DYLAN:
- Aludj ma itt kérlek, olyan késő van. - simítottam el gyönyörű arcában pihenő hajszálait.
- Nem akarok tovább egy házban maradni vele. - sóhajtotta el magát.
Bonnie ezzel a tettével tényleg messzire ment.
- Egyetlen szavadba kerül és kiteszem a házból.
- Nem kell Dylan. - fordult velem szembe az ágyon - nincs hova mennie.
- Mi lesz velem most nélküled? - kérdeztem tőle szemeit fürkészve.
Mutatóujját óvatosan végighúzta a nyakamtól egészen le a hasamig. Még csak az előbb hagytuk abba de máris újra akarom őt.
- Minden újra rendben lesz. - nézett vissza rám, de egyáltalán nem volt biztos abban amit mondott.
Hirtelen keserű ízt éreztem a számban és a hátamra fordutam. Bámulni kezdtem a plafont és a legkevésbé sem akartam arról beszélni, milyen gondolatok járnak a fejemben.
- Tudod, hogy ez nem működne. - érintette meg a mellkasom, de én finom letettem a kezét magamról.
- Ne csináld ezt Dylan. - simította meg az arcom.
- Ezekután nem bízom meg egy nőben sem. - böktem ki végül azt, ami ennyire nyomja a lelkem.
- Muszáj lesz elmennem Dylan, hisz már általános óta az egyetem első napját vártam.
- Tudtam, ha újra megbízom egyben is, amint alkalmat talál rá, összetöri a szívem.
- Ne mondj ilyeneket. Tudod, hogy senkit sem szeretek nálad jobban. - szorította meg a kezem.
- Nem teheted ezt velem, Jenn. - fordultam újra szembe vele.
- Hát gyere te is. Múltkor aztmondtad, belevágsz újra.
- Nem nekem való az egyetem. Próbáltam már.
- Mit vársz most tőlem, Dylan? - nézett rám kétségbeesetten.
De az őszintét megvallva, magam sem tudtam a választ ezért inkább eltereltem a témát.
- Annyit szeretnék, hogy ne menj még, aludj velem ma, holnap elviszlek, látnod sem kell reggel az anyádat.
- Rendben.- vágta rá azonnal.
- Mit szólnál ha engednék egy jó meleg fürdőt, aztán néznénk valamit?
- Mi van azzal, hogy nem bízol már bennem? - mosolygott rám, de szemei őszintén feltették a kérdést.
Hogyne bíznék benne. Már neki adtam az egész lényemet, visszafordíthatatlanul szeretem őt.
- Benned bízom a legjobban.
Újra elmosolyodott majd felállt az ágytól. Kifelé vette az irányt majd vissza szólt az ajtóból.
- Én engedek vizet, te olyan hideg vízben szokták fürdeni. - nevetett.
- Várj, ez te honnan tudod?
- Regina sokat mesélt. - azzal kilépett a szobából.
Valamiért olyan rossz érzés támadt a szívembe. Nem vagyok valami érzékeny típus és, hogy őszinte legyek Jennán kívül teszek mindenkire jó magasról. Viszont, tényleg ennyire nem vettem észre, hogy Regina mindig is jó próbált lenni hozzám? Nem csak próbált, jó is volt.
Jenna ezidő alatt, mióta itt él, sok mindenre felnyitotta a szemem. Rájöttem, hogy a kelleténél is bunkóbb fasz vagyok, meg hogy egy másodperc is elég, hogy változzon a hangulatom. Egyik percben még elvagyok aztán már szinte robbannék. Felnyitotta a szemem arra, hogy létezik a féltékenység szó, na meg a vele járó dolgok, szorongsz, hogy az a valaki akiért annyira kibaszottul oda vagy, viszont ugyanezt érezze. Szorongsz, hogy vajon csak a te csókjaid éltetik őt ugyanúgy, mint téged az övé... ezzel együtt rájöttem arra is, mennyi lányt kihasználtam, elhitettem velük, hogy lehet köztünk valami de aztán nem kellett sok idő, hogy megunjam és rámenjek valaki másra. Nagyon sok lánynak átkellett élnie miattam ezt a fura érzést ami hatalmába kerített amióta Jenna az életembe lépett. Talán még kicsit sajnálom is őket.
Viszont amire most felnyitotta a szemem ezzel a szimpla mondattal, az az, hogy még csak nem is próbálkoztam jónak lenni Reginával. Pedig talán, ő az egyetlen személy aki ezt jogosan elvárhatja, hiszen annyira rossz gyerek voltam és ő végig kitartott mellettem, mikor már talán apám is feladta.
Sokszor olvasott nekem mesét esténként és amikor 7 évesen elmondtam neki, hogy tudok arról, hogy a mikulás nem létezik, egy éjszakán keresztül sírt, hogy vajon mit ronthatott el.
Nyugodt szívvel csináltam hatalmas hülyeségeket a suliban mert tudtam, hogy majd ő úgyis jön és kihúz a pácból. Mikor elzárást kaptam akkor ő kért bocsánatot tőlem , hogy nem figyelt rám eléggé és azért tettem azt a sok rosszat aznap az iskolában. Elvitt fagyizni hazafelé menet.
Sok dolgot elcsesztem életem során, és tudom, hogy már a negyedét sem tudom helyre hozni, de lehet, hogy erre még van esélyem. Bocsánatot szeretnék kérni, amiért ekkora fasz vagyok és voltam és talán... talán meg is bocsát.