DYLAN:
A nap többi része úgy telt, mintha mi sem történt volna. 2 órával ezelőtt még egy halott ember feküdt a ház kellős közepén, most meg együtt vacsorázunk a családdal. Így, hogy holnap le kell lépnem, tökéletes alkalom ez, hogy bocsánatot kérjek Regina-tól, kinyíljak feléjük kicsit majd később pedig jól megkeféljem Jennát.
Apám és Regina már leült az asztalhoz, énis helyet foglaltam velük szemben. Jenna és Bonnie ragaszkodott hozzá, hogy ők tálaljanak.
- Dylan, mik azok a csúnya sebek az arcodon? - kérdezte Brian... azaz, az apám... fura, hogy próbálok megbékélni vele.
- Csak összekaptam pár alakkal, beakartak törni a szomszédhoz, helyre raktam őket kicsit, de ők is engem. - mosolyodtam el a szar hazugságomon.
- Az én fiam!- nevette el magát.
Pár perc múlva már mindenki az asztalnál ült, Jenna mellettem foglalt helyet. Olyan csinos ebben a kis fekete ruhában. Nem tudom róla levenni a szemem.
- Csinos vagy, Jenn. - mosolyogtam rá.
Hirtelen olyan tekintettel nézett rám mint aki ott nyomban megtudna folytani.
- Köszönöm. - sziszegte alig hallhatóan.
- Csak vicceltem, olyan vagy mint egy kisfiú. - nevettem fel.
Ő is jót nevetett rajta, vagy inkább úgy, mintha annyira megkönnyebbült volna, akárcsak egy kő esett le volna a szívéről. Pedig jól tudja, hogy nem buktatnám le magunkat.
- Regina... én... - kezdtem pár pillanattal később.
Olyan csend lett az asztalnál, mintha valami köszöntőt akarnék mondani és éppen inni készülnek a szavaim.
- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan rossz voltam veled mindig.
- Dylan! - görbült el a szája - számomra sosem voltál rossz gyerek.
- Nagyon is az voltam. Nem becsültem meg az igyekezeted és ha most nem késő, megszeretném köszönni azt a sok jót amit kaptam tőled. Az az igazság, hogy nagyon kedvellek téged, rengeteg dologért lehetek hálás neked.
- Drága szívem - sóhajtotta majd azonnal potyogni kezdtek a könnyek a szeméből.
- Apa - fordultam apám felé - sok rossz dolgot tettem amit nem kellett volna... mindig noszogattál, hogy beszéljük meg mi zajlik bennem most de mióta anya meghalt, nem akartam kinyílni feléd. Mostmár látom, hogy nem volt helyes dolog mert ha közel engedtelek volna, talán nem lennék olyan rossz ember, hallgathattam volna rád de sosem tettem. Bocsánatot szeretnék kérni tőled is. Egy seggfej voltam mindig is, aki azt játszotta, hogy nincs szüksége az apjára... de nagyon is szükségem lett volna rád. Sajnálom. És szeretlek.
Nagyon feszengtem miközben elmondtam ezeket a dolgokat, nem az én műfajom érzelmesnek lenni, de mire a végére értem, majdnem énis elsírtam magam azért, mert már belátom, hogy mekkora fasz voltam mindenkivel magam körül. Most így, hogy el kell mennem, már tudnám értékelni őket de ennek nem így kellett volna történnie. Nem kellett volna ekkora bajnak történnie ahhoz, hogy belássam mindezt. Azthittem azért "nincs családom" , mert nem szeretnek engem és szarnak rám, de mindvégig én voltam a tartózkodó. Tényleg nagyon bánom már.
- Szeretlek fiam. - válaszolta.
Önkéntelenül is felálltam az asztaltól, ő is felállt majd magához ölelt 14 év után elsőnek úgy, hogy vissza is öleltem. Regina is ott termett, őt is átkaroltam így ölelkeztünk pár pillanatig.
- Oké, elég - szólaltam fel mire mindenki elnevette magát.
Visszaültem a helyemre, Jenna pedig az asztal alatt megszorította a kezem. Büszke tekintettel nézett bele a szemembe nekem pedig összeszorult a szívem, hogy nem tudja, hogy mire felkel már nem leszek itt.
Mikor elengedte a kezem, lassan végighúztam az egyik ujjam a csupasz combján amitől azonnal libabőrös lett. Valamiről csevegett Reginaval és én mem győztem csodálni a gyönyörű arcát, végignézni az arcvonásait ahogy elönti a forróság, de nem mutathatja ki.
