Igor pov.
Izgatottan indultam az ovihoz. Pontban fél négyre ott is voltam. A kapun belépve az óvónő azonnal eszre vett.
- Áh, jó napot! Maga az egyik apuka?
- Jó napot. Úgy is mondhatjuk. - válaszoltam - Luka Rootsért jöttem Vladimir engedélyével.
- Sajnálom, de nem adhatom a gyermeket önnek. - nézett rám komoran.
- Miért? - kérdeztem döbbenten.
- Nem értesültünk arról, hogy ma kiviszi el a gyermeket. A családból mindenkivel találkoztam már, de magát még soha nem láttam itt. - méregetett - Vagyis de, pár napja ön tartott itt előadást.
- Igen. Dr. Frost. Tudom, hogy eddig nem találkoztunk, de én vagyok Luka apja.
- Rendben! Nézze! Felhívom Mr. Rootsot. Csak a biztonság kedvéért.
Fáradtan rá bólintottam és leülve az egyik padra vártam a csodára, amikor is egy kis test a lábamnak csapódott.
- Igor! - kiáltotta vidáman Luka.
- Szia tökmag.
- Anyu mondta, hogy jössz! Csináltam neked rajzot! - mutatta a színes papírt. Három szörny szerű izét ábrázolt.
- Nahát! Mi ez?
- Ez te vagy, az ott anya, az pedig én! Jetik vagyunk!
- Nagyon szép lett! - mondtam neki zavartan, mert az igazat még sem mondhattam.
- Megyünk a játszóra? Anyu azt mondta ott lesz! - pattogott vidáman.
- Csak egy perc, kicsi! Az óvónéni csak kérdez valamit anyutól.
- Úgy tűnik valóban maga viszi haza Lukat. Csak Vladimir elfelejtett szólni (Szerk.: Eredetileg véletlenül a "szopni" volt ott...😂) reggel. - jött be az óvónéni.
- Ez anyára vall. - kacagott Luka és mosolyogva nézett rám.
- Köszönöm és további szép napot! - fogtam meg a kis fiam pici kezét. Elmentünk a tegnapi játszótérre és figyeltem, ahogy mászik is. A kis táskáját mellettem hagyta. Pár perc múlva vissza jött. Kivette az üdítőjét, de nekem meg akadt valamin a szemem. Egy levél. Felnőtt írás, Vladimirnak címezve.
- Ez mi?
- Azt George bácsi küldi anyának. Ő Lily apukája.
- Megnézhetem? - kérdeztem kedvesen, de ő nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem lehet. George bácsi megkért, hogy csak anyának adhatom oda! Senki másnak!
Kicsit meglepetten pislogtam rá és nem értettem a helyzetet.
- Jól van, nem nézem meg! - emeltem fel megadóan a kezem.
- Nem szeghetünk ígéretet. Anya mindig azt mondja ha betartjuk, amit ígérünk, akkor sok barátunk lesz, akik bíznak bennünk.
- Ez így van pici! - borzoltam szomorúan mosolyogva hajába - Anyának igaza van.
- Mi a baj? - fogta meg kezemet és azt ölelgette - Miért vagy szomorú? Fáj valamid?
- Tudod én... Nagyon kedvelem az anyukádat. Egykor ő is így érzett irántam, de én nem tartottam be az ígéretemet és anyukád nem bízik mar bennem. - magyaráztam.
- Az nem jó. - rázta meg a buksiját - De én bízok benned Igor bácsi!
Fogta magát és nyakamba ugorva szorosan megölelt.
- Köszönöm Luka!
- Van meg szendvicsem! Kérsz? - kérdezte ártatlanul. Elfogadtam, de életem legrosszabb döntése volt. Mi van ezzel a családdal és az erős paprikával? Könnyezve köhögtem, míg Luka értetlenül pislogott rám.
- Itt meg mi folyik? - hallottam meg Vladimir hangját.
- Vizhet! - mondtam nehézkesen mire átnyújtott egy palack kólát, amit egy húzásra megittam a felét.
- Had találjam ki. Ettél a szendvicsből. - mondta nevetve.
- Miért dőlök ennek be mindig? - kérdeztem hatra dőlve a padon.
- Mert túl naiv vagy ezen a téren.
- Nem szereted a paprikát? - nézett fel rám Luka.
- Nem igazán szeretem a csípőset...
