38. Naplóbejegyzés :
-Mark nincs itt.-mondja a lány.
-Azt te csak hiszed.-szállok ki az autóból.
-Mi a terv?-kérdezi Ry.
-Bemegyünk, és kijövünk a koronával.
-Elég meredek.-nevet Ry.
Valóban nem volt tervem. Vaktában jöttem én is, és hoztam magammal Ryt. Ry bízott bennem és én nem akartam cserben hagyni. Valamivel csak meg tudom majd győzni Markot. Csak nehogy ő győzzön meg engem.
Az Agatha kastély arról volt híres, hogy valamikor egy Agatha nevű uralkodó élt itt. A koronázása napján a korona eltűnt. Vele együtt pedig Agatha is. Aznap este egy férfi volt a nő erkélyén, aki éppen a koronát lopta el. Ám a nő meglátta őt, a férfi pedig nem tudott ellen állni neki. Megszöktek, majd évekkel később elfoglalták a kastélyt. Kette éltek itt boldogságban. És, hogy mi lett a koronával? A férfi aznap este rájött, hogy ő nem a koronáért jött, hanem a lányért. Így mondhatni a tárgy hozta őket össze.
Ennek a történetnek soha nem volt igazi vége. Rengeteg dolog tisztázatlan maradt. Mint például a korona értéke is.
Régen itt is jártam a nagyszüleimmel, ők mesélték ezt nekem. És még akkor megfogadtam, hogy én itt akarok lakni. Annyira megfogott a kastély...
-Ha most bemegyünk, akkor semmivel nem fogjuk tudni meggyőzni őt, ugye tudod?-mondja ki Ry azt, amitől a legjobban féltem.
-Tudom, de ha most nem megyünk be oda, akkor a családunk soha nem lesz biztonságban.-jelentem ki a tényt.
-Mi a valódi terved Ava?-túlságosan ismer.
-Bemegyünk, én megadom magam, te pedig távozol a koronával.-mondom ki.
-Na meg a nagy francokat! Nem veszítelek el újból!-ragadja meg a karomat.
-Ry annyi mindent köszönhetek neked és a családodnak. Ha aznap este nem rabolsz el, még most is magamba roskadva tengetném mindennapjaimat. De te kirántottál abból az életemből. Megmutattad milyen veszélyesen élni. Én pedig titkon mindig is erre vágytam. Melletted önmagam lehettem. Kislány koromban azzal viccelődtem, hogy majd egy maffiafőnökhöz megyek hozzá. Végül ez teljesült is. Megmutattad milyen vezetni egy illegális bandát, és az összes erről alakult képemet megcáfoltátok. Mert ti egy hatalmas család vagytok és borzalmasan örülök, hogy ennek a családnak én is a részese lehettem.-mesélem.
-Avery, nekem te vagy a legfontosabb. Ráadásul a szíved alatt hordozod a gyermekünket.-fakad ki.
-Tudom, ez önzőség, de így lesz a legjobb.
-Kezeket fel!-rohamoznak meg minket.
-Markhoz jöttünk.-mondom, míg egy pár ember kirángassa a kocsiba zárt Amandát.
-Avery, mondtam én, hogy még találkozunk.-mondja gúnyosan Mark.-Szóval itt maradsz, cserébe engedjem el a kis barátodat a koronával.-gondolja át az ajánlatomat.
-Azt mondtad engem akarsz, hát tessék.
-A kurva életbe te szarházi! Egy újjal se merj hozzá érni Averyhez!-ordítja Ry, miközben lefogják őt.
Ha elfogadja az alkut, hát tényleg itt a vége. Tudom, hogy mindkettőnknek nagyon fog fájni, de ezt kell tennem. Ryan megmutatta hogyan kell élni. Megtanított szeretni, és visszaadta a reményt. Emlékeztek még a történetem elejére? Amikor azt mondtam, már az első pillanattól fogva valami megmagyarázhatatlan dolog kötött hozzá. A megérzéseim valóban nem tévedtek vele kapcsolatban. Annyi mindenen mentünk keresztül. Annyi megpróbáltatás ellenére mi mindig vissza találtunk egymáshoz. Talán a sors, talán Isten, talán az univerzum akarta így. Talán nem sok romantikus pillanat jutott nekünk, de kaland annál inkább. Most mégis vége..
-Hadd gondolkozzam még rajta!-jelenti ki hirtelen.-Averyt az én szobámba vigyétek, Ryant pedig addig a pincébe.
-De Mark..-kezdenék bele.
-Shh, még gondolkozom rajta.-mosolyodik el.
Az őrök a szobába kísértek, ami hát, hatalmas volt. Meg nem igazán volt kedvem ezzel foglalkozni. Csak leültem a szőnyegre, és azon töprengtem, hogy mit akar ezzel elérni Mark. Azonnal bele kellett volna egyeznie, mivel csak én kellek neki. Akkor mégis miért halassza el? Mi fontos dolga lehet mielőtt elfogadja az alkut?
Amanda!
