- Vizet kérek. - mosolyogtam rá Steve-re, ahogy láttam, hogy szóra nyílik a szája.
Már előre tudtam, hogy mit fog kérdezni.
- Oké - villantotta rám gödröcskéit.
Körbe néztem a nappaliban és kiszúrtam pár gyerekkori képet Steve-ről.
Volt ott egy csomó érem is mellettük.
Jókedvűen figyelgettem a képeket, mikor észrevettem valamit. Steve nem mosolygott a képeken, kivéve egyet. Ahol az apukája, ő és egy barna hajú nő volt egy tengerpartnál. Steve elég kicsi volt még rajta de úgy vettem észre, hogy nem azért volt olyan boldog mert a kicsik amúgy is folyton mosolyognak, hanem mert ott tényleg igazán jól érezte magát. A többi képen egymagában van érmekkel a nyakában, vagy az apukájával és a mostohaanyjával. Tényleg egyiken sem mosolyog míg mindenki más igen. Ez jobban belegondolva egészen szomorú.
- Itt a vized - hangzott fel a hangja, ahogy belépett a nappaliba.
- Köszönöm.
Olyan másként látom most őt. Igyekszem nem sajnálatból beleszeretni itt a végén.
- Szóval, ki az a cápa? - tettem fel a kérdést.
- Nemtudom, hogy készen állsz- e erre Jenna. Lehet nem olyan egetrengető, mint amire számítasz, vagy ellenkező esetben nagyon rosszul fog érinteni amit hallani fogsz.
- Bármi is lesz, tudni akarom ki ő és nem foglak hibáztatni érte mert elmondod róla az igazat - fogtam meg a kezét biztatóan.
- Cápa. Juan Carlos a neve igazából de 10 éves kora óta a cápa becenevet viseli, azért mert az apjának egyszer tartozott egy férfi akinek a fia cápával egy iskolába járt. Elraboltatta a kisfiút és megkérte a fiát, hogy harapjon ki a kissrácból egy darabot. Cápa így is tett. Kiharapott a bal karjából egy 10 centi átmérőjű darabot.
Tudni kell a családjáról, hogy a maffiával szövetkeznek. Zsaruk is félnek velük bajba keveredni ezért akár az utcàn is gyilkolhatnak a szemük előtt, ők nem tesznek semmit.
Cápa felnőtt, vitte tovább az apja üzletét. Nőkkel és droggal kereskednek, de jó pénzért megkínoznak és kivégeznek bárkit. Videóra veszik és elküldik az illető családtagjainak. Ha az utcán megállítana, hogy mostantól az ő lánya vagy, akkor nincs választásod, különben... nem is tudom mit művelnének veled és a családoddal.
Nemtudom, Dylannek mi köze van cápához, nagyon sajnálom Jenna de kurva nagy bajban van akkor. Nem csak ő. Te is. Anyukád is. Az ő szülei is. De még az apád és az öcséd is.
Nem is tudtam erre mit reagálhatnék. Egyáltalán erre van helyes reakció? Nyeltem egy nagyot és nem szóltam egy szót sem.
- Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom. - fogta meg a homlokát.
- Nem, így volt helyes, tudnom kellett ki ő. De mégis miért van ekkora hatalmuk? Nem értem. - meredten néztem a semmibe.
- Pénz, Jenna. Ebben amit ők űznek, nagyon sok pénz van, a pénz pedig hatalommal jár. Lemerem fogadni, hogy amit elmondtam az még semmi, biztos csinálnak ennék durvább dolgokat is amikbe őszintén bele sem tudok gondolni. Mindenhol van egy nagykutya akitől félnek az emberek... aki ott van a tápláléklánc csúcsán. Nem tudunk ellene tenni semmit, de a legtöbb ember nem is akar, csak elkerüli őket jó messzire. Amúgy sem állnak bárkivel szóba.
- Igen - kaptam fel a fejem - említette, hogy nem beszél bárkivel. Csak nem tudom Dylan hogyan keveredett a társaságába.
- Én sem tudom Jenna, azt viszont igen és ő is pontosan tudja, hogy nagy szarban van.
- Nem bánod, ha felhívom?
- Van egy kis dolgom fent szóval hívd nyugodtan és ha... végeztél akár fel is jöhetnél.
Kis hezitálás után bólintottam. Nem nagyon van kedvem most a szexre gondolni vagy bármi hasonlóra így, hogy ekkora problémával állok szemben, viszont ez a fiú egyszerűen... túl jó. Szexi és aranyos is egyben. Nem is tud róla, hogy mennyire kikészít engem.
Dylan számát csörgetem reménykedve, hogy hátha felveszi.
Már vagy százszor elhangoztattam ezt a nevet a fejemben,"cápa". Biztos vagyok benne, hogy még a nyaralásunk előtt szó esett erről a bizonyos cápáról, csak valamivel elterelte a témát. Annyira idegesít ez az egész, a hasam görcsben, nem tudom, hogy most tényleg veszélyben van- e a családunk vagy Dylan megtudja -e oldani a helyzetet. Tényleg ilyen beteg lenne ez az ember? Képes lenne kivégezni akárkit hideg vérrel?
- Jól vagy ? - kérdezte Dylan amint felvette - pont hívni akartalak.
- Én jól, igen, na de te?
- Hol vagy ?
- Steve-nél.
- basszameg - káromkodta el magát - ott kellene ma maradnod annál a nyominál éjszakára. - hangjáról megítéltem, nem tetszik neki, hogy épp itt vagyok.
- Nem hagyom anyát otthon egyedül.
- Anyáddal is beszéltem, amúgy sem jött volna haza a faszijával marad.
- Ne használd ezt a szót rá. Na és Brianék? - kérdeztem aggódóan.
- Megoldom Jenna csak légyszi... ne tedd nehezebbé.
- Ezekszerint nem tudtad megoldani cápával a helyzetet.
- Nem, nem tudtam Jenna, nem tudod ki ez az alak.
- De, sajnos tudom.
- Megkértelek, hogy ne tedd nehezebbé - emelte fel a hangját.
- Jó mindegy, csak vigyázz magadra. - válaszoltam.
Elkezdhettem volna vitázni vele, de nem tettem.
- Holnap után már Vegasba lesz az a faszfej, nem lesz vele gond mert az emberei rám úgysem jönnek, majd akkor beszélünk. Ne írj és ne hívj ma. Nagyon veszélyes ember és nem akarom, hogy rád találjon valahogy rajtam keresztül. Kapcsold ki a telód és próbálj meg nyugodt maradni.
- Te rendben leszel? - féltem őt nagyon.
- Persze.
- Rendben. - válaszoltam halkan.
- Rendben. - ismételte meg szintén halkabban, majd egy sóhajtozás után kinyomta.