Kisétáltam olyan halkan, amilyen halkan csak tudtam.
Meglepetés ért, mikor nem Steve Ford-ját làttam meg, hanem Dylan Mercedes-ét.
Őszintén nem tudtam eldönteni, ennek örülnöm kellene, vagy sem.
- Jenna- pattant ki a kocsiból, ahogy meglátott - jól vagy? Nagyon sajnálok mindent.
Szemei még mindig kissé vörösek voltak, beszéde sem volt teljesen tiszta.
- Igen, de nem tudom kinyitni a kaput. - suttogtam.
- Mássz át, nem lesz baj itt vagyok.
Hátra néztem, hogy vissza menjek - e megkeresni a kis kütyüt, amivel kinyílik a kapu de nem kockáztathattam meg. Nem volt olyan magas. Ránézésre olyan 4 méter, azt simán átmászom.
- Jó, de mi lesz a bőröndömmel?
Dylan gondolkodott kicsit majd elmosolyodott.
- Hagyd itt, majd elviszlek vásárolni.
Nem volt különösebben értékes dolog a bőröndben, ruhák, töltő meg néhány tisztálkodó szer.
Beleegyeztem majd elkezdtem megmászni a kaput. Sikeresen leértem bár a legtetején kicsit elkapott a félelem.
- Sajnálom. - ölelt magához szorosan.
- Később megbeszéljük, most menjünk, mielőtt visszarángatnak.
Hirtelen nagyon fájdalmas érzés támadt a szívembe. Ez nem helyes, Steve elvezet idáig én meg csak úgy lelépek?
Ahogy erre gondoltam, ugyanabban a pillatban megláttam Steve autóját közeledni. Megállt Dylan autója mögött majd értelmetlen tekintettel bámult ránk, ahogy kihajolt az ablakon.
Dylan-en látszott, mennyire nem tetszik neki a helyzet, mert láttam kidagadni az ereket a nyakán.
- Mit keres itt? - kérdezte visszafolytott haraggal.
- Te azt mondtad nem jössz, valahogy haza akartam jutni. - fakadtam ki.
Steve kiszállt az autóból majd odalépett hozzánk.
- Nemtudom, mi van most - kezdte - de akár indulhatunk is ha akarsz, Jenn.
Látta rajtam, hogy most nem tetszik annyira Dylan társasága.
DYLAN:
- Menj vele Jenna. - szólaltam fel idegesen - velem most úgysem lennél a legnagyobb biztonságban, túl hosszú az út.
Jenna meglepetten nézett rám, mintha nem ezt várta volna. Bevallom, énis kicsit meglepődtem de így tudom, hogy épségben haza fog érni.
- Szállj be, jó? - fogtam meg óvatosan az állánál de aztán észbe kaptam, hogy Steve is itt van.
Jenna elrántotta a kezem. Eljtett még felém egy rosszálló pillantást majd bepattant Steve kocsijába.
- Vigyázz rá. - szegeztem szigorú pillantásom Stevere.
Állta a tekintetem, egy pillanatra sem torpant meg.
- Ne aggódj, fogok. - mosolyodott el úgy, mint aki háborút nyert.
- Haja szála se görbüljön.
- Jó tudni, hogy ilyen testvérszerető vagy. - nézett rám gúnyos arccal majd elindult a kocsi felé.
Szívesen belevertem volna a fejét a motorház tetőbe, de most valaki mást kell elintéznem.
Megvártam míg elmennek. Szépen átmásztam énis a kerítésen.
- Jace, nyuszi gyere ki - kiáltottam miközben ökölbe szorított kézzel dörömböltem az ajtón.
Nemsokkal később az a banya nyitott ajtót.
Arca elárulta, mennyire nem várt vendég vagyok.
- Te mégis mit keresel itt? - sziszegte.
- Menj arrébb. - dobtam óvatosan oldalra, hogy beférjek tőle.
Beléptem az ajtón mire a pólómnál fogva kezdett el visszahúzni.
- Ha elszakítod én esküszöm, hogy... - szorítottam meg a csuklóját, ahogy elkaptam de el is engedtem abban a pillanatban, amint eszméltem, hogy valaki mást akarok megszorongatni.
Azonnal hátrébb lépett de tartotta velem a szemkontaktust.