A francba! Biztosan kikérdezi előtte Amandát mit látott, mit mondtunk neki.. Viszont ezzel csak az idejét pazarolja... Amanda nem olyan okos, mint Cathrina volt..Cathrina.. Mivan ha ő sem halt meg? Akkor neki valószínűleg nem leszek én elég. Basszus, nem kérdeztem meg Ryantől, ogy biztosan őt ölte e meg. Mert ha nem, akkor az eddigi tervemnek lőttek. Cathrina már jóval kiszámíthatatlanabb, mint Mark. Viszont így nem tudom aggódnom kell e.
Ryan pedig szerintem elég messze van most tőlem.
Ahj, hogy még ez sem mehet egyszerűen!
-Hölgyem ha esetleg éhes, elfogyaszthatja az ételt a földszinti étkezőben.-nyit be az egyik pasas.
-Rendben, kérem vezessen oda.-pattanok fel.
Csak az úton van időm megcsodálni, hogy valójában milyen gyönyörű ez a kastély. Kívülről egy kicsit réginek tűnik, belülről viszont teljesen fel van újítva. Csupán egy hosszú folyosó található az emeleten, ahonnan ajtók nyílnak. Egy gyönyörű márvány korlát vezet lefelé, hatalmas előcsarnokkal, aminek a mennyezetén régi festmények találhatóak. Lent pedig jobbra térve egy hatalmas és hosszú asztal fogadott, ahol finomabbnál finomabb ételek voltak tálalva. Senki nem ült az asztalnál, így egy tetszőleges helyet elfoglalva kezdtem enni.
A kastélyban semmi hang nem hallatszott. Síri csend honolt mindenhol. És ahogyan én azt gondoltam, ez a csönd nem sok jót jelentett. Ugyanis Mark érkezett meg, aki véres kesztyűket viselt.
-Ó, elnézést, nem tudtam, hogy te már itt vagy. Egy pillanat és itt vagyok.-viharzott el.
Ugye nem ölt meg az elmúlt egy órában senkit? Mégis mit csinálha...
-Ryan!-kiáltottam fel, és már kezdtem volna rohanni, ha az őr nem fog le.
-Kérem hölgyem, maradjon itt a maga érdekében.-ránt vissza.
-Leszarom! Engedjen oda Ryanhoz!-visítoztam.
-Na, de baba. Nem szabad ilyen engedetlenül viselkedned!-cincogja Mark.
-Mit tettél vele?-nézek rá.
-Én ugyan semmit, ő érdemelte ki magának.-mosolyodik el gúnyosan.
-Te mocskos állat! Hadd őt békén, megmondtam, hogy megkapsz engem!-ordítottam az arcába.
-Kislány, te nem beszélhetsz így velem!-jön közelebb.-Vidd őt oda.-mire még szorosabban megragad a pasas és elkezd taszigálni. És tudtam mi jön ezután..De megérdemlem. Ha bántotta Ryant, bántson engem is.
Egy sötét és dohos pincében a mennyezetről lelógó lánchoz kötött ki. Kábé így lehettem egy 5 percig, mikor megjelent Mark.
-Veled azért kíméletesebb leszek, te csak 50-et kapsz.-vett elő egy korbácsot. Ahogy voltam, még a mai reggelen felvett ruhámban, elkezdett csapkodni a bőrrel. É pedig sikoltoztam, ahogyan a számon kifért. Tűrni akartam, de rettenetesen fájt. Minden egyes ütést erősebben mért rám, én pedig már alig voltam magamnál. A bőröm borzalmasan égett néhol a bőröm is felszakadt és vérezni kezdett. Elfogom veszíteni a babámat..
-Nhehhh.-suttogtam, szinte félholtan.-Elveszítem...
-Gyerünk, sikíts, hogy a te kis barátod is meghallja, hogyan kínozlak! Most legalább megtanulod, hogy ha velem maradsz, és engedetlen leszel, ilyen bánásmódban lesz részed!-nevet fel undorítóan.
Nem tudom mikor hagyta abba. Az utolsó ütéseket már szinte nem is érzékelte az agyam. Ilyenkor már annyira fáj, hogy az agyam nem tudta feldolgozni. Csak annyi maradt meg, hogy lecsatol, és egy másik szobába hurcol át.
-Érezd otthon magad.-lök be az ajtón, én pedig csak a nyirkos padlót érzékelem, ami hűti a sebeimet.
-Avery?-suttogja valaki, alig hallhatóan.
-Ryan.-kúszok valamerre, míg egy erős mellkasba nem ütközök.
-Picúr.-karol át.
-Nagyon fáj...elveszítem..-zokogtam.
-Shh, minden rendben lesz.-suttogja, miközben a kezét összekulcsolja az enyémmel.
Nem tudom mikor aludtam el, vagy hogy egyántalán éltem e még. De ott voltam vele. Őt is bántották, engem is, és most már a kicsinket is bemocskolták. Már csak az álom segített rajtam, ami sokkal jobb volt, mint a valóság.
Úgy tűnik még előttünk áll egy végső játszma...
Mert nem hagyom büntetlenül azt, hogy bántja a szeretteimet!
Senki nem bánthatja a családomat!
Senki..
Folytatás következik...