Telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam a szemem és felüljek. Sasha neve volt a képernyőmön.
- Szia - szóltam a telefonba rekedt hangon.
- Na ne csináld! Délután fél három van és te alszol?! Négyre megyek érted emlékszel? - süvítette a telefonba.
- Jó, na szólj mielőtt itt vagy.
- Legyél csini, szius- köszönt el nevetve.
Szuper. A fejem majd szétmegy, végül csak hajnali 6 óra fele tudtam elaludni, Dylan még akkor sem volt itthon.
DYLAN:
Valamiért mindenki úgy bánik velem mint a szarral, de nekem egy rossz szavam sem lehet. - mérgelődtem, ahogy jöttem ki a benzinkúti boltból.
Ez a ribanc eladó szinte az egész cicijét kidobta nekem, de mikor rájött, hogy nem vagyok rá vevő akkor bunkózni kezdett. Unom már a nőket mind egy kis elkényeztetett picsa. Igen, mind az.
Beültem a kocsiba és úgy döntöttem itt fogom tölteni az éjszakát. Nem akarok vissza menni mert úgyis nála kötök ki. Nem érdemel meg. Én annyira kibaszottul próbálkozom. Nem mentem el egy bulira sem pedig mindennap hívtak, egyik nőt sem hívtam át, sőt, meg csak rá sem néztem egy csajra sem semelyik közösségi oldalon. Mégis mit kellene még tennem?! Reggel még majdnem megfektetem, aztán észre kellene vennem, hogy akar tőlem valamit azért mert összeporszívózott a nappaliban miközben énis ott voltam?
Kész vicc az egész.
Már vagy századjára csörren meg a telefonom. Jenna hív, de nem veszem fel. Mégis minek? Azért, hogy hallgassam, hogy elszúrok mindent miközben jobb ember próbálok lenni érte?
Az időre nézek és már hajnali 5 van. Apám egy óra múlva indul dolgozni, haza megyek, összeszedem pár cuccom és szólok neki, hogy az egyik haveromnál leszek pár napig.
JENNA:
Kómásan lesétálok a lépcsőn, és iszom egy pohár vizet.
Kezdem már kicsit össze szedni magam, de annyira bántja a szívem, hogy mi lehet most Dylannel.
Reginat pillantom meg.
- Szia, Dylan itthon van?
- Brian mondta, hogy már hajnalban össze szedte a cuccait és elment az egyik barátjához pár napra.
Csalódottan sétáltam fel a szobámba.
Kár ezen az egészén aggódnom - próbáltam nyugtatni magam.
Ma bulizok, jól fogom érezni magam.
Elkészültem, egy fehér miniruhára esett a választásom, a hajam csak leengedtem hiszen már így is hullámos, feltettem még az ékszereim, egy kevés szajfényt és vártam Sashara.
- Hol késtél eddig? Háromnegyed öt van. - pattantam be mellé a kocsiba.
- Tuuudoom, Csak beugrottam Rosiehoz, meg még volt egy kis elintézni valóm.
- Hová megyünk?
- Elsőnek a barátnőmért, utána oda, ahol voltunk.
- Steve házába? - hirtelen elöntött a rémület.
- Igen, miért? - nézett rám összehúzott szemöldökkel
- Múltkor Dylan... tehát Dylan kishíján megverte, azért mert segített felhúzni a cipzárt a hátamon. - mondtam lesütött szemmel.
- És? Ráfért volna - nevetett fel.
Fél óra múlva ott voltunk Rose házánál. Úgy döntöttem inkább nem megyek be, Így is elég kínos pillanatot fogok okozni az autóban. Át is ültem inkább hátra.
Pár perc múlva már jöttek is.
Szia - köszönt oda nekem, ahogy ült be előre az autóba, éreztem a feszültséget, de próbált kedves hangon hozzámszólni.
- Szia.
Sasha a visszapillantóból egy hálás mosollyal nézett rám, majd elindultunk.
