32. Naplóbejegyzés :
Másnap azonban az elmúlt napok szerint alakult. Reggel mire felébredtem, Ry már elment. Pedig még elég korán volt. Tegnap túlságosan is reménykedtem abban, hogy végre minden a régi lesz. Szokásosan bementem edzeni, többieket felkészíteni, átbeszélni a dolgokat. Ryannal szinte alig talákoztam, akkor is csak pár szót váltottunk. Továbbra is a közös házunkban laktunk, csak elhidegülve egymástól. Esküszöm szerettem volna neki elmondani a hírt, de nem tudtam hogyan hozzá fogni. Haragudtam magamra, amiért ennyire beszari vagyok. De legbelül fájt az, hogy ennyire jól kijöttünk, és most már szinte csak egy sziát mormolunk el egymásnak.
Nath és Jade voltak az egyetlenek akik feldobták a kedvemet. Folyton kérdezgettek a babáról, már neveken is gondolkoztak. Valamint megígértették velem, hogy amint vége ennek, vásárolni is elmegyünk.
Gilbert és Bryan feltűnően sokat vannak távol. A beszélgetésük óta, amit kihallgattam, nem láttam újra Markot. De ma cselekednem kell ez ügyben valamit.
És már csak egy gondolat motoszkált a fejemben. Az, hogy a szüleimmel is közölnöm kellene. Mégis csak nagyszülők leszenek.
Ezek lennének hát a fejlemények. Most pedig vissza a jelenbe.
-Avery! Avery!-kelteget Ry.
-Mmmm, miaz?-kérdezem álmosan.
-Korán be kell mennünk, tudom csak nyolc órakor lesz, de mindent tökéletesnek akarok tudni.-vázolja fel.
-Okés, adj 5 percet.-fordulok a másik felemre. Viszont abból az 5 percből nem lett sok, ugyanis Ryant hívták. Jade volt az. Bryant megszúrták. Még hozzá nem is akárki.
-Gilbert..-suttogom.-Huh, oké tiszta fej, tiszta fej...
-Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, miközben apám az előbb szúrta meg Bryant egy kibaszott késsel!-dühöng.
-Ryan, pszichológiát tanulok. Gilbert azért tette ezt, mert Bryan nem akarta ellopni a koronát, majd átadni az ellenségnek. Viszont Gilbert nem merte egyedül megtenni. Tudta, hogy te soha nem lennél benne, plusz nekem hamar feltűnt volna. Viszont Bryan Nath barátja, ő pedig sokszor velem volt. Így őt spécizte ki. Talán megfenyegette.-gondolkodom hangosan.
-De mi oka volt erre?-kérdezi.
-Egyszerű. Többet ígértek neki. Mark és Cathrina nem olyan hülye. Tudták, hogy velünk nem mennek sokra. Így kiszemelték azt, akit a pénz hajt. És már bocs, de Gilbert pont ilyen. Sokat, sőt rengeteget ígértek neki valószínűleg, ő pedig belement.-magyarázom el az elméletemet.
-Istenem!-temeti az arcát a kezébe.-Én ilyen embernek akartam bizonyítani! Ilyen emberre néztem fel! Miatta vagyok itt. Miatta öltem és ölök. Miatta drogozom. Miatta bántottam lányokat. És most tessék.-fakad ki.
-Miatta vagyok itt..-suttogom.-Lehet, hogy Gilbert egy velejéig romlott ember, de szereti a családját. Csak elvette az eszét a pénz. Rengeteg emberrel történt már ilyen. Így tudom is mi lesz a dolgunk. -pattanok fel.-Tudom, hogy ez nehéz neked, de megoldjuk. Majd én beszélek vele.
-Én már nem tudok a szemébe nézni.
-Normális vagy? Megszúrtad a barátomat!!! Mégis miért??!!-ordibált Nath az apjával.
