvesztereket utáltam. Sok őrjöngő részeg ember, hangos tűzijáték és dübörgő zene.
- Ja, most elképzeltem hogy a kis Carl sírva rohan a szüleihez, mert megijesztette a tűzijáték. - Mondta nevetve, én pedig kinyitottam a szemem és ráemeltem a tekintetem. A lány rögtön abbahagyta a nevetést, ahogy rám nézett, aztán a szája elé kapta a kezét. - Bocsánat.
- Semmi baj... - Sóhajtottam. - Hát, nem lenne rossz újra odarohanni a szüleimhez. - Jane abbahagyta a hajam piszkálását. Beállt az a kínos csend. Gyorsan felpattantam a földről és felülten Jane mellé. - Figyelj, beszéljünk úgy róluk, mintha nem fájna. Mármint... Nem kell bocsánatot kérned, ha a szüleimet véletlen szóba hozod, ahogy nekem sem lenne kínos, megemlíteni apukádat vagy Emilyt.
- Rendben. - Egyezett bele kis idő gondolkodás után. - De azért ne forduljon elő túl sűrűn, tudod hogy ki tudok tőle bukni.
- Oké. - Alkukötésképpen felé nyújtottam a kezemet, ő pedig megrázta.
Ezután a vizet kezdtem el bámulni. Az enyhe szél miatt, kicsit hullámzott, de ezt leszámítva mozdulatlannak tűnt.
- Vajon milyen mély lehet? - Kérdezte Jane, néhány perc elteltével.
- Nézzük meg! - A tó szélén lévő nádas felé vettem az irányt, és kitörtem egy hosszabb példányt. Büszkélkedve fordultam hátra, de Jane már intézkedett helyettem. A cipőjét a parton hagyta, és elkezdett bemászni a vízbe. Tátott szájjal figyeltem.
- Te nem jössz? - Nevetve fordult felém, aztán az arca hirtelen eltorzult. - Carl vigyázz!
Hangokat hallottam a mögülem, hátrafordultam és két járkálóval találtam szembe magam. A pisztolyom valahol a fatörzsnél maradt, a késem után kaptam, de az eltűnt a zsebemből. Idegesen hátrálni kezdtem, de megbotlottam egy rohadt kőbe, és a vízbe estem, a járkálók pedig utánam. Gyorsan kerestem magam alatt valamit, találtam egy követ, amivel leütöttem a közelebb lévő dögöt, de a másik elkapta a lábamat. Ekkor Jane lőni kezdett. A lövedék eltalálta ugyan a járkálót, de az én lábamat is súrolta. Iszonyatosan fájt, de még mindig nem volt annyira vészes, mint lehetne.
- Carl! - Jane odafutott hozzám, aztán mikor látta hogy a lábamhoz kapok, megtorpant. Biztos azt hitte megharaptak.
- Nyugi, csak súrolta a lövedék. - Kicsit furcsa volt hogy én nyugtatom őt, nem ő engem. Próbáltam felállni valahogyan, Jane ismét elindult hogy segítsen. Szerintem sokkos állapotba került.
- T-tudsz járni? - Dadogta, karomat a vállára helyezte, én pedig igyekeztem valamerre megmozdulni.
Ekkor valaki hangosan ordibálva kezdett felénk futni. Ahogy közeledett, lassan felismertem. Jason a húga és az én nevemet kiáltozta, mögötte futott még Adam és Bill. Hirtelen égő érzést éreztem meg a vízben lévő kezemen, kiemeltem onnan és megnéztem. A tenyeremen mély vágást vettem észre, amiből ömlött a vér. Fogalmam sincs hogyan szereztem. Jason és a többiek odaértek, szédülni kezdtem. Bill könnyen felhúzott, kérdezett tőlem valamit, de nem hallottam. Zúgott a fülem és minden elmosódott körülöttem, aztán már csak sötétségre és csendre emlékszem.
Itt lenne a hatodik rész:D
Biztosan nagyon utáltok most engem
Nagyon rövid lett ne haragudjatok:c
Ebben a részben Carl már több mint egy hónapja tartózkodik emberek között, beszél az újonnan szerzett tapasztalatairól ééés Jane-ről:D
Köszönöm az előző részeknél kapott visszajelzéseket, még mindig nem hiszem el, hogy valakinek tetszik amit írok:D♥
Szóval, ha továbbra is kíváncsiak vagytok Carl történetére, szavazzatok -defuramagyarulew- és kommenteljetek nyugodtan:))
ui.: Shippeli esetleg valaki Carlt és Jane-t?:D
xoxo