Mielőtt átgondolhatnám, hogy mit csinálok, a lábam már elindul felfele a lépcsőn.
Kopogok elsőnek halkan az ajtón de nem jön válasz. Kopogok erőteljesebben, de semmi. Benyitok.
A szobát Dlyan illata tölti be. Kicsit rendetlen de rosszabbnak képzeltem. Az ágyán szét van gyűrve a lepedő. Nem is akarok belegondolni miket műveltek itt azzal a lánnyal.
Dylan egy babzsák szerűségen fekszik, fejhallgatóval a fején, videojátékot játszik .
- Khmm... - köhintek, hogy magamra keltsem a figyelmet de semmi.
- Ah semmi tesó csak elegem van.
Azthittem hozzám beszél de aztán leesett, hogy egy haverjával így kommunikálnak játszás közben.
- Igen volt ma nálam Ashley, de nem volt hozzá undorom. Úgy nézett ki mint valami szakadt ribanc.
Úgy döntök nem zavarom meg a társalgást, vissza megyek az ajtóhoz, résnyire nyitva hagyom, hogy halgatózhassak.
- Tesó most nem kell senki
- Nem ez most nem olyan tényleg.
- Nem tudom csak jött ez a lány és nem tudom mi van velem.
- Nem, Tiffet sem akarom meghúzni
hagyjál már vele.
- Sokkal másabb mint a többi lány - hangjában egy kis lágyságot hallok, valamiért úgy érzem rólam van szó.
- De nem lehet tesó, nem szabad.
- Hát erről nem igazán akarok beszélni de tényleg nem lehet.
- Még nem tudom.
Kis csend után újra megszólal.
- Ja, igazad van, majd hétvégén elfeledteti velem őt valami csaj, nem fogom kímélni.
Ekkor hirtelen becsapom az ajtót mert nem akarok többet hallani, és átsietek a szobámba.
Elfeledteti velem őt valami csaj? Szép...
Eltelik pár perc megint olyam helyzetben, mint az első éjszakán, egy párnával a fejemen fekszek és próbálom összeszedni a gondolataim.
Ekkor Dlyan szinte beront a szobába.
- Te a szobámban voltál? Mi az már kémkedsz utánam? Vagy mi a fasz? - mondja mérgesen, de nem olyam hangosan, hogy kihallatszódjon.
- Nem én nem... - motyogom magamban és nem tudom, milyen esszerű magyarázatot találhatnék ki.
- Szórakozol velem? - kérdezi melyen a szemembe nézve és látom, hogy nem viccel.
- Tessék? Mi van veled ?
- Ha nem akarod, hogy megdugjalak akkor miért csinálod ezt ?
Lefagyok a szavaitól. Nem tudom hova tenni azt ami most történik.
- Menj ki különben...
- Különben mi Jenna? Egy szál bugyiban járkálsz előttem megint és betörsz a szobámba? - a szeme szikrazika méregtől és nem tudok kiigazodni azon, hogy mit érezhet most.
- Nem törtem be! Kopogtam.
- És mit hallottál?
- Nem érdekelt, nem figyeltem csak beszélni akartam veled... - mondom és önkéntelenül lesütöm a szemem.
- Miről?
- Arról, hogy elsőnek is Jace nem mutogatta semmijét, szó sincs ilyenről.
- Leszarom, hogy mit csinált az a lúzer, de legközelebb ne hozd szóba ha direkt flangálsz előttem egy szál bugyiba.
- Direkt? - csattanok fel idegesen.
- Igen, szinte marja az orrom a parfümöd, ne játszd már az álszentet!
- Ez nem igaz! - de, pontosan erről van szó.
- Mondd ki, hogy akarod, hogy hozzád érjek. - lép hozzám közelebb zihálva, de már nem mérgesen.
- Te beteg vagy Dlyan.
Dylan hirtelen megragad a torkomnál - de a szorítása sokkal inkább kellemes mint fájdalmas - majd folytatja:
- Mondd ki, hogy akarsz és most azonnal megfektetlek az ágyadon.
A hasamban megint előjön az a fura érzés ami annyira jól esik.
