36. Naplóbejegyzés :
Késő délután még megnéztem a másik két házban lakókat, hogy szükségük van e valamire. Kicsit beszélgettünk, ők pedig egy milliószor megköszönték, hogy itt lehetnek. Elizabethék voltak az egyik házban, Marthaék és Suzyék a másikban. Miénk pedig a harmadik volt, ahol 3 hálószoba volt az emeleten.
Majd főztem vacsit, ugyanis mindenki eltűnt. Ry a szobánkban pihent Samanthával. Nagyon megszerette ő is a kislányt, így automatikusan hozzánk vitte aludni. Jade szerintem borzalmasan szomorú volt Gilbert miatt, remélem sikerül majd kicsit feldobnom. Nath pedig gondolom Bryannal turbékolt.
-ÚÚ mit főzől?-szalad le az emeltről a kis Samy. Így becézem :)
-Szia picúr. Gondolom éhes vagy. Van spagetti és palacsinta is.-mosolygok rá.
-Kérek mindenből.-mutogassa, majd leül az asztalhoz.
-Úgy tűnik valaki már megelőzött.-jelenik meg Ry is a szokásos szívdöglesztő melegítő és póló kombójában.
-A vacsora előállt.-teszem az asztalra az elkészült ételeket. Samy azonnal neki áll enni, pedig figyelmeztetem, hogy megfájdul a hasa.
-Olyan kis aranyos.-mondom Ryannak a konyhapultnak támaszkodva.
-Igen, valóban az. Mostmár két picúr is van.-csókol a nyakamba. Avery, közölnöd kell vele, hogy terhes vagy! Nem titkolhatod örökre, már mindenki tud róla...
Ahh, de mivan ha nem fog neki örülni..
-Minden rendben?-kérdezi az arcomat fürkészve.
-Persze, persze.-rázom meg a fejemet.
-Okés, majd este szeretnék veled beszélni.-nyom egy puszit az arcomra, majd leül Samy mellé enni. Miközben vacsiztunk, kicsit kikérdeztük őt, hogy hol élt eddig.
-Hát ott abban a házban, anyukám ott hagyott mikor megszülettem. És azóta ott voltam.-válaszol, miközben a palacsintát majszolja.
Ryannal egymásra néztünk, és mindketten ugyanarra gondoltunk. Sajnáltuk a kicsi Samyt, hogy ilyen körülmények között kellett élnie. Segíteni akartunk neki, de egyenlőre ez veszélyes lett volna. Szóval addig mi vigyázunk rá.
Később Nath és Bryan is megérkezett, már csak Jade nem evett.
-Bűntudata van apa miatt. Ő az egyetlen aki mindig megbocsájtott neki.-mondja Nath.
Elő kell kerítenem Gilbertet. És fogadok, hogy ahol Gilbert van, ott van a korona is...
-Köszi a vacsit Avery! Majd én elmosogatok.-ajánlja fel Nath.-De beszélhetnénk?
-Igen?-kérdezem, miután becsukja mögöttünk a szoba ajtaját.
-Elmondtad már Ryannak?-tér a lényegre.
-Nem, de elmondom neki! Úgy is mondta, hogy ő is beszélni akar velem.-válaszolok.
-Rendben! Mert amíg itt vagyunk, én fogom majd figyelni a babát, és elhalmozlak tanácsokkal. Lassan újból jelentkezni fognak a rosszullétek, meg többet fogsz enni és a hasad is nőni fog.-magyarázza.
-Okés, és köszönöm Nath!-mosolygok rá.
-Ugyan semmiség!-legyint.-De van valami tipped hol lehet a korona?
-Ami azt illeti van. Szerintem oda a kereső csapathoz mehetett. Az ellenséges maffiánál megöltük mindkét vezért, így ott most biztosan felfordulás van. Szóval biztosan azt a csapatot kereste fel. Már csak meg kell találnunk.-mondom el az elméletemet.
-Apámnak mindig is amolyan jó kapcsolatai voltak. Biztosan felkerestette őket valakivel. Ez még nem is érdekel. Csak anyut sajnálom nagyon, őt ez borzalmasan lesújtotta.-sóhajtja Nath.
