Sirius szemszöge
-Halkan!-intettem Jamesnek.
-Hova megyünk?-tudakolta James a pizsama nadrágját igazgatva.
-Gyere!-indultam meg a torony felé.
-Ugye nem akarsz felmenni? Hajnali kettő van!-ásított James.
-Ezért megéri.
-Persze...
Halkan lépkedtünk a folyosón. Tényleg hajnali kettő volt. Nem igazán tudtam aludni, úgyhogy gondoltam akkor Jamest sem hagyom. Meg amúgy sem bírtam ezzel várni holnapig. Felmentünk a torony lépcsőin, amik most sokkal többnek tűntek mint 122. A végén már lihegve támasztottuk a falat.
-Megöllek Sirius.-fújta ki a levegőt élesen James.
-Nyugi már. Ezt figyeld!-oda léptem egy fehér lepedővel leterített valamihez.
-Mi ez?-fonta össze maga előtt a karját James.
Lerántottam a leplet. Egy motor volt. Nem is akármilyen. Gyönyörű fekete festése olyan volt mint egy tükör...egész jól néztem ki benne, és a hold fénye megcsillant rajta.
-Baszki....-kerekedett el James szeme.
-Ugye?-paskoltam meg a kicsikét.
-Honnan?-simította végig a bőrülést.
-Arra most inkább nem térnék ki...
-És hogy hoztad fel ide?-mérte végig James.
-Nos, már vártam ezt a kérdést!-felpattantam a motorra.-Szállj fel!
James felült mögém és megkapaszkodott a vállamba.
-Ugye nem akarod beindítani? Megőrültél?
-Ha nem akarod, hogy beindítsam minek száltál fel?-azzal elfordítottam a kulcsot és a motor beindult.
-Ember...-vigyorgott James.
-Kapaszkodj fiam mert kemény lesz.-éreztem ahogy James erősebben szorítja a vállam.
-Várj...ugye nem...ez...SIRIUS!-Jamesnek leesett hogy került fel a toronyba.
Lassan a magasba emelkedett a motor, és kirepültünk a sötét éjjeli égbolt felé.
-Eredetileg Remust akartam elvinni erre az éjjeli kis kiruccanásra, de megint flegmázik és nem kel fel, úgyhogy megteszed te is.-szóltam hátra neki.
-úúh baby, randira megyünk?-küldött felém egy csókot a tenyerével.
-Persze édes, megyünk Vegasba.
-AZT A KURVAAAA!-emelte James két kezét magasan a levegőbe, mikor elkezdtünk gyorsulni. A legkevésbé sem férfiasan felsikoltott. -NE ÖLJ MEG LÉGYSZIIIII.-De halál félelmet sugárzó sikolyai ellenére a keze még mindig a magasban volt.-GYORSABAAAAN!
Még gyorsabban kezdtünk menni. Ha valaki lentről látna minket azt hinné egy hullócsillag vagy valami hasonló.
Ha már úgyis Jamessel vagyok, gondoltam megnézem magamnak a pályát ahol majd a nyári bajnokság lesz. Tudtam hogy kicsit messze van, de elég gyorsnak véltem a motort ahhoz hogy röpke egy óra alatt oda érjünk...meg hát, adtam neki egy kis pluszt is. De James tök jól bírta. Azt hittem az első kanyarban elhagyom a baromját, de egész úton ott maradt mögöttem, és buzgón igyekezett kiszakítani a dobhártyám.
-HOVA MEGYÜNK TULAJDONKÉPPEN?-ordított a fülembe.
-Ha nem kiabálsz akkor is hallom te idióta.
-Hova megyünk?-kérdezte most halkabban.
-Majd meglátod.-Vigyorogtam.
-Félnem kéne? Nézd Sirius...ha ez Regulus miatt van...nem akarok meghalni ember...
-Nem foglak megölni.-nevettem.
-Ajánlom különben kísérteni foglak.
Még pár perc repülés után leszálltunk, egyenesen a nagy quidditch pálya kellős közepére.
-Na? Mit szólsz?-szálltam le a motorról.
-Várjál...nem látok semmi, csak hat bogár szállt bele a szemembe.-könnyezett be James szeme.
-Jah, azt hittem meghatódtál...
Mikor James végre látott. Alaposan körbe nézett. Először kikerekedett szemmel meredt a pályára, majd rám, majd vigyorogva meredt a pályára és rám, aztán csak ennyit mondott:
-Hogy a faszomba kerültünk két országgal arrébb?
Felröhögtem.
-De komolyan...ez...ez elképesztő. Sokkal nagyobb mint a roxforti...beszarás.-fordult körbe.
-És barátom itt fogunk nyerni.-tettem csípőre a kezem.
-És nyerek, aztán Lili annyira halálosan szerelmes lesz, hogy legszívesebben hozzám jönne, én pedig kihasználom az alkalmat és megkérem a kezét.-tette ő is csípőre a kezét.
