LILY
Tudtam, hogy Aiden dühös lesz rám és magamban igazat adtam neki. Szótlanul hallgattam kifakadását, hagytam, hogy végig mondja, hogy kiadja magából, mert erre most rászolgáltam. Görcsösen fogtam a telefont és vártam, hogy lecsengjen a haragja.
- Lily, jó lenne, ha végre eldöntenéd, hogy mit akarsz! Először szabadságot kérsz a hétvégére, aztán meggondolod magad és azt akarod, hogy hazamenjek?
- Közbejött valami - szóltam, de már meg is bántam, nem mondhattam el neki azt, amit felfedeztem, és a pánikról sem beszélhettem, ami úrrá lett rajtam.
- Persze, megint Sky. Mindig ott áll közöttünk, nem veszed észre? Képtelen leszakadni rólad!
- Én azt hittem, hogy szüksége van rám, de tévedtem.
- Miért nem magaddal törődsz, miért nem csak kettőnkkel? Hagyd már békén! Mit akarsz tőle folyton? Elegem van, hogy köztünk áll, hogy azt várja, azt lesi, hogy mi mikor... hogy aztán...
- Nem! Aiden, én ezt meg sem hallom! - tagadásba fulladt a hangom, alig tudtam kinyögni, amit mondani akartam. Torkom összeszorult, mintha csak figyelmeztetni akarna, hogy ne hazudjak többé magamnak. - Ő a családom.
- Hát persze. De nekem is van családom, Lily, és bármennyire is szeretnék, nem tudok hazamenni, a nagyszüleim nem vennék jó néven, ha most egy csettintésre ugranék.
- Nem szoktam csettintgetni neked.
- Csak szabályokat hozni! Nézd, nem akarok Sky-ról hallani, és azt hiszem, ez a hétvége nekem is jó lesz, hogy átgondoljam a dolgokat. Ha kellek, elérhető vagyok telefonon, de tedd meg, hogy többé nem hozod fel Sky-t, mert elegem van!
Bontotta a vonalat.
Tanácstalanul álltam és azon töprengtem, mit tegyek? Hazamenjek a lakásba? Nem rajongtam az ötletért. Ahogy eljöttem otthonról, ahogy otthagytam Sky-t...
Megint Sky. Talán Aidennek van igaza, túl sokat foglalkozom vele, mégsem tudtam kiverni őt a fejemből.
Miután elrohantam otthonról, lementem a folyópartra, hogy kiszellőztessem a fejem. Szép idő volt és a parton éppen egy szerelmes pár andalgott. Eszembe jutott, hogy mi is lejártunk ide Aidennel, de már olyan távolinak tűnt az egész. Kevés ilyen pillanatunk volt már és ott tartottunk, hogy egy telefonbeszélgetést sem tudtunk rendesen lezárni, csak bántottuk egymást.
Nem foghattunk mindent Sky-ra.
***
Arra számítottam, hogy már alszik, vagy bezárkózott a dolgozószobájába és éppen zenét ír, de az, ami fogadott, ezúttal tényleg váratlanul ért.
A folyosóról láttam, hogy a nappaliban még fel van kapcsolva a lámpa és halk zene szólt. Azt gondoltam, Sky még biztosan ott ül a bontott boros üvege fölött, hogy ez a pillanat akár még alkalmas is lehet rá, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért csak úgy elrohantam. Vagy egyszerűen csak bemegyek hozzá és leülök a szőnyegre és vele együtt hallgatok.
Kiléptem a cipőmből és nekidőltem a bejárati ajtónak, hogy erőt gyűjtsek. Végiggondoltam, mit fogok neki mondani és elhatároztam, hogy beszélek neki a bennem lévő kételyekről, őszinte leszek vele, és megígérem neki, hogy ezután minden másként lesz. Aztán...
