Összefogtam a hajam, majd lesétáltam a lépcsőn.
- Na, most, hogy mindketten itt vagytok - kezdte Brian - megmutathatom mit vettem nektek.
Dylan és én egymásra néztünk, majd Brianre, aki mosolyogva átnyújtott nekünk egy-egy borítékot.
A borítékban egy üdvözlő lap volt, benne pedig egy hotel foglalást igazoló lapocska.
Mi ez? - kérdeztem mosolyogva.
- Ez egy 2 hétre szóló kikapcsolódás nektek - mondta büszkén
- Nékünk? - szeppentem meg majd Dlyanre pillantottam aztán Brianre.
- Igen. Dylan 11 éves kora óta Cipruson akar nyaralni. Nagyon kedves neki az a hely.
Néztem Dylanre, aki nagyon halványan elmosolyodott.
- De miért csak ketten megyünk? - nyeltem egy nagyot.
- A hétvégén lesz a szülinapod, ami azt jelenti, hogy már te is nagykorú leszel, elmentek nyaralni egy olyan helyre, ahol jól érzitek magatokat.
- És ti? - kérdezte Dlyan mogorván, de láttam rajta, hogy örül az ajándéknak.
- Mi is elmegyünk- vakarta meg a tarkóját- csak nélkületek. - mosolygott zavartan.
- Szóval nem akartok problémát az útra, mi? - kérdezte Dylan.
Már kezdtem félni, hogy valami rosszat mond az apjának, de csak felnevetett és azt mondta, hogy így mindenkinek fer.
A szobámba menet az üdvözlőlapon lévő ciprusi tájat bámultam közben nagyon boldog voltam, hogy elmehetek egy ilyen helyre.
Anya, Brian és Regina csak a közelbe mennek majd wellness-ezni pár napra. Hirtelen elöntött a forróság, amikor arra gondoltam, hogy Dylannel csak kettesben leszünk.
Gyorsan megráztam a fejem és elhessegettem ezeket a piszkos gondolatokat.
Este fél nyolc körül hallottam, ahogy megáll egy autó a feljárón. Kikukucskáltam azon ablakon, ahol a legjobban rálátni, és láttam, hogy egy jól öltözött, kb 190cm magas, ősz szakállas ember nyit ajtót az anyósülés felől, majd anya kiszáll egy nagy csokor virággal a kezében.
Picit furának éreztem kukkolni az anyámat az új barátjával, de hajtott a kíváncsiságom és tovább leskelődtem. Valamit még beszéltek egy pár másodpercig, aztán egy gyors szájrapuszit adtak egymásnak és elhajtott a férfi.
Belül igazán örültem, hogy ilyen figyelmes és kedves férfi udvarol az anyámnak, de annyira bántott a dolog, hogy mostmár biztosan gyakran el fog járni és alig fogom látni az egyetlen embert akihez tartozom.
- Kisasszony?! Mi olyan érdekes odakint? - rázott fel gondolataimból anya reszelős hangon.
Ijedtségemben hirtelen megugrottam. Szégyelltem magam picit, hogy rajta kapott, hogy leskelődtem, de aztán mindketten jót nevettünk.
-Na, mi volt, mesélj! - kérleltem izgatottan.
- Egy igazi úriember. - mondta elpirulva.
- Örülök neki, lényeg, hogy kedves legyen, törődő, figyelmes na meg pénzes.
- Micsoda?
- Mi? - kaptam észbe, hogy mit is mondtam.
- Miért? Az nem jó ha pénzes? Legalább vesz nekünk egy házat és lesz sajat lakásunk. - mosolyogtam.
- Tűnj a szobádba! - nevetett fel majd ledobta a magassarkúját és az emeletre sétált.
Szuper. Anya bepasizott, én újra jóban vagyok a régi barátnőmmel és 2 hét múlva megyek Ciprusra. Talán mégis jó ötlet volt eljönni ide.
Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, épp olvasgattam kicsit, mikor valaki halkan kopogott az ajtómon.
A szívem hirtelen nagyon gyorsan kezdett dobogni, már alig vártam, hogy beszéljünk Dylannel. Siettem ajtót nyitni.
-Szi...a - csalódottan láttam, hogy csak Regina az.
- Szia drágám, neharagudj, hogy ilyenkor zavarlak, megkaptátok az ajándékot? - kérdezte suttogva.
- Igen, és nagyon szépen köszönöm nektek - hálálkodtam.
- Hozzak fel nasit?
- Nem köszi.
Lefeküdtem az ágyra de akkor megint kopogtak.
- Nem kellett vol...- kezdtem, de nem Regina kopogott.
- Szia, bejöhetek?
- Gyere csak - Dylan szomorúnak tűnt.
Leült az ágyra, de pár pillanatig csak csend volt.
- Én nem mehetek el veled nyaralni.
Mi?
- Mi? Miért nem?- kérdeztem zavartan.
- Mert nem tudom mi ez ami köztünk van, Jenn. Megőrjítesz.
- Hogy érted? - húztam össze a szemöldököm.
- Úgy, hogy ma megint nem szóltál hozzám, pedig reggel majdnem leszo... szóval, reggel mi... nem tudom. Érdekel, hogy most mi van köztünk.
- Én nem szóltam hozzád? Te nem mondtál semmit, pedig egész nap direkt a közeledben voltam - fakadtam ki sértetten.
- És nekem mégis honnan kellene tudnom, hogy direkt vagy a közelemben? - emelte fel a hangját.
- Ó, talán nem tudod milyen, mikor valaki direkt van a közeledben? Hagyjuk már! Meghúztad az egész várost! - emeltem fel énis a hangom.
- Miért jössz ezzel, hogy kivel voltam, Jenna, nem veszed észre, hogy már 1 hete még csak el sem megyek itthonról, hogy láthassalak? Basszameg!
Odajött hozzám és megragadta a csuklómat.
- Ne játszadozz velem. - mondta, végig a szemembe nézett és az arca 2 centire volt az enyémtől.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem de aztán hamar észbe kaptam.
- Te pedig ne merj mégegyszer hozzámérni. - elengedett.
Idegesen járkált ide oda.
- Miért akarsz tönkre tenni?
- Mit szeretnél tőlem?
- Hogy ne játszd már tovább, hogy nem akarsz tőlem semmit.
- Pedig baromira nem akarok tőled semmit, mert mikor akarok, akkor mindig elszúrod valahogy.
Csend lett.
- Tudod mit? Felejtsük el az egészet, te is csak egy olcsó kis... hagyjuk... basszameg.. - üvöltötte majd kiment és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy belezengett az emelet.
Egy percig csak állni tudtam a szoba középen, ledermedve és csak néztem magam elé, hogy mi volt ez az egész.
Hallottam, hogy a bejárati ajtó is csapódik, utána szaladtam de mire kiértem, már csak azt láttam hogy elhajtott.
Csak álltam kint és fogtam a fejem, nagyon aggódtam érte, hogy ilyen feldúltan vezet a forgalmas utakon. Megpróbáltam hívni de nem veszi fel.
A nappaliban ültem, megittam 3 csésze kávét is, de még hajnali 3kor sem ért haza, úgy döntöttem nem várom tovább, elmegyek aludni. Talán jobb is, ha tényleg elfelejtjük az egészet. Igen, ez lesz a legjobb.