-Hát...ez is egy szép gondolat, de én inkább azt képzeltem el, ahogy majd a kezemben tartom az aranyló kupát, és a tömeg örjöngve ordítja a nevem, miközben a győzelem szele járja be az egész pályát...és Remus majd kiszalad a tömegből, a nyakamba ugrik és...
-Szerinted hány néző fér itt el?
-Sok százezer.
-Az sok.-bólogatott.
-Tényleg az.-vigyorogtam.-Te figyelj...komolyan megakarod kérni Lili kezét?
-Hát...már gondolkodtam rajta...ráadásul az az én napom lesz, és ha nyerünk azért nem mondhat nemet, hogy nehogy lelombozzon, ha pedig vesztünk pedig azért nehogy véletlen belehaljak a kétszeres veszteségbe. Szóval szerintem biztos siker lenne. De előbb a Regulusos dolgot kéne lezárni...
-És azt hogy akarod?-firtattam.
-Fogalmam sincs. Regulus nem jött vissza azóta se. Szerinted bajba került?-támaszkodott a motornak.
-Elég szerencsétlen szegény...
-Nem igaz...csak sosem érti meg senki.-rázta a fejét James.
-Mert te aztán megérted.-nevettem.
-Igen..vagyis...azt hiszem. De ő tényleg nem szar ember, csak sok rajta a nyomás...
-Rajta sok a nyomás!? Kérlek! Akkor én már megszakadtam.
-Neked legalább itt vagyunk mi. Én, Peter, Remus, Lili, Mary, Cassandra...rengeteg barátod van. Egy második családod van. Még anyám is imád. Neki nincsenek barátai. Tőle azt várják el hogy tökéletes legyen mert...khm...
-Mert én nem vagyok az.-fejeztem be helyette.
-Ő nem utál téged, csak féltékeny mert téged még mindig van aki szeret.-piszkált egy fűcsomót.
-Azt hiszi, csak mert nekem itt vagytok ti még olyan könnyű. Igazán leállhatna a problémáink összehasonlítgatásával, mert nem vagyunk egyformák.-morogtam.-Mikor kisebb volt még olyan...tűrhetően viselkedett...többnyire.
-Csak azt mondom, hogy nem rossz ember, csak bonyolult.-sóhajtott James.-Tudom hogy szereted.
-Persze hogy szeretem a kis szarost. Az öcsém. De hidd el nem felejtem el mit tett velem. Ha most meghal, azt csakis magának köszönheti.
-Ez gonosz.
-Ő is az.
Ezek után hosszasan bámultuk a pálya hatalmas gyepét.
-És te elveszed Remust?-szólalt meg először James.
-Hát...szerinted hozzám jönne?-nevettem fel.
-Biztos vagyok benne.-jelentette ki határozottan James.
-Akkor el.-húztam ki magam.
-Ez a beszéd!
-Fel megyünk a páholyba? Oda ahol a bírók ülnek?-fordultam James felé.
A fiú szeme ravaszul felcsillant.
Ez a páholy sokkal tisztább és rendezettebb volt mint a többi. A székeken párnák voltak, meg két nagy asztal. Befelé pedig külön mosdó, és étkező volt.
-Azanyám...-lesett be az egyik ajtón James.
-Mit szólnál ha kifűrészelnénk a székek lábát?-könyököltem az egyik szék karfájára.
James már húzta is elő a pálcáját.
Mindegyik szék lábát, épp csak annyira szedtük szét hogy épnek tűnjön de az első ember aki rá ül, az alatt össze essen.
-Na ez már szép munka.-bólintottam elégedetten.
-Nyárig szerintem amúgy, csak ráül valaki...nem?-vakarta a fejét James.
-Majd kiderül.-legyintettem.-Bárhogy is, kicsit meg fog lepődni.
Ezek után, mint akik jól végezték dolgukat, mert jól is végeztük, elindultunk vissza az iskolába. Már jött fel a nap, úgyhogy sietnünk kellett. Ha kiderül hogy két országgal arrébb voltunk, nem kis büntetést kapunk.
-Ugye vissza érünk?
-Remélem.-indítottam el a motort.
-Ha Dumbledore főnök rájön hol voltunk, hol nem voltunk...-húzta el a száját James.
-De nem fog. Az öreg jó megfigyelő, de van neki elég baja. Nem ezzel fog most foglalkozni.-vontam meg a vállam.
-Remélem igazad van...
Hello, hello mindenki! Mostanában nem volt olyan sok időm új részeket gyártani, de végre felszabadultam, úgyhogy elvileg sűrűbben fogok kirakni részeket. Remélem továbbra is tetszeni fog! <33 Valamint kíváncsi lennék, hogy kinek jönne be egy Regulus x James könyv, ha ez befejeződött.