Az igazság az, hogy repülővel akartunk menni, mivel indul innen járat Washingtonba, viszont az út csak 2-3 óra. Így nem kell itthagynunk az anyám autóját sem, ezért azzal indulunk el.
Az út csendes és kellenes. Még elég világos van a nyári idő miatt. Eltelik több mint 1 óra, mire anya megszólal.
- Ha esetleg aggódnál amiatt,hogy hol leszünk, a nővérem befogad minket, már beszéltem vele tegnap lefekvés előtt.
- Ezt jó hallani. Igazából nem is gondoltam arra, hogy hol is leszünk. válaszolom egy erőltetett mosoly társaságában.
Az út többi része csendesen telik, csak a halk zene szól a rádióból.
Ahogy beérünk a városba egyszerűen megváltozik a levegő. Azthiszem, eddig ez a legszebb része Amerikának. Az utca tele van emberekkel, mindenki jó kedvű és "zajos", ez tetszik. Nagy nézelődésemben egy pillanatra el is felejtettem, hogy teljesen szétesett a családunk.
Megérkeztünk Reginahoz, anyám nővéréhez. Utoljára kb. 8 éves koromban láttam,de még mindig tisztán emlékszem az életvidám és kedves nőre, aki ugyanolyan lágy hanggal szólít meg mindenkit akárcsak anya.
Regina a felhajtó előtti kapunál álldogál. A nővel kapcsolatban egyértelmű emlékeim vannak, na de a háza... nem rémlik. Sokkal nagyobb mint a miénk, szerintem simán elférne benne 5 darab 7 fős család.
A kapu magától kinyitódik, ahogy anya behajt. Leállítsa az autót, majd kiszállunk.
- Nahát Bonnie, csodásan festesz! - mondja Regina jókedvűen, majd megölelik egymást.
- Oh, Regina, pedig belül most káosz vagyok.
- Tudom drágám, tudom.
A jókedvű ölelkezésből hirtelen egy vigasztalós jelenet lesz. Csend van, és kezdem kicsit kínosan érezni magam, ahogy ott álldogálok tőlük egy jó méternyire, végül Regina elengedi anyámat és felszólal:
- Jenna? Ezt nem hiszem el! Milyen csinos kis hölggyé cseperedtél! - azzal a lendülettel odalép, majd a keblére von.
- Te viszont semmit sem változtál, még mindig olyan gyönyörű vagy mint 10 évvel ezelőtt. - mondom egy mosoly kíséretében.
- Jaj, azért ne túlozzunk! NA gyertek be, pont vacsorázunk!
A házba belépve úgy érzem eltudnék tévedni itt elég könnyedén.
Regina férje segít behozni a csomagjainkat, majd felviszi őket a nekünk szánt szobáinkba. Nagyon jó érzés, hogy senkinek nincs ellenére, hogy ittvagyunk és ilyen kedvesen fogadtatnak.
- Dlyan Scott! Gyere le azonnal! A nénikédék megérkeztek! -Hogy milyen tiszteletlen ez a fiú! - zúgolódik Regina.
-Hagyd csak kedvesem, a kamaszoknak van ennél fontosabb dolguk is. - mondja anyám egy pohár bort kortyolgatva, amit Regina töltött neki épp ebben a pillanatban.
Dlyan. Dylan Scott. A valaha látott legszemtelenebb, legdühítőbb, legszemetebb ember a világon, akit ismerek. 19 éves, de már tele van tetoválással és piercinggel. Régen nagyon sokat " játszottunk " együtt, nincs sok emlékem róla, de már akkor is kiállhatatlan volt. Gondolom az évek múlásával ezek a tulajdonságai erősödtek. Egyébként Reginanak nem vérszerinti gyereke, ő csak a mostoha anyja, 5 éves kora óta nevelik együtt Briannel.
A vacsora felénél tartunk, elmélyülten csevegünk mikor Dylan hangja félbeszakítja a társalgást.
- Mivan?
- Mivan?! Kértelek, hogy gyere le! Vacsora van és mellé még vendégeink is! Ülj le!
- Nahát Regina, tudtommal a te férjed nem dugott mással ne legyél ilyen mérges. - veti oda.
Egyszerűen nem hiszek a fülemnek, vissza is köpöm majdnem a pohárba a vizet, mert félrenyeltem a hallottaktól.
- Jó inkább menj fel a szobádba és szégyelld el magad ! - kiált Regina a fia után aki már amúgy is sarkon fordult, hogy itt hagyjon minket.
Azthittem anyát rosszul érinti majd, de egyáltalán nem, inkább poénos megjegyzéseket tesz, és egyetért Dlyannel, hogy nem Regina lett megcsalva, nincs miért feldúltnak lennie ennyire.
Vacsora végeztével felmentem a szobámba, hogy kipakoljam a dolgaim. Nem tudom meddig maradunk itt, ezért csak a legfontosabb dolgokat veszem elő. Nagyon fáradt vagyok, ezért gondolkodom rajta, hogy csak öltözzek pizsibe és aludjak, vagy menjek el fürdeni.