A teste szinte teljesen hozzám simul, most az arcomat szorítja össze elérve hogy pont a szemébe nézzek. Ajka megint szinte 2 centire van az enyémtől és libabőrös leszek attól, ahogy veszi levegőt.
Mutatóujjával végigsimítja a felső ajkam, amitől megremeg a lábam és ezt ő is észreveszi.
- Látom, hogy akarod Jen, mocskos kis ribanc vagy te aki jó kislányt játszik . - mondja szinte suttogva.
Ki kellene kergetnem őt ezért a világból is, de úgy érzem minél több piszkos szó hagyja el a száját annál vonzóbb lesz.
- Elmondom Reginanak ezt. - mondom remegő hangon, persze nem gondolom komolyan, csak azt akarom, hogy leálljon mielőtt hülyeséget csinálok.
- Azt úgy sem mernéd, anyuci nem akarja megtudni, hogy a lánya titokban szexelni akar velem ezért ilyen göncben járkál. - az ajka hozzá-hozzá ér az enyémhez lassan.
A szívem olyam hangosan ver, attól tartok, hogy a végén még meghallja.
Egyik keze az arcomon, másik keze a csípőmre csúszik.
Kisebb sóhajtás jön ki a száján amitől megborzongok, belemarkol a csípőmbe mire önkéntelenül felnyögök kicsit. Soha nem tapasztaltam még ilyet. Ez az egész annyira mesés most.
- Mondd ki, Jen. - mondja zihálva.
- Mit akarsz hallani ? - a kéjes érzéstől alig jön ki hang a torkomon, úgy érzem örökre ebben a pillanatban akarok maradni.
- Mondd, hogy akarod.
- A-akarom - nem vagyok biztos abban amit mondtam de jelenleg most nem tudok józanul gondolkodni.
Dlyan szája mosolyra húzódik.
Megcsókol. Olyan lágyan, ahogyan Jace sosem.
- Jó kislány - mondja, majd bólint a fejével, hogy üljek le az ágyra.
Bevallom kicsit félek, de közben akarom is ezt az egészet.
Leülök az ágy szélére, Dlyan pedig elém áll. Újra össze szorítja az arcom, hogy igy megint a szemébe nézhessek.
Elkezdi kicsatolni az övét, lehúzza a sliccét majd letolja magáról a nadrágját. Így egy fekete alsó marad rajta.
Ugye most nem az történik amire gondolok?
Már elterveztem magamban, hogy nem baj ha bénázok. Vagyis baj de hátha nem is vagyok olyan rossz ebben.
Mielőtt folytathatnánk a dolgokat hirtelen eszembe jut a szőke csaj. Igaz azt mondta Dlyan, hogy nem ért hozzá, de mivan ha a lány igen? Mi van ha egy pár órával ezelőtt ugyanezt csinálták csak Dlyan ágyán?
El is fog az undor és fel is állok az ágyról
- Menj ki légyszíves. - mondom halkan és kerülöm a tekintetét mert kicsit most szégyenlem magam.
Dlyan tehetetlenül áll és csak néz rám de nem szólal meg.
- Figyelj, ha akarsz még velem beszélni akkor holnap megmagyarázom ezt, de légyszíves most menj ki.
- Miért gondoltad meg magad? - azthittem mérges lesz de nem, sőt, nagyon is nyugodt.
- Nem szabad ezt csinálnunk. - mostmár van elég bátorságom a szemébe nézni.
- Jen, mindenki leszarja, hogy mit csinálunk. - mondja miközben vissza húzza magára a nadrágját.
A hangjában nem haragot hallok, inkább szánalmat. Nagyon örülök, hogy meggondoltam magam. Nem akarom, hogy valakinek csak egy alkalmat jelentsek.
- Menj ki.
Dylan kilép az ajtón azonban még vissza néz és ezt mondja :
- Ha direkt ingerelsz ne csodálkozz azon, hogy mit hozol ki belőlem. Ne viselkedj úgy mint egy ribanc. Ez csak egy tanács. - azzal behúzza maga után az ajtót és eltűnik.