-Nath, Nath! Szerintem ezzel nem megyünk semmire. Gilbert jobb lenne ha elmennél.-mondom.
-Mert ha nem?-néz rám gúnyosan az a gazember.
-Különben nem állok jót magamért.-mosolygok rá.
-Megütsz? Vagy mi a fene?-röhög. Még van pofája.
-Nem, csak beszélek. Tudtátok mit művel Gilbert a hátunk mögött?-fordulok a többiekhez, és elmondtam nekik mindent. Gilbert próbált leállítani, de én csak beszéltem és beszéltem. És talán ez nem volt fer, de már mindegy volt. Megérdemelték az igazságot.
-Hülye ribanc! Hazudsz, egy szavad sem igaz!-ordít rám, és ekkor pattant el egy húr. De nem bennem. Hanem Ryanban. Ugyanis akkorát behúzott az apjának, hogy az hátra esett.
-Ne. Vedd. A. Szádra. A. Feleségemet!!!-üvöltötte.
Nem volt egy szép pillanat. Alig lehetett Ryant lenyugtatni. Jade mérhetetlenül csalódott volt. Nath dühös volt. Bryan pedig bűntudattal küzdött. Én pedig álltam az egész káosz közepén terhesen, és nem tudtam mitévő legyek. Hjaj, ma sem közlöm velük a hírt. Előbb rendbe kell szedni pár lelket.
-Khm.-köszörülöm meg a torkom, mire a monoklis Gilbert, a vörös fejű Ry, a szomorú tekintetű Jade, bűnbánó arcú Bryan és haragos kinézetű Nath rám néz.- Doktor Avery Douglas pszichológus mindenkit sorban vár az irodájában.
És ebben a pillanatban nem nevették el magukat, pedig máskor ezt tették volna. Viszont ez más helyzet volt. Most mind rádöbbentek arra, hogyha a harcot megakarjuk nyerni, rendbe kell tenni a lelküket. Ehhez pedig én kellek. Nem egy profi szakértő, hanem egy másodéves egyetemista.
Először jött Jade. Szomorú volt. Nagyon. De felvidítottam. Mesélt nekem a gyönyörű pillanataikról a férjével, én pedig megígértettem vele, hogy még rengeteg ilyet fognak közösen átélni. Ő képes lesz megbocsájtani, és talán feledni is.
A következő Bryan volt. A sebe nem volt túl mély, így Nath megfelelően kezelni tudta. Hál' Isten komolyabb baja nem lesz. Megnyugtattam, hogy ő egy remek ember. Nath szereti őt, és senki nem okolja őt a tettei miatt. Talán idő kell neki, de ő tényleg egy jólelkű ember. Viszont feledni nem fog.
Majd jött Nath. Vele nem volt nehéz dolgom. Volt egy anya-lánya beszélgetése Jadel, egy párkapcsolati Bryannal, és egy tesós Ryannal. Mi meg tartottunk egy csajosat. A haragja elmúlt, de ő lesz az, aki nem fog tudni megbocsájtani Gilbertnek. Talán soha..
És Ryan, na ez a beszélgetés izgalmas volt:
-Hogy vagy?-kérdezem.
-Hát, nemrég vertem meg az apámat, de a helyzethez képest jobban.-ereszt el egy félmosolyt.
-Minden rendben lesz. Pár óra múlva itt az idő, de minden rendben lesz.-hajtogatom.
-Ezt te elhiszed?-kérdezi a nyílvánvalót.
-Persze, hogy nem.-nevetek.-De ti egy család vagyok, és lesztek is. És a családok mindig össze tartanak.
-No, de Avery, rosszul mondtad. Mi egy család vagyunk. Te is a Douglas család része vagy.
Elpirulok.
-Ryan, emlékszel amikor megkérdezted tőlem, hogy szeretnék e családot alapítani? Akkor nem tudtam rá a választ, viszont ma már tudom.-mosolygok rá. Talán ekkor kezdte kapizsgálni a dolgot, de még nem jött rá teljesen.