Gondoltam tovább kínzom. Egyre feljebb haladtam a combján amitől szinte elállt a lélegzete, de még mindig csak beszélgetett. A kezem teljesen felkúszott a bugyija pereméig.
- Dylan? - szólt Regina.
Azonnal elkaptam a kezem, hirtelen azthittem, észrevették.
- Te mit gondolsz erről? - kérdezte ragyogó mosollyal az arcán.
- Miről?
Megforgatta a szemét én pedig majdnem elnevettem magam. Egyáltalán nem figyeltem a beszélgetésükre. Az egyetlen dolog ami érdekelt, hogyan reagál Jenna az érintéseimre.
- Arról, hogy vissza mennél és Jennával kezdenéd az egyetemet. Ha nem megy hát nem,de még egy próbát megérne, Jenna tudna segíteni neked sok mindenben.
Hirtelen szúró fájdalom markolt bele a szívembe, teljesen megfeledkeztem az okáról annak, hogy ma ilyen nyálas voltam. Holnap már nem leszek itt.
- Nem nekem való. - zártam rövidre.
Jenna arcára szomorúság ült ki, de amolyan elfogadóan, hisz tudta, mi a véleményem erről. Ha minden rendben lenne és nem kellene elmennem, talán még meg is próbálnám vele az egyetemet.
- Segítsek összepakolni? - kérdezte molyost erőltetve az arcára.
- Ma már eleget segítettél, megoldjuk az anyukáddal. - mondta Regina.
- Ezesetben akkor felmegyek, elég fáradt vagyok már. Jó éjt! - köszönt el széles mosollyal az arcán majd ahogy rám pillantott, szemeivel azt mondta, menjek énis.
- Énis megyek.
- Dylan! - szólt rám Regina tettetett haraggal.
- Ha ő is felmehet akkor énis megyek! - fakadtam ki mint egy kisgyerek.
- Jólvan, menj csak - mosolyogott én pedig már ott sem voltam.
Jenna előttem sétált épp és amikor már nem voltunk látó- távban, azonnal az ölembe kaptam.
- Szexi vagy ebben a ruhában. - súgtam a fülébe, válasz szerű kuncogása pedig azt sugallta, hogy ma bármibe benne lenne velem.
Ahogy beértünk a szobába egy mozdulattal kulcsra zártam az ajtót, s azonnal csókolni kezdtem a nyakát. Jól beszívtam az illatát mert azthiszem, már sosem fogom érezni.
- Szeretlek. - néztem a szemébe.
- Szeretlek, mindennél jobban. - válaszolta majd azonnal nekem esett az ajkaival.
Eddig is finomak voltak a csókjai de most, különösen ízlett minden csókja íze így, hogy az utolsókat kapom tőle.
Lesegítettem róla a ruháját, ő levette rólam a pólóm és csillogó szemekkel nézett végig rajtam.
- Emlékszel, amikor azt mondtam a tetkóidról , hogy kiábrándítóak? - kérdezte.
- Igen. - nem értettem miért hozta fel.
- Ha nem lennének rajtad, az már úgy nem is te lennél, beléjük külön szerelmes vagyok. - nevette el édesen magát én pedig önkéntelenül is mosolyogni kezdtem aranyos mondatán, amit valószínűleg nem így akart megfogalmazni.
- Tetszenek? - csókoltam meg a füle alatti érzékeny bőrét.
- Igen - suttogta, miközben beleborzongott a csókomba.
- Azt mondtad ilyen csak a rosszfiúknak van. - mosolyodtam el.
- Igen, és te az vagy. - kuncogott.
- És a gödröcskék? Arról azt mondtad az a jó fiúknak van.
- Jó de tetkójuk és gödröcskéjük egyeszerre pedig a szexi fiúknak van.
- Mindent értek. - nevettem el magam ártatlan tekintetén.
- Apropó jófiú, ma nagyon édes voltál a szüleiddel. - mondta miközben lassan elkezdte kicsatolni az övem.
- Tetszett?
- Nagyon. Máskor is lehetnél ilyen aranyos jó fiú. - tolta le a nadrágom.
- Úgy gondolod?
- Nagyon szexi. - suttogta.
- Most te vagy a rossz. - feleltem.
- Most te is lehetsz rossz.
Nem kellett többet mondania. Háttal fordítottam magamnak, majd úgy döntöttem az ágyra.
- Emeld fel a csípőd. - szóltam neki.
Engedelmesen megtette, majd inkább négykézlábra állt. Feltérdeltem mögé az ágyra, majd félrehúztam a bugyiját.
*****************
Éjfél fele jár az idő és én egyáltalán nem érzem magam álmosnak. Magam mellé pillantottam a pihegő Jennára, aki most olyan édesen alszik mit sem sejtve, hogy mi vár rá reggel.