-Tudom, és megpróbálok segíteni, meg felkeresem Gilbertet, elmondom Ryannak, örökbe fogadom Samanthát.-sorolom fel.
-Te csak pihenj, mi majd mindenben segítünk. Nem kell neked is mindent megcsinálni. Tiszta Ryan vagy.-nevet, én pedig várom, hogy leessen neki, mit mondtam utoljára.
-Várj, örökbe akarod fogadni Samanthát?!-néz rám kitágult szemekkel.
-Sttt!! Csendesebben! Nem tudom, ez csak egy ötlet. Szegénykének borzalmas élete volt eddig, és olyan aranyos. Tudom, hogy amúgy is terhes vagyok, de Samyt nagyon megszerettem. Egyszerre két gyerek nagy feladat, de ha Ryan is benne lenne, akkor semmi akadályát nem látom.-magyarázom.-Tudom, hogy a gyerek nevelés nem a legegyszerűbb, és fiatal vagyok, ahogyan Ry is, de Samy megérdemel egy jobb életet. Egy sokkal jobbat.
-Nem lepett meg a dolog! Láttam, hogy hogyan elvoltatok a konyhában is, és szerintem Ry is ezen gondolkozik. Jó szülei lennétek a kicsinek. Mindkettőnek.-mosolyog.
-Tényleg nagyon köszönök mindent Nath! Már csak Rynak kellene elmondanom.
-Bizony.-bólint, mire az ajtón belép Jade.
-Sziasztok lányok!-köszön, miközben becsukja maga mögött az előbb még nyitott ajtót.
-Anyu, épp azt mondta Avery, hogy örökbe akarja fogadni a kis Samyt.-meséli Nath.
-Nem pontosan így fogalmaztam.-nézek Nathra.-Csak eszembe jutott. Egyébként hogy vagy?
-Egyszerre két unoka! Egyre jobb! Amikor elhoztad a bázisra, már akkor láttam rajtad mennyire megszeretted őt.-ül ki egy mosoly a fáradt arcára.
-Szóval nem ellenzed?-kérdezem.
-Dehogy! Ha tényleg úgy érzed, hogy készen állsz, akkor miért ne. Bár lehet Ryant erről már kicsit nehezebb lesz meggyőzni. Nem tudom mennyire kedvez neki az örökbe fogadás, de nagyon szeretitek egymást, szóval biztosan megbeszélitek.-mondja.
-Egyenlőre a hasamban lévő kis picúrt mondom el neki, aztán meglássuk hogyan alakulnak a dolgok. Ez csak egy gyors ötlet volt.-terelem a témát.-Beszéltél Gilbertel?
-Nem.-rázza meg a fejét Jade.
-Nem is ajánlom neki, hogy legközelebb a közelünkbe jöjjön.-morogja Nath.
-Mindegy is. Nem akarlak ma még ezzel fárasztani titeket, késő van. Holnap majd még beszélünk.-állok fel, majd elköszönve elhagyom a szobát. Gondoltam van mit kettejüknek megbeszélni.
-Avery!-fut oda hozzám Samy.-Kaphatok ilyet?-mutat egy katalógusban lévő aranyos ruhára. Hát ilyet meg honnan szedett?
-Természetesen hercegnő!-felelem.-Meg ilyet is, és ilyet is kaphatsz.-mutatok a többire, mire elneveti magát.
-Nagyon szeretek itt lenni, ugye nem kell vissza mennem?-néz rám szomorúan.
-Nem, nem kell. Most velünk leszel, jóóóóóóóó sokáig.-mosolygok rá, mire azonnal felvidul és megölel.-Holnap elmegyünk vásárolni, és mindent megveszünk neked amit csak szeretnél. De most aludnod kellene.
-Aludhatok veled és azzal a bácsival?-kérdezi, mire felnevetek.
