Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

19.rész

Kimentem a két lány szobájából és felmentem Jack-hez. A bakancsom fűzője azonban kikötődött, és elestem benne.
-Na de jó! - morogtam.
-Hé, minden oké? - hallottam a folyosó végéről egy ismeretlen hang. Felpillantottam, és megláttam Nathan the nobody-t.

-Nahát, szia Nathan!
-Jól vagy? - guggolt le elém.
-Persze, kutya bajom!
-Te az új lány vagy, Emilia!
-Igen, de nyugodtan szólíts Emily-nek!
-Fura. Pedig az Emiliának nem is ez a beceneve!
-Tudom, de szeretem, ha így szólítanak. - tápászkodtam fel a födről.
-Hova mész?
-L.J-hez.
-Sajnos nincs itthon, elment a házához.
-Oh, értem. Akkor mindegy, megyek is vissza! Viszlát Nathan! - indultam a lépcső felé.
-Várj! - kiáltott utánam. - Te mikor vacsorázol?
-Fél nyolckor. Miért?
-Csak megkérdeztem. Ezek szerint ugyanakkor fogok én is! - mutatta a beosztását.
-Tényleg! Akkor vacsoránál találkozunk! - mosolyodtam rá.
-Aha, majd vacsoránál.

Nathan sosem volt kifejezetten a kedvencem. Ugyanis ő a szoros ellentétem, mégis tök jó fej volt velem, annak ellenére, hogy nem szereti a túlságosan vidám embereket, amilyen én is vagyok.

Még 4 óra maradt a vacsoráig, addig viszont nagyon unatkozni fogok. El kéne mennem sétálni, csak most egyedül. Az erdőben bojongtam egy ideig, de senkivel sem találkoztam, szóval elindultam vissza a kastélyba. Amit nem találtam.
-Remek!-morogtam.
-Csak nem eltévedtél? - mondta egy gúnyos hang mögöttem. Hátranéztem és egy idegen démont pillantottam meg.
-Gyere velem! Majd én megmutatom az utat!
-Nem! - kiáltottam és futásnak eredtem. Persze az idegen meg utánam.
-Ne fuss előlem kicsi lány! Zalgo mellett nagyon boldog leszel!
-Nem érdekel! Mondd meg az uradnak, hogy keressen mást, ne engem!
Nagy csattanást hallottam magam mögött. Hátrafordulva megláttam Nathan-t.
-Máskor vigyázz az ilyen démonokkal! - lépett elém.
-Köszönöm! - öleltem meg.
-Eltévedtél?
-Aha.
-Gyere, hazaviszlek!
-Köszönöm. De mondd csak, nem az van, hogy te utálod az olyan lányokat, mint én?
-Nem minden igaz amit mondanak! - villantott felém egy félmosolyt.
-Akkor nem utálsz?
-Nem! Rokonszenves vagy! Nagyon hasonlítassz... rá...
-Kire?
-Semmi.
-Na, mondd el, lécci!
-A hugomra.
Egy kicsit elszomorodott ezen az emléken.
-Ne bánkódj! Nekem is meghalt a hugom. Ne haragudj, hogy az eszedbe juttatom a testvéred!
-Nem a te hibád! - tette a vállamra a kezét. Szomorúan rámosolyogtam és megöleltem. Amikor elengedtem látni lehetett, hogy a maszkja alatt mosolyog.
-Gyere, nemsoká odaérünk! - húzott az erdő belseje felé.
-Azon gondolkodtam, hogy hozzám milyen fegyver illik?
-Már van pisztolyod, nem?
-De, csak kéne valami egyedi is! Amivel le tudnám vágni az embereket.
-Kés?
-Nem! Olyan amilyen senkinek nincs!
-Hááát. Nehezen fogsz olyat találni, de segítek!
-Tényleg?
-Aha! Szóval. Olyan ami senkinek nincs a creepypasták közül?
-Aha.
-Atombomba?
-Nem! - nevettem fel.
-Akkor mi?
-Nem is tudom. Fűrész?
-Hm. Illene hozzád. Tudod mit? Amint hazaérünk keresek neked egy fűrészt!
-Megtennéd?
-Aha.
-Nahát, köszönöm!

