37. Naplóbejegyzés :
-Mit akarsz?-kérdezem flegmán.
-Na, így kell beszélned az anyukáddal?-kérdezi.
-Te nem vagy az anyám!-kiáltok rá.
-Mindegy. Hol vagy most? Gondoltam beugrunk hozzád, épp Los Angelesben vagyunk.-mondja.
-Bocs, most nem alkalmas.-dünnyögöm.
-Avery, csak megszeretnénk látogatni téged.-szól bele a telefonba az apámnak nem nevezhető személy.
-Minek?
-Avery, kérlek.-vált könyörgésbe az anyám. Biztosan akarnak valamit...
-Nem vagytok a szüleim, sem a rokonaim! Nem érdekel mit akartok, vagy miért!-csapom rájuk a telefont.
-Kapcsold ki a helyhozzáférést a mobilodon, úgy nem tudnak lenyomozni.-mondja Nath, majd követem az utasítását.
-Phu, jobb lesz ha most lefekszünk. Holnap még meg kell találnunk azt a csapatot.-sóhajtok, mire a többiek egyet értve bólintanak. Nem szívesen firtatom tovább az esetet. Biztosan akarnak valamit. Csak is akkor keresnek fel, ha az az ő érdeküket szolgálja. Felém se néztek 1 évig, mit akarnak hirtelen. De nem is érdekel, nem fogják elrontani az életemet. Mostmár nem...
Mind elvonultunk a hálószobába, én pedig az alvó kis Samy mellé feküdtem le. Ry pedig nem jött be a szobába, hanem az ajtófélfának dőlve vizslalt.
-Nem hiszem el, hogy gyermekünk lesz.-mondja hatalmas mosollyal.-Apuka leszek.
-Féltem, hogy nem fogsz neki örülni.-bukik ki belőlem.
-Ava, picúr, már hogyne örülnék neki.-jön oda hozzám, mire felülök.-Ez a legcsodálatosabb dolog.-helyezi a tenyerét a hasamra.
-Huh, mi lesz velünk ezután?-kérdezem.
-Tudod, már régóta fontolgatom, de most, hogy terhes vagy, biztos vagyok benne. Itt hagyjuk a maffiát, amint ennek vége.-mondja ki, mire lefagyva nézek rá.
-Hogy mivan? Nem hagyhatjuk itt, hát ez az életed.-suttogom, nehogy felkeltsem Samyt.
-Csak volt. Amint nálunk lesz a korona újból, biztonságba helyezzük, és új életet kezdünk.-magyarázza. Hjaj Ry..
-Nem tudom Ry, talán nem ez lenne a legjobb megoldás.-tördelem az ujjaim.
-Picúr.-fogja meg az állam.-Gyermekünk lesz. És én mindent megszeretnék neki adni. Nem szeretném ha ilyen körülmények között nőne fel. Ráadásul téged is a legnagyobb biztonságban akarlak tudni. Ti vagytok nekem a legfontosabbak.-csókol meg a végén.
Minden egyes pillanatban felteszem a kérdést. Mivel érdemeltem én ki őt? Talán ő az én megmentőm. Ő az akit megadja mindazt, amire egész életemben vágytam. A szeretetet..
-Ideje lesz tényleg aludni.-hajtom a fejemet a vállára.
-Csak hogy a hercegnő elfoglalta az ágyat.-mosolyog, majd ő lefekszik Samy egyik oldalára én pedig a másikra.
-Mhmm.-bújik oda a kislány Ryhoz.-Apaa
Most tényleg apának hívta? Úristen... Szegényke, talán azt sem tudja mi az a család.. Olyan jó lenne örökbefogadni. De egyenlőre ezt nem akarom Ryannak említeni. Így is a fejébe vette, hogy elhagyjuk a maffiát. De erről le kell beszélnem, hiszen nem szállhatunk csak úgy ki. Ő ide született, én pedig vállaltam a felelősséget, azért, hogy vele lehessek. Kétlem, hogy ez jó megoldás lenne.
Vagy mégis?
Mindegy, ez még a jövő zenéje. Egyenlőre meg kell keresnünk a koronát és kimászni ebből a helyzetből.
Csak néztem ahogyan a kislány szorosan a férjemhez bújt. Borzalmasan aranyosak voltak. Biztos vagyok benne, hogy Ry tényleg mindent megad majd a kisbabánknak.