Szinte sokkolt a látvány, ami a nappaliban fogadott. A lábam földbe gyökerezett, se mozdulni, se szólni nem bírtam. Az asztal tele volt boros üvegekkel, pizza maradékával, a bútorok ferdén álltak, és Sky... Nos, Sky ott ült a kanapén hátravetett fejjel, lehunyt szemmel, miközben egy ismeretlen nő éppen öltáncot lejtett rajta.
Mintha csak megérezte volna, hogy ott vagyok, Sky szemhéja felpattant és egyenesen rám nézett. Abban a pillanatban megfeszült a teste és egyetlen mozdulattal penderítette le magáról a nőt.
- Mi a franc bajod van? Az előbb még akartad! - méltatlankodott a nő, majd ő is észrevett engem.
- Lily...
- És ha látott? Nagylány már! Amúgy sem történt semmi!
- Fogd már be, Lori! Nem értesz semmit az egészből!
- Nem tűröm, hogy így beszélj velem! - kiabálta a nő magából kikelve, kezei remegtek, ahogy megigazította magán a blúzát és a szoknyáját. - Egyszerűen túl problémás vagy nekem, Sky, ehhez nekem nincs türelmem!
- Lily... - ismételte rekedt hangon, ügyet sem véve a Lori nevű nőről, majd felkelt a kanapéról és elindult felém, de ebben a pillanatban a lábam megmozdult, a szobámba rohantam és magamra zártam az ajtót.
SKY
Sosem fogom elfelejteni, ahogy ott állt és nézett minket. Arcán csalódás, hitetlenkedés és fájdalom. Nem értettem azt a megrendülést, amit a tettem okozott neki, nem tudtam megfejteni. Csak azt tudtam, hogy most nagyon elszúrtam, hogy valami olyasmi történt, amit nem tudok szavakkal magyarázni, de egy biztos, megbántottam, és talán már sohasem tehetem jóvá.
- Tűnj el! - vetettem oda Lorinak, és azt kívántam, mielőbb hagyja el a lakásomat. Átkoztam magam, amiért felhoztam, amiért gyenge voltam, amiért hallgattam Lilyre, és elhittem, hogy komolyan gondolja. Megértettem. Este én taszítottam el. Velem akart lenni, erre elküldtem. De mi mást mondhatott volna? Te se ülj itthon, Sky. Csalódott volt a hangja és nem értettem, hogy nem vettem észre.
- Most meg mi bajod van? Csak mert a húgod látott minket? Nem lesz semmi baja a törékeny lelki világának!
Mintha csak a távolból hallottam volna Lori hangját. Teljesen kizártam, nem akartam tudomást venni róla, számomra egyszerűen már nem létezett.
- Csakhogy ő nem a húgom. Azt akarom, hogy elmenj, most azonnal!
- Szóval nem a húgod. Hát, akkor nagy bajban vagy - mondta, miközben a haját igazította. - Kár érted, Sky! Ha mégis észhez térnél, hajlandó vagyok adni neked még egy esélyt. Tudod, hol találsz.
- Kár erőlködnöd.
Többé nem fogom keresni. Mondjon Judd, amit akar! Ha tényleg elveszett ember vagyok, hát most elveszettebb vagyok, mint valaha, és nem érdekelt! Nem érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek, vagy mit gondol Judd!
Én szúrtam el. Még este. Talán egész más irányt vettek volna a dolgok, ha elfogadom, hogy néha-néha velem is akarhat eltölteni egy kis időt. Fájdalmas érzés volt erre gondolni, és csak magamra haragudhattam.
Nem vettem észre, mikor ment el Lori, először csak a csend tűnt fel. Egyedül voltam. Töltöttem magamnak egy pohár bort és próbáltam kitalálni, mit tegyek. Némi győzködés után bekopogtam Lily szobájának ajtaján, de nem érkezett válasz. Újra kopogtam.
- Lily!
- Hagyj békén! - érkezett szinte azonnal az elutasítás, elfúló, erőtlen hangon.
- Engedj be! Vagy gyere ki! Beszélnünk kell!
