- Érted megyek, csak a küszöbig kell kicipelned a bőröndöd, onnantól minden terhed átveszem - nevetett fel az apám a vonal túloldaláról.
- Oké, akkor 2 nap múlva - köszöntem el a lehető legkevesebb életkedvvel.
- Rendben csillagom. - azzal letette a hívást.
Még csak most nyitottam ki a szemem, reggel 8 óra van de anyám azzal keltett, hogy hívjam fel az apámat és újságoljam el, hogy megyek velük.
- Beszéltünk, 2 nap múlva megyek. - kiáltottam le a lépcső legfelső fokáról a lentről hallgatózó anyámnak.
Láttam, ahogy elmosolyodik ezért énis vele együtt mosolyogtam, majd vissza indultam a szobámba, rendet rakni.
- Hová mész 2 nap múlva ? - nyílt ki Dylan ajtaja.
Egy boxerben ott álldogál az ajtaja előtt a szemét dörzsölgetve.
- Ilyen korán készen állsz? - pillantottam le az alsójára.
Oda kapta a tekintetét majd gyorsan körbe nézett látja-e valaki más is a reggeli vigyázzba állt katonáját.
- Rád bármikor. - mosolyodott el.
- Egyébként apámékkal megyek kiruccanni.
- Mi? - fagyott le a mosolya az arcáról.
- Aha, gondolhatod milyen nagy örömmel teszem.
- Jace? Meghalt vagy mi van azzal a seggarccal?
- Él és virul. Ő is ott lesz. - nyitottam be az ajtómon azzal a céllal, hogy mostmár elég a dumcsiból, rendet kell tennem.
- Akkor nem mehetsz. - jelentette ki éles hangon.
- Tessék? - fordultam hátra, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem mész.
- Bocsi, de nem fogok a féltékenységi rohamod miatt lemondani az öcsémről.
- Mivan? - nézett rám értetlenül.
Úgy unom, hogy minden lépésemről tudnia kell.
- Nem tudom miről beszélsz, de akkor elkísérlek.
Ezt nem hiszem el.
- Nem hiszem, hogy velem jöhetsz, előre foglaltak, mindent elterveztek már.
- Leszarom, majd én foglalok külön.
Azzal visszavonult a szobájába, majd egy pillanat múlva egy szürke melegítő naciba jött ki és a lépcső felé vette az irányt.
- Jólvan. - mondtam a nagy semmibe merengve.
A korábbi szóváltásunk óta eltelt egy egész délelőtt, de még egy kevés délután is. Dylan nincs itthon, anya az új pasijával randizik, Regina és Brian fogalmam sincs hol vannak.
Én vagyok egymagam és szinte visszhangzik a nappali a szimpla levegővételeimtől is.
Szükségem van Sashara.
- Na mizu? - kérdezte, amint bepattantam mellé a kocsiba.
- Meghívlak kajálni, te mutasd a helyet.
- Ez az én barátnőm. - jelentette ki mosolyogva, majd azonnal el is indultunk.
20 percnyi kocsikázás után egy kis retro burgerezőnél álltunk meg. Engem már az megvett, hogy milyen jól néz ki a hely.
- Kettőt kérek a szokásosból. - kacsintott oda Sasha a pincérlánynak, aki csábosan vissza mosolygott rá.
- Oké, ez nagyon kínos volt, mi a franc volt ez? - vontam kérdőre, közben nem bírtam levenni a szemem a lány icipici szoknyájáról, ami egyébként a munkaruhája.
- Volt egy kis ez - kis az, de nem tartott sokáig - mosolyodott el Sasha.
-Értem. - zártam le ennyivel a témát.
Pár pillanat múlva már hozták is az ételt, elképesztően jól nézett ki és szerintem sosem ettem még ilyen finomat.
- Na, miért is vagyunk itt? - kérdezte Sasha, miközben egy újabb falatot kapott be a sültkrumplijából.
- Csak unatkoztam otthon.
- Ennél van több is.
Csak nézett mélyen a szemembe másodpercekig és éreztem, ahogy szemei arra késztetnek, hogy beszéljek.
- Jó, na... csak ne nézz így rám - borzongtam meg mire elnevette magát.
- Gyerünk.
- Csak stresszelek , összekell zárva legyek apámmal meg az új családjával, az a vicces,hogy apám újdonsült lánya és Jace járnak, szóval fogalmam sincs, hogyan fogom ezt átvészelni. Dylan velem akar jönni de nemrég ellátta Jace baját és részben azért is megyek, hogy ne tegyen újra feljelentést, de a legfőbb ok az Nate. Anyám manipuláló tekintetének, na meg a testvérszeretetemnek köszönhetően ilyenekbe vetem bele magam. - mire elmondtam ezt az egészet egy levegővétellel a végére már kifulladtam.