-Gyere te is ide.-nyújtja felém a karját. Én is közelebb húzodtam hozzájuk, mikor Ry újra megszólalt.
-Ne gondolkodj ma már Ava, inkább pihenj.-mondja. Természetesen tudta, hogy min rágódtam. Ahhoz már túl jól ismer.
-Nem érdekel! Kifelé!-ordibálja valaki a földszintről. Na, a mai napunk is jól indul.
Szinte kiugrottam az ágyból, majd lesétáltam a lépcsőn. Hát kábé soha életemben nem voltam még ennyire meglepve. És most egyántalán nem túlzok. Ugyanis Miranda, Ry első menyasszonya állt kézenfogva (!) Gilbertel a nappaliban. Mellettük pedig a szüleim álltak, hatalmas vigyorral az arcukon. Velük szemben pedig Jade és Ry állt, borzasztóan mérgesen, a háttérben pedig Nath és Bryan nyugtatta Samyt.
-Mégis mi folyik itt?-kérdezem, én is ingerülten.
-Áhh Avery! De jó látni téged!- indul el felém az anyám.
-Ne közelíts! Hagyj békén! Mi a francot kerestek itt?!-kérdezem dühösen.
-Jöttünk elkérni a koronát.-vágja rá az apám.
-Huh, kigondolta volna.-forgatom a szememet.
-Adjátok át!-intézi Gilbert a szavait Jadenek.
-Miranda. Csodás a kis pénz éhes ribanc lecsapott a nős férfira, és össze haverkodott a szintén pénz éhes szüleimmel. Remek csapat.-nevetek.
-Leszarom mit akartok! Húzzatok el innen, de rögtön!-ordít rájuk Ry, mire megfogom a kezét. Rám pillant és arcizmai elgyengülnek.
-Nincs nálunk a korona.-válaszolom. Ó, azt mondtam, hogy meglepődtem? Úgy tűnik, még mindig túl naiv vagyok a szüleimmel szemben. Túlságosan...
-Most azonnal odaadjátok a koronát.-tartja felém a pisztolyt az a nő, aki megszült.
-Hah, nem vagy semmi. Pisztolyt fogsz a saját lányodra, szép. Tessék öld meg az unokádat.-nézek rá komoran.
-Miről beszélsz?-förmed rám a nő.
-Semmiség. De mégis ki mondta nektek, hogy nálunk van a korona?-tereli a témát Ry. És talán igaza is van. Lehet nem kéne tudniuk a gyerekről.
-Marktól.-szólal meg Amanda.-Azt mondta nálatok van, és vigyük el neki.
-Szövetkeztetek Markkal?-kérdezem.
-Mit érdekel ez téged? Add oda a koronát és nem esik bajotok.-szól közbe kicsit sem kedvesen a férfi, aki valaha talán az apám volt. Tényleg naiv voltam, azt azért nem néztem volna ki belőlük, hogy fegyvert fognak a lányukra. Ráadásul még mindig egy tisztázatlan ügyű korona miatt. Amit mindenki meg akar szerezni, de csak egy ember tudja igazán mire jó.
-Huha, nem semmik vagytok. De hülyék az biztos. Komolyan bedőltetek annak a szemétnek?-nevetek.-Ti akartok lenni a nagyhatalmúak, ráadásul Gilbert, te maffiafőnök voltál. Mark az orrotoknál fogva vezetett benneteket. Nála van a korona, csakis azért küldött ide benneteket, hogy eltűnjetek, amíg ő hasznát veszi.
-Na persze. Hazudsz!-néz rám Gilbert.
-Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem.-rántom meg a vállamat.
Mind elbizonytalanodva néznek egymásra. A nő, aki felnevelt soha nem az eszéről volt híres. Mindig is jól kiismerte az embereket, így tudta, ha hazudnak neki. A férfi, aki felnevelt csak a szerencséjéről volt híres. Valahogyan mindig bejött neki a cég, a befektetések és dőlt a pénz. Egyszerűen csak szerencsés volt. Amanda, hát ő meg aztán a vég. Bárkivel lefeküdne egy kis plusszért. Gilbert az egyetlen, aki a vezetői pályafutása alatti tapasztalatait használja.
-Nos?-szólal meg Jade, feleszmélve a csalódásból.
-Kutassuk át a házat.-utasítja a többieket Gilbert.
