A felhajtónkon állt meg Steve kocsija és még vagy ötször megkérdezte, minden rendben lesz -e, miután elhajt. Megnyugtattam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Kiszálltam.
Nem akartam még hazajönni, de nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson tovább, egyre kínosabb lett volna mindkettőnknek, ezért megkértem, hogy hozzon haza.
VÁRJUNK. MI TÖRTÉNIK ? Egy rendőrautó parkol itt.
Ahogy bentebb lépkedek a bejárati ajtó előtt kettő rendőrt és Briant látom ácsorogni. Brian nagyon zavartnak és idegesnek tűnik..
- Mi folyik itt biztosurak? - léptem oda hozzájuk.
- Mi a neve ? - kérdezte az egyik durva hangon.
- Jenna Turner.
- Ön ott volt a tegnapi bulin az M Streeten?
Ó jajj. - gondoltam.
- Igen.
- És tudja hol tartozódik jelenleg Dylan Scott?
A szívem nagyot dobbant, ahogy kiejtette a nevét.
- Nem, miért mi történt?
- Köszönjük az információt, értesítsenek, ha tudnak az elkövetőről valamit.
Hosszan és gyanakodóan Brianre pillantottak, majd rám, aztán elmentek.
- Mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten.
Brian csak vállat vont, aztán megvakarta a homlokát, láttam, hogy tényleg nem tudja mi történhetett.
Felszaladtam a szobámba és azonnal csörgetni kezdtem Dylan számát. Nem vártam el tőle, ezért meglepett, hogy a második csörgetésre felvette.
- MIT CSINÁLTÁL? MIÉRT KERESNEK A RENDŐRÖK? - rivalltam rá kétségbeesetten.
-Ugye nem mondtatok semmit ? - nem hallottam a hangján, hogy zaklatott lenne vagy meglepett.
- Mégis mit mondtam volna, 3 napja nem hallottam felőled! - úgy éreztem elsírom magam.
- Ennyi vagy még szeretnél valamit? - hangja rideg és taszító, nem akar velem beszélni.
- Miért keresnek?
- Mert jól szétvertem Zack fejét, aztán megfenyegettem - nevetett fel.
Nem értettem az egészet.
- Miért ?
- Az nem számít, miért beszélünk még? Hallottad, amit hallani akartál.
- Találkoznunk kell.
Látnom kell őt, most. Azonnal.
Csend volt, mintha tanakodna rajta.
- Miért jó az nekem?
- Látlak vagy sem? - tettettem a türelmetlenségem, hátha így jobban szót értünk.
- Nemsoká haza ugrom pár dologért, de semmi zsaru, kinézem belőled, hogy ez egy csapda. - mondta gúnyosan, majd letette a telefont.
Haragudnom kellene rá amiért ilyen bunkó, de most csak az a lényeg, hogy láthatom végre. Nagyon hiányzott.
Az ágyamon ülve vártam, hogy megérkezzen.
Az időt néztem türelmetlenül a telefonomon, mikor hirtelen benyitott az ajtómon. Kulcsra zárta maga után.
- Sietnem kell, nem tudhatják meg, hogy itthon vagyok, ismerem Reginat, feladna a rendőröknek csak hogy "megoldjuk a dolgot".
A szívem olyan hevesen vert, mint legelső éjszaka mikor beszökött hozzám. Amint belépett az ajtón az illata megtöltötte a szobát. Ez hiányzott nekem annyira, ez a hang, ez az illat, ez a helyes és morcos fiú.
- Nos, miért verted meg? - vontam kérdőre.
- Ahhoz nincs közöd- lökte oda, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.
DYLAN:
- Dylan, légyszíves! - láttam a szemén, hogy tényleg tudni akarja.
De hogy mondhatnám el neki, hogy azért vertem meg azt a seggfejt, mert láttam, hogy mit csinált vele tegnap?
Éppen jöttem le a lépcsőn amikor láttam, hogy Zack nyomul rá. Jennanak ez nem tetszett, lökte el magától és én azonnal szaladni akartam le hozzá, mikor láttam, hogy a szemét még mindig fogdossa. Két lépcsőfokot tudtam nagy nehezen haladni, nem tudtam lesietni hozzá, vagy 100an nyomorogtak a lépcsőn. Egyszerűen nem tudtam átverekedni magam rajtuk pedig már lökdöstem fel mindet, nem számított fiú vagy lány akit megütök, de mire lehetőségem lett volna lejutni ez a Steve gyerek már földre vitte. Aztán meg Jenna elsuhant vele kézen fogva.
Olyan kurva mérges voltam magamra, mert nem voltam elég gyors, arra a kibaszott gyerekre is mert hamarabb megvédte őt mint én. De akit azonnal szét akartam tépni, az Zack volt. Szóval szépen követtem az utcán. Megkérdeztem tőle mi volt ez, és amikor elkezdett tesózni, meg Jennat a szájára venni, ott betelt a pohár és szét vertem a fejét ahol csak érte, aztán megfenyegettem, hogyha mégegyszer Jenna közelébe megy, akkor megölöm. A puszta kezemmel.
- Azért vertem meg mert tartozik nekem.
- Milyen ember vagy te? - nézett rám elfintorodva. - Mennyivel tartozik?
- Nem sokkal.
- És ezért képes voltál félholtra verni őt?? - és abban a pillanatban láttam milyen csalódott lett, de nem mondhattam el neki az igazat, hogy gyengének tűnjek a szemébe, aki egésznap az árnyékában lohol, hogy minden apróságtól megvédje.
Mert nem akarom megvédeni. Csak rosszkor voltam rossz helyen. Ha nem látom, akkor nem érdekel.
Mit is hazudok magamnak, már hogyne érdekelne ha nem is láttam volna. Ő az egyetlen lány az életemben akitől akarok bármit is.
Képes lennék az életem árán is megvédni őt.
- Hogy lehetsz ennyire őrült? - állt fel és jött egyre közelebb hozzám?
- Jenna...
- Mégis hogy lehetsz ennyire szívtelen, idegbajos, ostoba ember ? - kérdezte zokogva, majd apró ökleivel ütlegelni kezdte a mellkasomat. Majdnem elnevettem magam, hogy annyira próbálkozott mégsem éreztem egyetlen ütését sem. De a helyzet ennél sokkal komolyabb volt. Most mégjobban kiábrándítottam.
Lassan lefogtam az öklét mire ő csak sírdogálva a mellkasomra hajtotta a fejét. Engedett az ökle szorításából majd átölelt.
Nem tudtam mit csinálhatnék, viszonoztam az ölelését.
- Hiányzol, minden percben. - mondta szipogva, könnyei átáztatták a pólóm.
Nem mondtam semmit, csak csendben vártam, hogy lenyugodjon. Mikor már abbahagyta a szipogást, lassan eltávolodtam tőle és az ajtó felé lépkedtem. Nem akartam elhúzni ezt ennyire, mert ha most engedek csak mégjobban bántjuk egymást. Baromira szeretem és itt akarok vele maradni, de annak úgysem lesz jó vége. MI nem egymásnak lettünk kitalálva, szöges ellentéte vagyunk a másiknak. Szeretem, ezért elengedem.
Kisétáltam az ajtón. Még egy két hétig nem jövök haza, hogy jobb legyen mindkettőnknek.
Dobj egy csillagot ha tetszett a rész és köszi, hogy ittvoltál. 💕