Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

26.rész

Elég régóta beszéltem anyáékkal, ezért kötelességemnek éreztem, hogy felhívjam őket. Mivel a kerítésen belül nem tudtam volna a rendes telefonommal felhívni őket, így maradt a Messenger.
-Szia kincsem, mi újság? - hallottam anya vidám csicsergő hangját.
-Szia Anya! Tudod, nagyon jól érzem magam!
-Örülök neki. A creepypasták kedvesek?
-Igen, sőt, viccesek is!
-Akkor jó. Bántanak?
-Csak Zalgo rabolt el egyszer.
Hallottam, amint anya elejti a telefont.
-Úristen! - kiáltotta rémülten. Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom...
-Anya nyugi, nincs bajom!
-Egészen biztos vagy benne drágám? Tudod, hogy nagyon féltünk!
-Tudom, és teljesen feleslegesen! Démon vagyok!
Nem válaszolt.
-Te... tessék? Ezt nem mondod komolyan??
-De! Hát nem csodás? - mosolyogtam.
-Nem! Ez egyáltalán nem csodás! Sőt! Ez a lehető legrosszabb!!
-Anya? - riadtam meg.
-Megtiltom, hogy démon legyél!
-Anya, ezt nem lehet csak úgy megtiltani! Ez vagyok és kész! El kell fogadnod!
-NEM! A lányom nem démon! Tudom mi áll emögött! A creepypasták tehetnek róla! Ők tettek démonná!
-Ehhez nekik semmi közük nincs!
-A lányom ember, nem pedig szörny!
-Anya, nem vagyok... szörny!
-De igen, az vagy!
-A démonok nem minden esetben szörnyek! Varázslatos lények, akik...
-Nem érdekel! E perctől fogva nem vagy a lányom! - mondta ki a végítéletem.
-Anya, kérlek hallgass meg!
Dühösen letette a telefont, én pedig sírásban törtem ki. Ez nem lehet igaz! Az anyám... letagadott. Nem kellett volna elmondanom neki. Akkor jobb lenne minden! Lehetséges, hogy soha többet nem fogok velük beszélni. Ha azt akarják, hogy ne legyek démon, csak azért is az leszek! Nem érdekel mit gondolnak rólam. Akkor is az leszek!

Felálltam a padlóról, lesepertem a nadrágomat és leültem az asztalom elé. Bekapcsoltam a laptopot és megnyitottam a Facebookot. Letiltottam anyát és apát, majd a telefonszámukat is kitöröltem. Ha ezt akarták, hát most megkapják! Elővettem a zsebemből a cetlit, amire az új címüket írták. Igen. Megkeresem, és megölöm őket. Nem én tehetek róla, ők akarták!

Jack nagy robajjal beesett a szobámba.
-Naaa! Ezt nézd mit hoztam! - emelte fel a kezében tartott zacskót.
-Az... mi?
-Csokis mazsola. A kedvencem! Gondoltam megkóstoltatom veled, hátha neked is ízleni fog!
-Kedves tőled, de most nem érek rá!
-Mi történt? - nézett rám gyanakodva.
-Semmi.
-De igen, valami történt! Sírtál!
-Honnan tudod?
-Látszik az arcodon! Tiszta piros, meg könnyes! Ki bántott?
-Senki.
-Halljam! - lépett elém.
-Csak... anya... - kezdtem el megint sírni. Jack óvatosan magához húzott és a szemembe nézett.
-Mit csinált?
-Hát tudod...elmondtam neki, hogy démon vagyok, meg minden és erre nagyon haragos lett...és...letagadott!-zokogtam.
-Jaj, te lány! - ölelt meg. - Ne vedd komolyan, biztos, hogy el fogják felejteni!
-Nem ilyenek.
-Akkor is! Ne foglalkozz velük!
-Nem is fogok. Már nem sokáig maradnak életben!
-Csak nem...
-De! - szakítottam félbe.
-Emily, kérlek, ha hallgatsz rám...
-Jack!
-Akkor megölöd őket! - húzta gonosz vigyorra a száját.
-Nahát! Hogyhogy mellém állsz?
-Már ne haragudj, de ha van olyan hülye az anyád, hogy letagadja a saját lányát, akkor mást nem tudok ajánlani!
-Köszönöm!- ugrottam a nyakába.
Felnevetett és megsimította a hátam.
-Mikor ölöd meg?
-Majd holnap.
-Veled megyek!
-Jack!
-És ha megint elkap Zalgo?? Gondolkozhatnál néha!
-Akkor gyere!

-Mi lesz vacsira? - ültem le az asztalhoz.
-Mindenki magának csinál valamit! - ült le mellém boldogan E. J egy nagy tál vese társaságában.
-Akkor jó. - álltam fel. A hűtőből kiszedtem Jeff-et és kivettem az első kaját ami a kezembe akadt.
-Spagetti? - néztem rá a dobozra. Megrántottam a vállam és betettem a mikróba.
-Helló! - lökött félre Ann. Ennek is mi baja van velem? Leültem E. J mellé, és enni kezdtem.
-Mit eszel? - nézett rám Pinkamena.
Felé fordítottam a tányérom.
-Jó étvágyat!-harapott a muffinjába. Még mindig nem akarom tudni, mi van benne... Vacsora közben eszembe jutott valami.
-Hé, Slender!
-Igen?
-Valamit nem értek! Akkor nem fogok soha megöregedni?
-Várj meg itt! - teleportált az irodájába. Amint visszatért lázasan lapozgatni kezdte a könyvet.
-Hopsz, nem vettem észre, hogy a másik oldalon folytatódik! Azt írja, hogy egy idő után ugyanúgy fogsz kinézni. Lehetséges, hogy már pár éve ugyanígy nézel ki.
-Valószínű, már 1 éve nem nőttem semmit!
-Akkor jó. Azt is írja, hogy az ilyen emberek általában nagyon okosak, de sokszor érzékenyek a durva szóra.
-Ez tuti igaz! - lépett mellém L. J.
-Hé!
-Mi az? - nézett rám ártatlan tekintettel.
-Ne piszkálj! - förmedtem rá.
-Nyugi!
-Hagyj békén!
-Mi van, menstruálsz?
-Azt mondtam szállj le rólam! - közöltem vele furcsa hangnemben. Eddig nem ilyen volt a hangom! Mindenki engem bámult.
-A szobámban leszek! - suttogtam megijedve, és felrohantam az emeletre.