Gondolkodj Avery! Hogyan tudjuk itt hagyni őket, hogy elmehessünk Markhoz? Ryan! Most jut eszembe! Még a harc előtt rádöbbentem, hogy Ry drogozik. Ezt még nem tisztáztuk, de nem is most fogjuk. De akkor drog...
-Pszt, Ry.-lököm oldalba, míg a behatolók a kutatással vannak elfoglalva.-Drog..
-Mit mondtál?-szegezi felém a pisztolyt Amanda.
-Azt, hogy túl drogos ribancnak tűnsz.-kezdek ki vele.
-Amanda, figyelj rájuk, addig mi felmegyünk.-kiáltja neki a nő.
Remélem Ry kapcsolt mit akartam neki mondani.
-Mit mondtál?-jön közelebb a ribizli. :)
-Szerintem nem kell újra megismételnem.-mosolygok rá.-Vagy talán nem jó a füled?
-Nálam van a fegyver, nem nálad.-röhög.
-Azt te csak hiszed.-rúgom ki hirtelen a lábammal a kezéből a fegyvert. Ry pedig hátulról befogja a száját.
-Gyerünk, indulunk.-mondom a többieknek.
-Én maradok! Valakinek a másik házban lakókra is kell vigyázni.-suttogja Jade.
-Rendben. Nath, Bryan vigyétek Samyt a kocsiba.-utasítom őket.-Jade, vigyázz magadra.
Ry pedig Amandát rángatva, indul ki. Utánuk sietek, majd én is bepattanok a kocsiba, és begyújtom. Nath és Bryan hátul ülnek, az utóbbi ölében pedig Samy. Közöttük pedig Amanda, akit idő közben Ryan elkábított. Így indultunk hát el, nem is messzire.
-Hová megyünk?-kérdezi Samy értetlenül.
-Egy régi kastélyba megyünk, ahol fenékbe rúgunk pár embert.-mondom, mire a kislány felnevet.
-Az jó! Biztos ők is olyan rossz emberek, akik megérdemlik.-mondja.
Nem sokkal később mikor Samy elaludt, a csendnek vége lett. Amit Nath szakított meg.
-Honnan tudtad?-kérdezi.
-Mikor a tisztáson megöltem Markot, észrevettem rajta egy fura tetkót. Így jöttem rá, hogy nem halott. Csak azt akarta velünk elhitetni. Mindvégig nála volt a korona, és Gilbertéket is csőbe húzta. Már csak kell egy túsz, aki történetesen Amanda. Így talán átadja a koronát. Viszont titeket nem teszlek ki ekkora veszélynek.-parkolok le egy pláza előtt.
-Mivan?-kérdezi Bryan.
-Samy, megígértem, hogy veszünk neked ruhákat. Most menj szépen Nathhal és Bryannal vásárolni.-mosolygok a kislányra, aki nem rég már fel is kelt.
-Avery..-suttogja Nath.
-Menjetek, innentől ez már a mi dolgunk.-szólal meg Bryan is.
-Semmivel sem tudtalak volna lebeszélni, hogy te is ott maradj?-kérdezi Ry.
Már egy ideje csendben utaztunk, miután kiraktuk Bryanékat. Én féltem. Mert nem tudtam mi vár ránk. Csak gondoltam egyet és mentem. Mindig is ez volt a bajom. Néha a cél érdekében túl sok mindent elkövettem. Mentem a fejem után, és csak a cél lebegett a szemem előtt. Ami jelen esetben a szabadság volt. Az, hogy végre normálisan élhessünk, és ne akarjanak kinyírni minket.
-Semmivel. Már lassan a végéhez közeledünk. Talán sikerrel járunk, talán nem.-sóhajtok.
-Ava, bízok benned. Sikerülni fog. Megszerezzük, utána normális életet kezdünk.-mondja.
-Ry, te tényleg drogoztál?-kérdezem.
-Igen. És rohadtul nem vagyok büszke rá. De minden áron meg akartam felelni az apámnak. Aki mostanra elárult minket. Dühös voltam, és ehhez folyamodtam. Én tényleg nagyon utálom magam ezért..-mondja.
-Héj, semmi gond. Nem foglak elítélni ezért. Én is követtem el dolgokat az életemben amire nem vagyok büszke. De mint mondtad, ezek után tiszta lappal kezdünk.-mosolygok rá.
-Nagyon szeretlek.-csókol meg.
-Hmm, mi történt?-ébredezik hátul Amanda.
-Megjöttünk.-állítom le a motort.-Ez itt az Agatha kastély.
Folytatás következik...