Sasha csak ledermedve nézett majd végre pár pillanat után észhez tért.
- Hát ez kurva szarul hangzik Jenna - azzal harapott egyet a burgeréből.
- Ja. - hagytam ennyiben.
Kis csend után Sasha aggódóan nézett a szemembe.
- Figyi, ha már Dylanről van szó... el kell mondanom valamit.
Nem állok készen mégtöbb botrányra, fel kell dolgoznom előbb az eddigieket.
- Mondd csak. - néztem rá értetlenül.
- Már Dylan elmondta azon a múltkori bulin, hogy oda van érted. Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam és mindenért bocsánatot szeretnék kérni amit mondtam. - sütötte le a szemét.
Dylan mesélt Sashanak, hogy oda van értem? Ez kizárt, Dylan nem ilyen fajta.
- Semmi baj részben igazad volt. Nincs miért sajnálkoznod.
- Csak tudod, féltékeny vagyok... voltam rá - javította ki magát.
- Ezt meg hogy érted? - szürcsöltem egyet drámain a kólámból.
- Úgy, hogy mindig is szerettelek Jenn, úgy igazából, vagyis hát... régen erős érzelmeim voltak irántad és csak szar volt hallani a kocsiban, hogy te is ugyanúgy rajongsz érte, ahogy ő érted. Ezért örökre utálni fogom Dylan Scottot.
- Amiért kedvelem őt? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Amiért megkaphatott téged úgy, ahogy én soha.
Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék. Csak bámultam a velem szemben ülő vörös hajú lányra, aki most lesütött szemekkel piszkálgatja az ételét.
- Sisi, miért nem beszéltünk erről soha? - kérdeztem együttérzően.
- Mert felesleges, te nem vagy meleg és amúgy sem cseszném el a barátságunkat. Már túl vagyok ezen, mert tényleg szeretem Rosiet. Kedves lány, törődik velem és látszik rajta, hogy viszont szeret. - emelte rám végre tekintetét egy halvány mosoly kíséretében.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok meleg? - csipkelődtem vele, majd a kezét a homlokomra tapasztottam.
- Ha-ha, ez nagyon nem vicces Jenn. - de láttam rajta, hogy alig bírja vissza tartani a kitörő nevetését.
- Vicc nélkül, én csókolóznék veled. - néztem a szemébe komolyan de végül elnevettem magam.
Sasha csak kikerekedett szemekkel bámult rám.
- Tényleg? - kérdezte ámuldozva.
- Simán, minden legjobb barátnő csókolózott már.
- Befejezted az ételt? - kérdezte sietve.
- Igen, te is?
- Igen, gyerünk már. - mondta izgatottan.
Felhúzott a széktől, minden maradékot otthagyva az asztalon hagytuk el a helyet. Beültünk a kocsiba majd izgatottan nézett a szemembe.
- Mi az? - kérdeztem.
- Csókolózzunk - felelte.
- Mi, most? - nevettem fel.
Sasha csak könyörgő pillantással nézett rám.
- Legyen - magam sem tudom miért mentem bele így random.
Sasha közel oda hozzám, így egészen közelről eper illata van. Lassan ajkait az enyémre tapasztotta és én még életemben nem éreztem ilyen lágyságot. Csókja puha, finom és lágy volt. Pár másodperc után mikor azthittem vége, hirtelen bedugta nyelvét a számba s egy kis hezitálás után az én nyelvem is csatlakozott. Percek teltek el így csókolózva, mire már teljesen elzsibbadtak az ajkaim.
Sasha elhúzódott majd hátradőlt az ülésében.
- Ez baromi jól esett, ha te tudnád milyen régóra vágytam már erre a csókra Jenn. - mondta lihegve.
Én nem tudtam szinte magamhoz térni, ennél jobbat senkivel nem smároltam még.
- Milyen volt? - kérdezte mosolyogva.
- Egészen kellemes - kuncogtam el magam.
- Kellemes? Sosem voltam még ennyire nedves szerintem - nevetett fel hangosan Sasha.
- Jó volt persze, tetszett, de szerintem nem leszek tőle meleg. - mosolyogtam rá oldalra fordítva a fejem.
- Köszi a csókot. - mosolyodott el ő is lágyan.