-Emily, igyekezzél már! - dörömbölt az ajtómon Jack. Gyorsan felkaptam a kardigánom, és ajtót nyitottam.
-Na végre! Mehetünk?
-Igen. Sally is kész van?
-Már réges régen, csak rád vártunk!
-Oh, ne haragudjatok. Menjünk akkor!
A vidámpark igen messze volt a cirkusztól, autóval meg sem lehetett volna közelíteni.
-Ott vagyunk már? - ugrált Sally.
-Nem, még nem.
Pár perc múlva ismét megkérdezte.
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Ajj, milyen messze van még?
-Pár perc és odaérünk!
-Oké. De nagyon messze van?
-Sally! - tettem a vállára a kezem. - Nem tudom. Mingyárt ott leszünk! Ne türelmetlenkedj!
Az út további részében Sally csendben baktatott mellettem a kezemet szorongatva.
-Na, itt is volnánk! - állt meg Jack.
-Ezaz! - kiáltott Sally, és futásnak eredt. Jack elkapta a kezét és visszahúzta.
-Csak óvatosan kölyök! El fogsz tévedni, inkább maradj velünk.
A vidámpark eléggé eltért a megszokottaktól. Gyerekek hullái voltak itt-ott elhelyezve, mindenhol vérfoltok és ismeretlen eredetű szervek díszítették a vidámpark minden szegletét. Volt még hullámvasút, óriáskerék meg minden egyéb, ami egy vidámparkhoz kell. A cirkusz természetesen nem volt itt.
-Na, melyiket szeretnétek kipróbálni!
-Mindet! - ugrándozott Sally.
-Egyszerre csak egyet! - simogattam meg a fejét.
-Akkor a hullámvasútat!
Beültem Sally mellé, Jack pedig elindította. Először csak lassan ment felfele, majd hirtelen lefele kezdett száguldani, közben pedig éles kanyarokat tett. Nagyon jó volt, úgy éreztem megint gyerek vagyok!
-Most az óriáskereket!
-Rendben! - nyitotta ki a kis vaskaput az óriáskerék előtt.
-Te nem szálsz be?
-Nem! - legyintett. - Ezt már vagy hatszázszor kipróbáltam, a többi játékkal együtt.
-Hát jó! - ültem vissza a helyemre. Háromszor fordult meg a kerék, mindegyik alkalommal a tetejére érve gyönyörű kilátás nyílt az erdőre.
-Innen lehet látni a kastélyt?
-Nem, az messze van.
-Kár. - huppant vissza. - És Jack bácsit?
-Őt lehet! - néztem ki a kis ablakon. Jack intett egyet. Sally is kinézett, de nem kellett volna. Szerintem csak akkor fogta fel, hogy milyen magasan vagyunk, mert elkezdett sírni.
-Hé hé hé! Nyugi, mindjárt leérünk! - nyugtattam a megszeppent kislányt.
-Ennyire ijesztő volt?
-Nem, csak megijedt, hogy milyen magasan vagyunk.
-Hm. Kértek popcorn-t?
-Aha! - vigyorogtam. Úgy látszott, hogy ettől Sally-nek is jobb kedve lett.
A délután gyorsan eltelt, Sally végre megnyugodott, én pedig nosztalgiásztam egy kicsit. Épp visszafele baktattunk, amikor megcsörrent Jack telefonja. Jeff hívta.
-Mi az Jeff? Hogy mi? Megfenyegetett? Komolyan? Igen, már elintultunk. Oké, csá!
-Mi történt?
-Toby összefutott Zalgo-val, aki megfenyegette. Jobb lesz ha sietünk!
-Mostmár tudok teleportálni!
-Oké, menjünk!
Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam teleportálni. Jack sem.
-Megint Penny szórakozik, vagy elment mindkettőnk tudása?
-Szerintem fussunk! - mutatott mögém, ahol itt-ott vörös szempárok bukkantak fel. Sally ismét sírni kezdett. Jack felkapta és futásnak eredt, én meg utánuk. Hallani lehetett, hogy a démonok is futnak, ami semmi jót nem jelent számunkra.
-Emily! - kiáltott Jack. - Fogd Sally-t, és menjetek vissza, én addig elterelem a figyelmüket!
-Jack, ne játszd a hőst, inkább...
-Csak menj! Téged akarnak!
-És veled mi lesz? Nem foglak itthagyni!
-De! Elmész!
-Kérlek...
-Csak menj, nehogy elkapjanak! - ordította. Láttam, hogy egy könnycsepp legördül az arcán.
-Re.. Rendben. - dadogtam. Felkaptam Sally-t a hátamra és futásnak eredtem.
Teljesen kifulladtam mire odaértünk a kastélyhoz.
-Jesszusom! - szaladt hozzánk Jill.
-Zalgo... elkapta...Jack-et...úristen, fáj mindenem! - kapkodtam a levegőt. Egész életemben nem futottam ennyit, mint most. Bevittek a kastélyba és leültettek az egyik fotelbe.
-Ne aggódj, meg fogjuk találni! Nem lesz semmi baja! - ölelt meg Angel.