-Itt az idő.-nyit be Nath.
Bólintunk, majd mindketten kimegyünk az irodából.
-Hogy értetted?-kérdezi, de választ nem kap.
Felveszem a védő ruhámat, ami fekete színű. Hozzá egy pontosan ugyanilyen színű bakancs, öv, golyóálló mellény. Tiszta kémnek nézek ki :)
Hozzá a fegyvereim. A hajamat befonyom, és konytba igazítom. Lassan fél nyolc körül jár az idő. Az a fél óra pedig arra elég, hogy kiérjünk a tisztásra.
-Indulhatunk?-kérdezi Jade az előcsarnokban.
Mindenki ugyanabban a ruhában van. Rengeteg ember várakozik idegesen. És ezek az emberek mind kockára teszik az életüket. Hát, nem kis maffia vagyunk..
Ryan persze, most is tökéletesn néz ki. A haja szokásosan a szemébe lóg, és borzalmasan jól áll neki a fekete szín.
-Mindannyian tudjuk, hogy most egy nagy csata előtt állunk. Két erős maffia versenyzik. Mi nem igazán ezek a harcolós fajták vagyunk. Inkább csak kereskedünk és szállítunk. Ezért hoztam egy nagyon fontos döntést.-mondom a többieknek.-Aki nem szeretne részt venni ezen, az most tegye fel a kezét. Csak nyugodtan.-mondom, mire Ry felhúzott szemöldökkel néz rám.
Az emberek negyede felemeli a kezét. Bizalmatlanul ugyan, de felteszik.
-Ti haza mehettek. Aki nem akar harcolni, ne harcoljon. Mindannyiunknak van veszteni valója. Szóval csak az jöjjön aki vállalja a kockázatot. Senkit nem kötelezünk semmire.-folytatom.
Így történt hát, hogy kevesebb emberrel indultunk el. És ezt így éreztem helyesnek. Mindenkinek van családja. És attól függetlenül, hogy törvénybe ütköző dolgokat teszünk, nem kényszeríthetünk embereket harcolni.
Gyalog indultunk el, mivel túl feltűnő lenne a sok jármű ilyenkor. Így az erdőn át indultunk el a tisztás felé, a Douglas család vezetésével.
-Szép volt Avery. Mindig is tudtam, hogy remek vezető vagy. És ez egy példamutató cselekedet volt tőled.-mondja útközben Jade.
-Köszönöm.-mosolygok.
-De te miért nem maradtál ott?-kérdezi.
-Már miért maradtam volna ott?-nevetek.
-Mert ebbe te is bele kényszerültél.-mondja ki.
-Ez igaz. Kezdetben igaz. De azóta már rengeteg dolog köt ide. Már ti vagytok a családom, és a család össze tart.-mondom, az ajkamat harapdálva.
A fegyverek mázsás súlyként nehezednek rám. De én kitartóan lépdelek előre. Ahogyan mindneki más is. És lehet, hogy rossz emberek vagyunk. Lehet, hogy dílerkedünk. De mind egy nagy család vagyunk.
-Avery, még egy utolsó kérdésem lenne.-szólal meg újra Jade.
-Kérdezz csak.-mondom.
-Ugye a baba egészséges?
-Persze. Eddig minden rendben van vele a doki szerint. Reméljük egy így is marad. De miért kérded ezt most?-furcsállom.
-Öhm csak.-magyarázkodik.
-Itt vagyunk.-szólal meg Ry.
És akkor leesik. Ry még reggel azt mondta, hogy az apja miatt kezdett el drogozni! Jézusom! Én..én nem tudtam, hogy drogozik...
Gratula Avery! Mindenki lelkét ráncba szedted, csak a kapcsolatodat nem a férjeddel...
Miért vagyok ilyen lassú felfogású??!!
Folytatás következik...