Éreztem, hogy szavaim mennyire nevetségesen hangzanak. Csak erőlködés, nincs létjogosultságuk. Tegnap este ugyanezt kérte tőlem Lily: beszélni akart velem és én leráztam. Elküldtem, miközben maradni akart.
- Lily! - próbálkoztam újra, reménytelenül. Tudtam, hogy hiába minden. Hátam az ajtónak vetettem és próbáltam egy kis rendet rakni a fejemben, hogy átlássam, mi az, amit tehetnék.
LILY
Fogalmam se volt, hogy miért bőgtem. Fejemet a párnába fúrtam, hogy ne hallja. Ott állt az ajtó túloldalán, éreztem a jelenlétét, hallottam dühödt sóhajait, ahogy próbálja lecsillapítani magát. Elküldte a lányt. Hallottam, ahogy távozásra szólította fel. Lekezelően bánt vele, még sosem hallottam, hogy ilyen hangot ütött volna meg bárkivel is.
Sajnáltam a nőt.
Gyűlöltem a nőt.
Sajnáltam magamat.
Gyűlöltem Sky-t.
És nem tudtam, hogy miért.
Sírtam, mert fájt. Megbántottak. Csalódtam. Sky-t egy másik lánnyal látni! Ráébredni, hogy nemcsak az enyém, hogy más is igényt tarthat rá. Féltettem a kiváltságomat. Védtem a területemet. Újra elöntött a pánik. Éreztem a forróságot a gyomromban, a szívem vadul kalapált és menekülni akartam, de Sky ott állt az ajtóm előtt.
Később hallottam, hogy elmegy itthonról, ürességet hagyva maga után.
Kimerészkedtem a szobámból, megmostam az arcomat és ennivaló után néztem. Enni akartam. Sokat. Mindenfélét.
Üres volt a hűtő. A pizza maradéka még ott volt a nappaliban, a boros üvegekkel együtt. Sky nem pakolt el maga után. Nem bírtam elviselni a látványukat, erőt vettem magamon, és egy szemeteszsákba dobtam mindent. A pizzát is, képtelen lettem volna megenni. Gondoltam rá, hogy rendelek magamnak egy másikat, de inkább Juddot hívtam fel.
- Történt valami - mondta köszönés helyett, ahogy felvette a telefont.
- Honnan tudod?
- Most jöttem ki a zuhany alól, és van Sky-tól három nem fogadott hívásom. Elszúrta?
- Jobban már nem is tudta volna - mondtam csendesen és azon töprengtem, mi lehet Judd titka, hogy ennyire belelát a dolgokba? Tudtam, hogy többet tud, többet lát, mint amit én még csak elgondolni sem tudok. Meséltem neki az eseményekről, az előző estéről, a pánikról.
- Hihetetlen párost alkottok ti ketten. Rájöttél végre?
- Mire?
- Hogy mit érzel.
- Én? Én csak...
- Nos, legszebb a tagadás. Biztonságos, de csak egy ideig védheted meg a szívedet. Ám segítek rajtad, mert vak vagy, de már lehullott a fátyol, viszont felfogni nem tudod. Sky szeret téged.
- Én is őt.
- Nem. Helyesbítek. Sky szerelmes beléd, Lily! Te tegnap este megsejtettél valamit, ezért jött a pánik. És azért is, mert nem hagy hidegen a dolog. Emészd az infót, aztán beszéljétek meg! Ne félj, nem fogod elveszíteni, imád téged. Próbálj megbocsátani neki!
- Ennek semmi értelme!
- Beszéltem, kislány, nincs több mondanivalóm. Mivel én is érintett vagyok, és ismered a titkomat, beláthatod, hogy nem atyáskodhatok fölötted.
Hangot akartam adni a tiltakozásomnak, de már süketvolt a telefonom. Amit Judd mondott, enyhén szólva letaglózott, és nem isigazán akartam elhinni. Honnan is tudná?