Elkezdtem összepakolni a holmimat. Nincs olyan sok, egy bőröndbe és egy utazó táskába bőven belefért.
Végül elkezdtem írni a levelet, amit Jennának hagyok. Azt szeretném ha elmegyek, gyűlöljön. Ügy haragudjon rám mint még soha senkire mert nem akarom azt, hogy minden szabadidejét azzal töltse, hogy kétségbeesetten kutat utánam. Nem akarom, hogy magába roskadjon, gondolkodjon, hogy hol rontotta el, álmatlan éjszakái legyenek miattam. Nem akarom, hogy a végtelenségig sírjon miközben apró darabokra törik a szíve. Tudom, hogy képes lenne minderre, mert érzem, hogy tényleg szeret engem.
Gyűlöljön. Az egyetlen amit érezzen irántam, az harag legyen. Mély gyűlölet. Abból hamarabb kigyógyul és nem fog rám úgy emlékezni, mint egy fájó részre a múltjából.
JENNA:
Reggel, amikor felébredtem, mosolyogva keltem. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, hogy nincs többé cápa. Nem is érdekeltek a részletek, hogy mi történt vele sem semmi más, a lényeg, hogy nincs többé.
Kómásan kinyitottam a szemem és magam mellé pillantottam. Egy levél hevert mellettem. Hirtelen nagyon gyorsan kezdett el verni a szívem. Mielőtt a kezembe vettem volna, lementem a földszintre szétnézni, hogy itthon van- e Dylan.
- Láttad Dylant valahol? - kérdeztem anyát, aki már sürgött forgott a konyhában, készítette a reggelit.
- Nincs itthon, nem látom a kocsiját. - válaszolta könnyedén.
- Nem nem nem nem nem nem. - ennyi járt a fejembe, ahogy vissza siettem az emeletre a levélért.
Remegő kézzel vettem a kezembe, s mielőtt még olvasni kezdtem volna, zokogni kezdtem.
Ez állt benne:
Drága Jenna!
Emlékszel, amikor kicsik voltunk, és átjöttetek hozzánk, hogy játszunk együtt? Nem tagadás, sosem akartam veled játszani. Mindig is féltékeny voltam rád amiért olyan tökéletes az életed, és van egy anyukád. Nem akartam veled játszani, mégis feltűnt a hiányod, mikor már egy hónapja sem jöttetek át. Nem mondom, hogy hiányoztál, de megkellett szoknom, hogy már nem látlak és nem húzgálom meg a hajad. Azon a júniusi napon, mikor ide jöttetek, már szóltak előtte nekem, hogy ide költöztök egy időre. Semminek sem tudtam akkor örülni, de ez a hír valamilyen módon boldoggá tett, mert vártam, hogy megint tönkretegyem a napjaid. Aztán mikor megláttalak oda lent, elakadt a lélegzetem is. A szobámban feküdve azon gondolkodtam, hogy legyek- e kedves és úgy kerüjek közelebb hozzád, vagy a saját módszereimmel? Nos, egyértelmű, hogy melyiket választottam. Sok álmatlan éjszakát okoztál nekem és erről fogalmad sem volt sokáig. Azthiszem, első látásból belédszerettem, csak akkor még nem értettem, mi ez. Érezni akartalak és a karomba tartani minden egyes percben téged. Imádom a hangod, ahogy beszélsz, a mozdulataid, ahogy formálod a szavakat, a pillantásod, a sűrű szempilláid amiket amikor megrebegtetsz, teljesen elvarázsolsz. Csodálatos vagy. Nőt így még sosem szerettem mint téged, Jenna. Köszönöm ezt a kalandot amit veled átélhettem, élveztem minden egyes percét.
Az oka annak, hogy megírom ezt a levelet, az az, hogy elköltöztem. Mire ezt olvasod, én már a barátnőmnél vagyok, akit eljegyezni készülök. Nagyon régóta ismerem és ha irántad többet is érzek, a mi kapcsolatunk nem működhet nekem pedig szükségem van valakire. Megkérem a kezét. Arra kérlek, felejts el mindent ami történt, tudom nehéz lesz, de meg kell tenned. Nyílj ki a világ felé és érezd jól magad, vesd bele magad mindenbe, amibe eddig nem merted. Steve-t ne engedd a közeledbe, ő túl nyomi hozzád. Jobbat érdemelsz.
Mindent jót Jenna, szerettelek, de nekem nem rád van szükségem, hanem valaki másra, aki többet tud nyújtani néhány elsunnyogott éjszakánál.
Vigyázz magadra.