- Pedig nagyon finom! - pislogott nagyokat - Nem baj, legalább több marad nekem!
- Atya isten... - motyogtam elképedve. Azt hiszem ez valami családi vonás. Inkább leültünk és néztük a kicsit, ahogy eltünteti a maradékot majd kiveszi a táskájából a levelet és oda adja Vladimirnak.
- George bácsi küldi.
- Oh! - lepődött meg a szőke és elvéve a levelet felbontotta, majd olvasni kezdte. Kicsit kuncogott majd meglepődve eltette.
- Mi volt benne?
- Nem tartozik rád. - mondta.
- George bácsinak nagyon tetszik, anya! Lily mindig azt mondja, hogy az apukája szerelmes anyába!
Megfagyva néztem Lukara, majd Vladimirra. A szőke csak zavartan elnézett.
- Értem... - köszörültem meg torkomat, majd kicsit rezignáltan felálltam - Nekem most mennem kell, elfelejtettem hogy ma ötre előjegyeztem egy beteget szívultrahangra.
- Máris mész? - lett szomorú Luka.
- Dolgom van, kisöreg, de ígérem találkozunk még. - mosolyogtam rá. Elfutottam.
Vladimir pov.
Hiába kiáltottam utána, elszaladt.
- Mami! Miért sírsz? - szaladt mellém Luka. Akaratlanul is, de folytak a könnyeim.
- Semmi baj kicsim. - töröltem meg arcomat szipogva.
- Nekem nem úgy tűnik. - rázta meg fejét.
- Kicsim, baj lenne ha most haza mennénk? - kérdeztem.
- Nem. Hiányzik Dexter. - mondta.
Gyorsan haza mentünk, én pedig leültem a dalaimhoz.
- I have climbed the highest mountains. I have run trough the fields. Only to be with you. Only to be with you.
- Mi ez a melankólia? - kukkantott be Mark.
- Mark, nem tudom mit tegyek... - néztem rá szipogva.
- Na, mi a baj? - ült mellém és magához húzott.
- Kint voltunk a játszótéren. Nevettünk mert minden jo volt, de... - mutattam neki a levelet. Elolvasta és ismét rám nézett.
- Ez durva. George rendes srác, szép kis háromszögbe kerültél.
- Tudom. - sóhajtottam és a gitárom húrjait pengettem halkan - Kérdezte mi volt a levélben, de nem mondtam el neki. Luka pedig elkotyogta, hogy Lily apja kedvel engem. Erre pedig ő elviharzott...
- Hát... A kedvelés elég finom kifejezés! - mondta a levélre nézve. - Mintha valami szerelmes verset olvasnék.
- Ezzel nem segítesz! - csaptam le a húrokat - Adj valami tanácsot! Kérlek!
- Ne haragudj! Én azonnal megtaláltam az igazit! Sosem kerültem szerelmi háromszögbe.
- George randevúra hív a levélben.
- Olvastam. - bólintott, majd elgondolkodott - Gondold át szerintem. Igor nem biztos, hogy komolyan gondolja a dolgokat. De George lehet, hogy igen. Tudod, hogy nem kedvelem Frostot. De azért adj esélyt mindkettejüknek. Egy kis versengés nem árthat.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet...
- George is egy szingli szülő. A lánya anyja lelépett egy másik pasival. Dobj neki egy csontot.
- De Igor Luka apja.
- Éppen ez a lényeg.
- Nem értem.
- Tedd féltékennyé Frostot Lily apjával!
- Ez butaság. Nem jönne össze sehogy sem.
- Pedig az, hogy így elment arra utalt, hogy féltékeny.
- De így kicsesznék vele! Georggal!
- Igaz... - motyogta elgondolkodva - Minden esetre szerintem menj el a randira és azután döntsd el, hogy hogyan tovább.
Beleegyeztem, de csak mert nem akartam Georgeot letörni.
Másnap az oviban összefutottam vele.
- Szia, Vladimir.
- Üdv. - biccentettem felé.
- Megkaptad a levelem? - kérdezte mosolyogva, mire picit elpirultam.
- Igen, meg. Erről szerettem volna beszélni veled.
- Tudom, hogy hirtelen a dolog, de mindig tetszettél nekem és...
- George! Azt akartam mondani, hogy elmegyek a randira.
- Tessék? T-tényleg?!