Végül a fürdés mellett döntök mert kíváncsi vagyok a fürdőszobájukra, amiben nem is csalódok. Hatalmas sarokkádjuk van és egyszerűen minden fénylik odabent. Nem tudom mikor lettek ők ilyen fényűzően elők, de az biztos, hogy jól alakult az életük.
Éppen lépek be a fürdőbe mikor egy kéz visszahúzza a vállamat.
- Én jövök, nyomi.
- Tessék?
- Én jövök, nyomi. - ismétli meg Dylan közben a szemebe néz.
- Értem, figyelj, nem kell gorombának lenned - mondom ingerülten. - elég kínos a helyzet, már 10 éve nem láttam őt. De szokásosan csak egy hatalmas f*szfej ezért is nehéz vele szót érteni.
Látom, ahogy a tekintete lentebb csúszik a melleimre, halványan elmosolyodik, majd vissza néz a szemembe.
- Fürdeni szeretnél?
- Valószínűleg igen, de menj csak nyugodtan én majd...
Folytatnám de megfogja a csuklóm majd beránt a fürdőbe és ránk zárja az ajtót. Ezután a falnak nyom.
- Mégis mit művelsz?
- Mikor lettél ilyen szexi? - kérdezi perverz mosollyal.
Az igazság az, hogy lélegzetelállítóan jól néz ki. Libabőrös leszek, ahogy realizálom, hogy csak pár centi távolság van az ajkunk között.
- Jézusom Dlyan, engedj - lököm el magamtól, de megfogja mindkét kezével a csípőm és visszanyom a falhoz.
- Te teljesen őrült vagy ? - kiáltok rá.
- Jézusom nyugi már, tudod, hogy hozzád sem érnék - mondja majd elenged. - Most pedig menj ki.
Kinyissa az ajtót én meg kijövök. Igazából nem tudom miért, de sírhatnékom lett. " tudod, hogy hozzád sem érnék"
Jace mennyire akarta ezt, itt Washingtonban pedig senki rám se fog nézni. Már bánom, hogy nem feküdtem le vele.
Elhatározom magam, hogy inkább nem megyek már el ezután fürdeni, a végén még ez a szemét bezár oda egy életre.
Éppen lefeküdni készültem, mikor egy üzenetet kapok Dylantől.
" Milyen az új tetkóm?"
Konkrétan úgy érzem, leáll a szívem, ahogy megnyitottam az üzit.
Mikor lett ennyire szexi ez a srác?
Elhessegetem ezeket a gondolatokat a fejemből, majd úgy döntök nem reagálok rá semmit.
Pár másodperc múlva megint ír:
"Haragszol?"
Erre sem reagálok, de már jön is a követelő üzenet:
"Átmehetek?Itt van szemben a szobád"
Najó, Jenn, erre már válaszolnod kell
Írom is neki azonnal: " Ne gyere át "
Amint ezt leírtam máris nyitódik az ajtó, majd nagyon óvatosan becsukja azt maga után.
- Mit keresel itt? - sziszegem olyan halkan, ahogy csak tudom.
- Nemtudom.
- Nemtudod? - förmedek rá.
Válasz helyett leül az ágyam szélére majd felkapcsolja az éjjeli lámpát.
Végig mér, majd rám mosolyog és leveszi a pólóját.
Úgy érzem nem kapok levegőt, borzasztóan szexi látvány, ahogy megfeszülnek az izmai. A tetkókról eddig azthittem kiábrándítóak de Dylannek kifejezetten jól áll. A vállában ékeskedő kígyók mintha elmondanák ki is ő valójában.
Játékosan rám pillant majd oda dobja az arcomhoz a pólóját.
Valamiért az arcomhoz szorítom, hogy beszívjam az illatát, úgy érzem örökké eltudnám szaglászni ezt a ruhadarabot.
- Jenna Turner gerjed a pólómra - mondja majd jóízűen elkezd nevetni.
Észbe kapok, hogy mit is csinálok, ezért gyorsan eldobom magamtól a pólót, majd kérdőre vonom:
- Miért vagy itt? Mit szeretnél?
- Nemtudom, szórakozhatnánk kicsit.
- Nem vagyunk már gyerekek Dylan, nincs kedvem se szórakozáshoz, se a sértegetéseidhez.
- Szerintem nem vagy tisztában azzal, hogy mire gondoltam - mondja, majd közelebb kúszik hozzám, és mutatóujját elkezdi végig húzni a combomon.
Azonnal libabőrös leszek az érintésétől.
- Látom tetszik, Jen, ne kéresd magad - mondja szinte suttogva, én meg önkéntelenül elkezdem nagyon lassan venni a levegőt. A hasamban valami fura érzés támad, nagyon idegen de kellemes.