A kastély mellett volt egy kis fészerhez hasonló házikó, ahova Nathan bevitt. Mindenféle szerszám volt ott, de ő a fűrészekhez lépett. Kotorászni kezdett a ládában.
-Mit szólsz ehhez?
-Nem, túl széles!
-És ez?
-Ez meg túl kicsi!
-Hm. Talán ez tetszene?

-Wow! Ez lesz az! - ugrándoztam.-Meg is mutatom Jack-nek!
Berohantam a kastélyba. Jack a kanapén cukorkát zabált, közben nézte ahogy Judge és Nurse Ann cibálják egymást.
-Idenézzetek! - lóbáltam meg a fűrészt. - Ez az új fegyverem!
-Nahát! Illik hozzád! - mosolygott Dina.
-Kopista! - morgott Ann.
-Álj már le! Neki nem láncfűrésze van! - csattant fel Angel.
-Héhéhé! - állt közéjük Jill. - Ne most lányok!
-Miért nem békültök ki? - csatlakozott hozzájuk Jack.
-Az kéne még, hogy kibéküljek ezzel a szőke csámpás, magát angyalnak nevező emberrel!
-Tudod kit nevezz csámpásnak, keresztes pók!
-Lányok! - szedte szét őket Jill. - Visszatérve rád! - nézett felém. - Szerintem illik hozzád a fűrész! Ki segített megkeresni?
-Nathan!
-Tessék? - kapta fel a fejét Jack.
-Nahát! Kedves tőle! - mosolygott Dina.
-Hát, szerintem nem illik hozzád! - állt fel Jack akkora erővel, hogy szétszóródott a zacskós cukorkája.
-Na, de miért?
-Csak! Nem illik hozzád a fűrész!
-Jack, ne legyél ilyen undok! - hajolt ki a hűtőből Jeff.
-Mondja ezt az, aki pár perce gyilkolt meg egy ártatlant!
-Na, ez a munkám!
-Persze, persze! Tudom, hogy csak védeni akarod!
-Mert mást te nem szoktál? - vágott vissza Jill. Jack bosszúsan nézett rá.
-Maradj ki ebből, hugi! - nézett rá mérgesen. Dühösen felment a szobájába, de előtte még meglökött akkor erővel, hogy majdnem bevertem a szekrénybe a fejem.

L.J

Ez a lány! Kezd az agyamra menni! Hány fiúval fog még barátkozni? Előbb Kage, aztán Jason, mostmeg Nathan? Neki is lehetne több esze minthogy ostobácska lányokkal barátkozzon! Nem érdekel, hogy mit gondolnak most rólam, de Emily az enyém! Ismétlem, az ENYÉM! És nem vehetik el tőlem!

Annyira ideges lettem, hogy erőből beleütöttem a falba. Addig vertem a falat, míg át nem szólt Grinny.
-Hé, valaki szeretne aludni! - nyávogta.
-Kussolj! Idétlen macska! - ordítottam.
Pár perc múlva hallottam, hogy valaki kaparászik az ajtómon. Kinyitottam, de nem találtam senkit. Mire visszafordultam Grinny már az ágyamon terpeszkedett.
-Húzzál ki! - morogtam.
-Jaj, ne legyél ennyire undok! Mi bajod van?
-Semmi. - ültem le mellé.
-Kitalálom! Emilia egy másik fiúval barátkozik?
-Honnan tudod?
-Láttam amikor elesett Emilia a folyosón, Nathan pedig felsegítette.
-Erről én miért nem tudok?
-Mert éppen lányokat erőszakoltál!
-Már nem!
-Na! Hogyhogy?
-Tudod jól, hogy a kerítésen túlra ritkán megyek már!
-Emiliába szerelmes vagy, nem igaz?
-Te, tudsz róla?
-Persze! Látszik rajtad, hogy tolál beleestél!
-Tényleg? A többiek?
-Ők még nem tudják.
-Nem is fogják. Most Nathan a sztár Emily-nél.
-Mikor mondod el neki?
-Nemtom. A megfelelő pillanatra várok!
-Hát jó! - ugrott le az ágyról. - Siess vele! Ahogy Nathan-t ismerem lehet, hogy hamarabb szerelmet vall neki, mint ahogy azt képzelnéd! Na, szia! - urgott fel a kilincshez, és átment a szobájába.