- Igen. - feleltem zavartan és láttam rajta, hogy megkönnyebbül.
- Huh! Hát ez... Szuper! Neked mikor lenne jó?
- Ma este értem tudsz jönni? - kérdeztem mosolyogva mire bólintott.
- Persze! A Vallei's - ben jó lesz?
- Tökéletes. - egyeztem bele.
- Oké, akkor hatra érted megyek. - bólintott boldogan és még mielőtt elment volna arcomra puszilt - Szia és köszönöm!
Kedves fickó és tényleg nem árt ha ismerkedünk. Luka nagyon örült, hogy Lily apukájával barátkozom.
De valahol úgy éreztem a szívem mélyén, hogy ez még sem helyes. Ennek pedig hangot is adott egy nagy dobbanás kíséretében. Évekóta nem éreztem ilyen erős dobbanást, csak akkor amikor a kórházban voltam a műtét után. Mellkasomra simítottam grimaszolva és eszembe jutott Lisa.
Ájultan rogytam össze és ismét a tengerparton ébredtem. Ott volt Lisa is.
- Lisa? Én...
- Ne csinálj butaságot! Csak ennyit mondok. - és ekkor tértem magamhoz. George volt felettem és Mark.
Bátyám aggódva fogta a kezemet és szemei könnyesek voltak.
- Na végre, hogy magadhoz tértél! - mondta és megcsókolta a karkötőmet.
- Mi történt?
- Szívritmus zavarod volt és összeestél. George hozott be a kórházba. - mondta a mellettem álló férfira nézve.
- Köszönöm. - néztem rá hálásan, mire mosolyogva bólintott.
- Nem tesz semmit.
- Anyut akarom!! - hallatszott kintről. Úristen, Luka biztos megijedt mikor összeestem.
- Anyunak még pihennie kell. - hallottam meg Igor hangját is. Ő mit keres itt?!
- De látni akarom! - zokogott fel és hallottam a trappoló hangokat.
- Kicsi, anyu jól van, csak egy kicsit meg pihen. - jött utána Igor. Luka mellem szaladt es megpróbált felmászni az agyamra, de végül George segített neki. Mikor ez megtörtént, a kicsikém szorosan a nyakamba bujt.
- Anyu! - szipogta.
- Jól vagyok kicsim! - suttogtam neki és arcon csókoltam - Nincs semmi baj!
Csak szipogott és szorosan bujt hozzám mire George megsimogatta a fejét.
- Ne félj, kisöreg! Anyu jó kezekben van! Lily! - szolt ki mire a kis coffos lány beszaladt.
- Mit szólnál ha kimennétek Lukaval játszani egy kicsit?
- Jó! - válaszolta vidáman a kislány és karon fogta gyermekem - Gyere Luka fogócskázzunk!
- Mami... ? - nézett rám a kincsem könnyes szemmel.
- Menj, kicsim! Nincs semmi bajom. - segítettem le mire utána rohant.
- Jobban érzi magát? - kérdezte közömbösen Igor. Furcsálva néztem rá, amiért magázott. De ahogy láttam Mark is meglepetten nézett rá.
- Igen, köszönöm.
- Csak egy kis szívritmus zavar volt. Az ájulást az az okozta pánik okozta. - magyarázta.
- Akkor... Gondolom este haza mehet. - mondta Mark.
- Igen, haza.
- Vladimir, talán jobb ha elnapoljuk a randit, megértem ha inkább pihennél.
Szemem sarkából láttam, ahogy Igor keze egy pillanatra meginog, amikor aláírt valamit. Mark pedig jelzésképpen kezdett biccenteni.
- Nem, tartsuk meg ma. - néztem szemeibe.
- Biztos? Aggódom érted.
- Jól vagyok, George. Nem lesz semmi bajom. - fogtam a kezére mire ő megszorította. Ekkor hallottuk, hogy valami reccsen. Mind Igor felé néztünk, akinek tiszta tinta volt a keze. Széttörte a tollat.
- Minden rendben? - kérdezte Mark, mire a fekete hajú báj vigyorogva bólintott.
- Ha most megbocsátanak megyek lemosni a kezemet! - viharzott ki.
- Fura fazon... - nézett utána George.
- Az. - mondta Mark mire csak ránéztem. Mégiscsak a gyerekem apjáról van szó.
Bátyám nagyot sóhajtott, majd unottan kiment utána.