Fél hét körül már egy jó páran voltak össze vissza szóródva az emberek a hatalmas udvaron. Mi egy pultnál ültünk hárman, amikor Steve és egy másik fiú csatlakozott hozzánk.
- Sziasztoook- köszönt oda hangosan a srác, látszott rajta, hogy már kicsit becsiccsentett.
Leültek, Steve mellém, a srác pedig Rose mellé a másik oldalra.
- Szia - köszönt rám Steve félénken mosolyogva.
A zene nagyon hangos volt, így nem tudtam vele beszélgetést kezdeményezni, ezért csak biccentettem mosolyogva, de próbáltam kerülni a tekintét. Láttam rajta, hogy kicsit ő is kínosan érzi magát.
Kijössz? - kiáltottam oda neki?
Bólintott, majd elindultunk kifele, a hátamra tette a kezét miközben mutatta merre menjek, pont úgy, ahogy aznap mikor elsőnek jöttem.
Ugyanoda mentünk, ahova a múltkor is.
- Félnem kéne már előre, hogy az őrült haverod nekem támad? - kérdezte nevetve, de hangsúlyosan kiemelte a "haverod" szót.
- Tényleg nem a barátom, ez egy bonyolult sztori, de ő a mostoha unokatestvérem.
- Azta - nevetett megint - nagyon félthet téged.
Bólintottam.
Kis csend után felszólaltam.
- Sajnálom. Remélem nincs harag.
- Dehogy, nem para. Történt már jó párszor hogy nekem álltak a saját bulimon. - próbált nevetni.
A szemébe néztem, és annyira más a pillanatása mint Dylannek, vagy Jacenek. Sokkal lágyabb. Vidámság tükröződik róla.
Pillantásom az ajkaira siklottak de még időben visszafogtam magam, nehogy megcsókoljam.
- Ömm - próbáltam felhozni valami témát - megint nincsenek itthon a szüleid?
- Nincsenek. - kapta el a tekintetét az arcomról.
- Meddig?
- Már nem tudom követni - nevetett, de hallottam a hangján, hogy bántja a dolog.
Megakartam ölelni, vagy bármi amivel megvigasztalhatom de nem mertem.
- Holnap mit csinálsz?
- Hé, most elakarsz hívni randizni ? - csipkelődtem vele.
-Nem csak... ha te is akarod vagyis ha te úgy gondolod de lehet akár csak egy baráti .... - halkult el.
Láttam mennyire elpirult és próbálta keresni a szavak.
Felnevettem mire ő is megkönnyebbülve elnevette magát.
-Akkor? - kérdeztem mosolyogva.
- Akkor ? - mosolygott vissza.
- Randi holnap?
- Rendben.
Nyomtam egy puszit az arcára, meglepődötten nézett rám majd aztán icipicit közelebb hajolt, gondolkozhatott rajta de végül nem csókolt meg.
- Kérsz? - nyújtotta oda a cigarettás dobozt.
- Nem, köszi, nem dohányzom.
- Tényleg ? - mosolygott.
- Igen, miért?
- Az összes lány akit ismerek, durvább dolgokat tol a ciginél. - nevetett, én meg nem is arra figyeltem amit mond, hanem arra, mikor ennyire mosolyog, látszanak a gödröcskéi amiket annyira imádok.
Miért van ebben a városban minden szépfiúnak gödröcskéje? És miért tetszik nekem ennyire ?
- Hát itt vagy - sietett hozzám Sasha - előlem menekülsz a bulikon ?
- Nyugi, én hívtam el - karolta át a vállamat Steve, én meg nagyot nyeltem, mert Sasha úgy tudja Jace és én járunk, ugyanis nem tudja, hogy mi történt.
- Oooké- ült le mellém.
- Mikor szeretnél menni? - hajtotta a vállamra a fejét.
- Mennyi az idő?
- Inkább ki van itt. - nézett rám sajnálkozóan.
- Miért, ki? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Dylan Scott.