-Igen, aludhatsz velem és azzal a bácsival.-fogom meg a kis kacsóját és a fürdőbe vezetem. Megmosdatom őt, majd egy kis pizsit adok rá, amit Jade hozott neki. (Gondolom régen Nathé volt.) Befeküdt az ágyra, pontosan középre, majd hamar elaludt.
-Miről folyik a beszélgetés?-megyek be a konyhába a fiúkhoz.
-Aranyos pónikról.-feleli Bryan, mire Ry hangosan felnevet.
-Okééé. Lefektettem aludni Samyt és külön kikérte, hogy velem és a bácsival aludhasson.-töltök magamnak egy pohár vizet.
-Húha, Ryan durván lebácsiztak.-mondja Bryan, mire Ry csak mosolyog.-Jó, jó mentem. Jó éjt, és csak halkan!-kacsint, majd felmegy az emeletre.
-Szia.-karol át hátulról a férjem.
-Hello.-válaszolok megfordulva.
-Szóval miújság?-kérdezi.
-Hát tudod a szokásos. Öreg bácsik sarokba szorítanak, miközben vizet iszom, aztán köszönnek.-nevetem el magam a végére.
-De te szereted ezt az öreg bácsit, nem?-húzza fel az egyik szemöldökét.
-Phuj, ez pedofil volt.-nevetek tovább, mire ő sem bírja tovább.
-Próbáltam romantikussá tenni, azt amit te elrontottál.-rázza meg a fejét.
-Jó, jó bocsi. De komolyan olyan vicces volt ahogyan Samy lebácsiz.
-Pedig szerintem jól tartom magam. Legalábbis neked eddig eléggé tetszett.-éri el, hogy elpiruljak.
-Ryan, mondanom kell valamit.-nézem a padlót.
-Mi lenne az?-emel meg a derekamnál fogva, és feltesz a pultra. Talán tényleg nem vagyok olyan nehéz. :)
-Öhm, huh. Szóval hát én...-kezdem.
-Ava megijesztesz! Baj van?-fürkészi az arcomat, azokkal a gyönyörű kékségeivel.
-Nem. Csak terhes vagyok.-suttogom nagyon halkan.
-Ne suttogj, hanem mond.-utasít.-Ava..-emeli meg az államat, ezzel az ön zöldjeim az ő kékeit nézik.
-Terhes vagyok.-jelentem ki végül, mire Ry lefagy.
Tudtam! Tudtam, hogy nem fog örülni neki! Jézusom, most mi lesz velünk? Ahh..
-Terhes vagy?-kérdezi néhány perc után, mire bólintok.
-Terhes vagy. Terhes vagy!-kap fel, és pörög velem.-A feleségem terhes!-kiáltja hangosan.
-Minden okés?-jön le mindenki az emeltről, kivéve Samyt.
-Apuka leszek.-mosolyog önelégülten Ry. Boldog. Én én is az vagyok. Nemsokára szülők leszünk. Talán nem tökéletesek, és lehet nem is a legjobbak, de szeretni fogjuk a mi kis csöppségünket.
Amikor már éjfél elmúlt, és mi mind ott ültünk a nappaliban, beszélgetve a gyermekünkről, tudtam, hogy idáig kellett eljutnom. De még nincs vége.. Féltem a babánkat, de hiszek benne, hogy jóra fordulnak a dolgok. De tudom, hogy ez nem így lesz. Vannak még akadályok előttünk. Jade felvidulva meséli, milyen jó, hogy nagymama lesz, Nath és Bryan neveket találgatnak, Ry pedig engem átkarolva mosolyog. Ők a családom. Mostmár ők a családom..
-Kinek a mobilja csörög?-kérdezi Nath a hangra utalva.
-Ohh az az enyém.-pattanok fel.
-Nem is tudtam, hogy szereted a One Directiont.-mosolyog Ry a csengőhangomra utalva.
What makes you beautiful
-Nem is tudtam, hogy ismered őket.-mondom.-Haló?-szólok bele a telefonba.
-Szia kincsem.-szólal meg a vonal másik felén az az ember, akit a hátam közepére sem kívánok jelen pillanatban.
Folytatás következik...