DYLAN:
- Jenna! - szólítottam meg újra de már határozottabban.
- Egy fekete csipkés bugyi van rajtam, és egy icipici topp - suttogta majd megint kuncogni kezdett.
- Jenna te ittál? Mi a...
- Valaki igazán levehetné rólam - majd megint nevetgél.
- Hol vagy? - ha valami palinál van én azonnal érte megyek és elhozom.
- Bárcsak érezhetném magamon a kezeid, te is akarod Dylan?
Bármennyire is elöntött a melegség a szavaitól, tudnom kell biztonságban van-e.
- Hol vagy? - a zene olyan hangosan szűrődik ki még az udvarra is, hogy az egyik fülemet bekell fognom, hogy hallani tudjam a hangját.
- Otthon butus, hol lennék. A szobádban vagyok szinte meztelenül. Mmhhm de jó az illata a párnádnak.
Hangján hallani, hogy mennyire részeg és én nem fogom kihasználni ezt. Csak megakarok róla bizonyosodni, hogy biztonságban van.
- Megyek, mindjárt ott vagyok.
Azzal letettem a telefont és olyan gyorsan hajtottam amennyire tudtam. Nem gyakran fordul elő, hogy vezetek miután már ittam de most leszarom, vele akarok lenni.
Szaladtam be a házba fel a lépcsőn, benyitottam a szobájába, de nincs ott, aztán nevetgélését hallottam a szobámból. Azthittem, csak viccel, hogy ott van.
- Jenna, mennyit ittál le? - lépek oda az ágyhoz és elképedve látom, hogy az 1 literes boros üvegnek már csak az alján van.
- Icipiciiit. - suttogta közben a párnámat szorítja, ölelgetik.
- Jó most átviszlek a szobádba. - felakarom venni a karomba de ekkor éles hangon megszólal.
- Nem megyek innen sehová- néz rám morcosan de aztán megenyhül a pillantása - inkább feküdj ide mellém Dylan maci.
Egyben vélem viccesnek és szexinek, hogy így viselkedik részegen. Könyörögő pillantással néz rám ezért lefekszem ő pedig lovagló ülésben rám ül.
- És most Dylan Scott, uram, maga az enyém.
Ekkor hirtelen finom csókokkal kezdi elárasztani a nyakam ami olyan jól esik hogy majdnem ennyitől elmegyek.
- Jenna, várj. - tolom el magamtól- részeg vagy.
- És?
- Nem akarom, hogy részegen akard ezt és úgy emlékezz vissza, hogy kihasználtalak.
- Buta Dylan. - majd folytatta.
JENNA:
Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. A részeg énem vezet a józan Jenna pedig belülről próbálja megállítani de nem hallgat rá. Igazat bevallva, a józan Jenna sem bánja annyira.
Dylan bőre illatos és minden egyes csókkal többet akarok belőle. Ha nem lennék részeg ő most nem lenne itt és nem csinálhatnánk most ezt. Gondolatban lepacsiztam magammal amiért leittam magam.
Még egy erőteljesebb csókot adok a nyakára amitől felnyög, ez a hang olyan jól esik a fülemnek, bármit megtennék, hogy újra hallhassam.
Türelmetlenül kicsatoltam az övét és kiszabadítottam az alsójából az álló szerszámát.
Azta - szóltam el magam.
Dylan csak elnevette magát majd várta a folytatást. Igazából nem nagyon tudtam mihez kezdjek de mielőtt elkezdtem volna túlgondolni bármit is, az alkohol hajtott és a nyelvem végighúztam rajta amit Dylan egy jóleső sóhajjal díjazott. Csókokat szórtam a fejére aztán elsőnek egy picit, majd egyre többet vettem belőle a számban. A fejem ütemesen mozgott rajta, mintha már vagy 100szor csináltam volna ilyet.
- Azta kurva Jenna- sóhajtotta el magát.
Magamban büszke voltam magamra, mert azthittem, hogy olyan béna leszek, hogy inkább abbahagyjuk az egészet és csak kínos csend lesz, de nem.
Megragadta a fejem és csípőjét egyre gyorsabban mozgatva mélyebbre tolta magát a számban aztán pár pillanat után hátrébb tolta a fejem és elment.
Dylan lihegve elengedi magát én pedig mellé huppanok. Észre sem vettem hogy könnyek szöktek a szemembe, mert öklendezni kezdtem közben, remélem nem vette észre. A gondolattól hangosan elnevettem magam.
- Mi az?
- Majdnem lehánytalak - mondtam a kelleténél hangosabban nevetne miközben hányást imitáltam.
- Nem gáz, ügyes voltál. - mosolyog rám elégedetten.
- Ügyes? Szerintem szexi voltam. - sértődtem meg de aztán énis elmosolyodtam.
- Akkor is szexi vagy ha csak ülsz és lélegzel.
- Tudom, hogy részeg vagyok, de szeretlek. - csúszott ki a számon.
Dylan csak nézett a szemembe majd a plafont kezdte bámulni.
- Nem szerethetsz engem - szólalt meg kis idő múlva.
- Tudom, de valakinek téged is kell szeretnie- majd énis a plafont kezdtem el bámulni.
- Ha szeretsz azzal csak magammal rántalak a szürkeségbe, és te olyan színes vagy inkább.
- Igen, tudom.
Olyan könnyed és egyszerű ez a beszélgetés, így a mennyeztet bámulva.
- A verseket nekem írtad?
Ekkor hirtelen felemeli a fejét és rám néz.
- Jenna ugye nem nyúltál a holmimhoz? - emeli fel a hangját.
Lassan nemet intettem a fejemmel.
- Akkor honnan tudsz a versekről?
- Nemtudom - suttogtam - de tetszenek.
Dylan lassan visszafeküdt a hátára és még egy pár pillanatig így csendben feküdtünk.
- Zuhanyzom gyorsan, itt leszel még, mikor visszajövök? - szemében bizonytalanság bujkál.
Bólintok.
Vissza ér, majd lefekszik mellém és jó szorosan átölel.
- Igazából nem is szeretlek - suttogtam.
- Tudom.
Mindketten elmosolyodunk majd fejét a nyakamba fúrja és úgy alszunk el egyszerre, ölelkezve.