Bezörgettem az első ajtón amit meglàttam az emeleten és legnagyobb szerencsémre, ott volt a seggarc.
Aludtak. Azt a rusnya lányt karolta át nekem meg nem fért a fejembe, hogy tudta ezzel megcsalni Jennát. Jenna egyszerűen főnyeremény ez meg egy átlag alatti szuka.
- Jóreggelt. - kiáltottam majd megragadtam a pólóját úgy szedtem ki az ágyból.
Kikerekedett szemekkel nézett rám bennem meg csak égett a vágy, hogy szétverjem újra.
- Mi a szart keresel itt? - hebegte, miközben lefelé hurcoltam a lépcsőn egészen a bejárati ajtón kívülig.
Elengedtem.
- Úgy tűnik, nem értettél a múltkoriból igaz? Vagy olyan jólesett az a verés, hogy kiprovokáltál még egyet.
- Menj el innen különben azonnal hívom a zsarukat.
- Szép a pólód, a csajodé? - néztem gúnnyal végig a szatén anyagú pizsamáján, aminek nevetséges módon még gallérja is volt.
- Húzz el. - mutatott a kapu felé - Jenna! - kezdett el kiáltozni.
- Nincs már itt.
Pupillái kitágultak, értetlenül meredt rám.
- Tudod miért nincs itt? Mert megakartad erőszakolni! - üvöltöttem az arcába.
Addigra már Nate-n kívül mindenki kint állt az ajtóban és figyelték csendben, hogy mi történik.
- Jól hallottad , Ted? - fordultam Jenna apja felé - ez a faszfej megakarta erőszakolni a lányodat, a saját kibaszott házadban!
Cathryn csak csóválta a fejét, mintha kitalálnám az egészet.
- Itt voltál? Láttad vagy miért vagy ebben ennyire biztos? - lökött rajtam egyet Jace kihasználva az alkalmat, hogy nem rá figyeltem.
Megbillentem kicsit de visszanyertem az egyensúlyom és már újra abban a pózban voltunk, mint ott akkor. Ő a földön én fölötte, és már bizsergett az öklöm, annyira szétakartam verni a mocsok fejét.
- Elég! - rikácsolta Debra.
Odasietett hozzánk és megpróbált leszedni Jace-ről de löktem rajta egyet amitől hátrébb húzódott.
Teljesen elvesztettem az eszem, ütöttem ahol csak érte és imádtam a helyzetet, hogy keményebb vagyok nála. Vágytam arra, hogy legalább egyet behúzzon nekem, hogy tisztességes legyen a győzelmem de ezt egy 5 éves is péppé tudná verni.
Mikor már úgy voltam vele, hogy eleget kapott llleszálltam róla.
- Most te jössz, faszfej! - indultam meg Ted felé de Cathryn azonnal elé állt.
- Hogy képzeled, hogy így ránk rontasz? - üvöltötte.
Hangosan felnevettem.
- Olyan szánalmasak vagytok. Nézd meg, Ted. A lányod volt pasija a házadban lakik a nőd lányával.
Pénzéhes emberek és te eldobtad értük a családod.
Megragadtam a pólója nyakánál. Hig
- Mégegyszer meg ne lássalak Jenna közelében. - sziszegtem az arcába.
Debra odalépett hozzám, mintha mondani akarna valamit.
- Mivan? - néztem le rá.
- Tűnj innen!
- Már bánom, hogy nem engedtem, hogy leszopj azon a bulin. - nevettem fel hangosan.
Elvörösödött az arca és az anyjára pillantott aki rosszállóan csóválta a fejét meglepettséggel az arcán.
- Ezek vagytok ti, igazi valóságshow. Most pedig nyissátok ki azt a kibaszott kaput.
- Nem hívok rendőrt - kezdte elfúló hangon Catrhyn - de ne lássalak többé a családom közelében.
- Ti meg tegyetek egy szivességet és ki se mozduljatok a házból. Undorítóak vagytok. - löktem oda majd egyenesen a kapu irányába sétáltam.
A fehér pólómat Jace vére terítette be. Elmosolyodtam a még mindig bennem tomboló adrenalintól.
A fű hatása már kiment, le kell vezetnem ezt a stresszt azzal, hogy padlóig nyomom a gázt hazáig.