Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

6.rész

*Time skip*

Már egy hete itt vagyok Jack-nél, és ez idő alatt jól összebarátkoztunk. Masky és Hoodie többször is meglátogattak, mindig hoztak nekem valamit. Múltkor például Hoodie adott nekem egy ugyanolyan pulóvert ami neki is van. Bár nem hordok sárga ruhákat, azért cuki volt tőle.

A mai nap is ugyanolyan unalmasan telt. Jack elment valahova, úgyhogy egész délelőtt egyedül voltam. Kitakarítottam és betettem a szennyest a mosógépbe. Ebédre hamburgert csináltam, Jack is meg volt vele elégedve. 16 óra tájában ismét elment, állítólag valamilyen főépületbe. Nem igazán értettem, hogy hova, de azt mondta, hogy vacsorára hazaér, várjam meg. Vacsira készítettem ír pörköltöt, Jack-et vártam. De mikor már este 10 órakkor sem jött haza, kezdtem aggódni. Nem hívott fel, hogy tovább fog maradni, így kezdtem bepánikolni. Kimentem a kapu elé, és a nevét kezdtem kiabálni. Elmenni nem mertem, nehogy eltévedjek vagy ha Jack hazajönne addig ne higgye azt, hogy elszöktem.

L.j

Épp hazafelé mentem, amikor Zalgo megtámadott, és elhurcolt. A fenébe! Emily biztos aggódik miattam... Most meg itt botorkálok hazafelé, miután szerencsésen elszöktem. Azonban Zalgo egyik katonája követett és valószínűleg most is. Hallom, hogy jön utánam.
-Ki van ott?-fordultam meg hirtelen. Persze, hogy Zalgo talpnyalója.
-Lám lám lám. Laughing Jack? Csak nem elszöktél?
-Hagyj békén!
-Ó, nem téged akarlak! Csupán a tudomásomra jutott, hogy van nálad egy lányka, aki igen...különleges.
-Mit akarsz tőle?-szorítottam ökölbe a kezem.
-Hallottam a szívszaggató történetét és arra gondoltam, csatlakozhatna hozzánk. Van benne csoda, úgyhogy ő kell nekem! Ha te már nem akarsz csatlakozni.
-Miféle csodáról beszélsz?-kérdeztem feszülten.
-Ó,hát nem is tutad?
-Mit?
-Gyerekkorában, sőt, a mai napig olyan dolgok történtek vele, amibe bele is hallhatott volna, de valamilyen úton-módon nem lett semmi baja ezek a balesetek után.
-Nem adom át! Ő nem egy tárgy amit cserélgetni kell!
-Hát akkor nincs más választásom...-mondta és rám támadt. A kardjával irtózatos sebeket vágott rajtam, szinte már a saját véremben fürödtem. Azonban elfutottam, és meg sem álltam hazáig. Nem láttam a csengőt ezért verni kezdtem a fa kerítést. Már hallottam, hogy közeledik a démon és konkrétam összeestem az ajtó előtt.

Emily

Már majdnem elaludtam, amikor dörömbölést hallottam kintről. A pisztolyom magam elé tartva kimentem a vak sötétbe. A kapu előtt Jack feküdt súlyos sérülésekkel.
-Jack!-kiáltottam fel rémülten. Nagy nehezen felültettem, és rázogatni kezdtem. Fáradtan nézett rám, de rögtön, mintha eszébe jutott volna valami, felpattant.
-Emily, meneküljünk!
-Jack! Ne butáskodj, miért?
-Zalgo...katonája...itt van...érted jön...Emily azonnal el kell tűnnöd!
-Nem, Jack, nem fogok!
-De igen!
-Kérlek nyugodj meg, nincs semmi baj!
-Emily... 
-Na, újra összefutunk?-egy démon lépett elő a fák sűrűjéből. Elém állt, és vizsgálni kezdett.
-Te lennél Emilia Woodstock?
-Mit akarsz?
-Jaj, de flegma valaki! Több tiszteletet kislány!
-Mit akarsz?
-Ám legyen, elmondom. Zalgo azt szeretné, hogy csatlakozz hozzánk. Van benned olyasvalami ami más hozzád hasonló lányban nincs.
-Nem fogok Jack-el szembe szállni!
-Hm. Jól gondold végig ,az életeddel játszol!
-Nem érdekel! Jack miatt még tűzbe is nyúlnék!
-Milyen bátor vagy! A szerelem nem ismer határokat!
-Fogd be!-kiáltottam.
-Abbahagyom, ha csatlakozol!
Gondolkoztam. Valamilyen cselnek csak eszembe kellene jutnia.
-Öööm. Megfoghatom a kardod? Olyan menő!
-Persze!-nyújtotta át.
-Wow! Nagyok király! Én is akarok egy ilyet!
-Ha csatlakozol, kapsz egy ilyet!
-Komolyan?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Csak van egy kicsi probléma...
-Micsoda?
-Rühellem a magadfajtákat!-kiáltottam és egy suhintással levágtam a lábát. A démon ordított, Jack pedig nevetett. Szépen felszabdaltam, és elrángattam a ház mellett csordogáló patakhoz, majd beledobtam.

A házban lefertőtlenítettem Jack sebeit, a súlyosabbakat pedig összevarrtam.
-Minden rendben?-néztem rá aggódva.
-Mostmár igen!-mondta fáradtan.
-Hozok neked teát!-álltam fel bögre után kutatva. Az egyiket véletlen levertem, ami persze hatalmas csörömpöléssel a földre esett és széttört. Szerencsére csak 3 db-ra.
-Melyik tört el?
-A fekete-fehér csíkos.
-Tessék?-kiáltott mérgesen.
-Jaj, Jack, ez csak egy bögre! Biztos találunk egy ugyanilyet!-mosolyogtam rá.
-Nem!!-ordította. Felpattant és azzal a lendülettel felpofozott. Annyira meglepődtem ezen, hogy még védekezni is elfelejtettem. A hajamnál fogva felrángatott és bedobott a szobámba. Átestem az ágyon, egyenesen a földre.
-Ki nem jössz innen! Meg ne lássalak többé!-kiáltott rám mérgesen. Éreztem, hogy mindjárt sírni fogok. Megbántottam Jack-et és ez nagyon fájt. Megérdemelném, hogy megöljön. Kiterveltem, hogy mit fogok csinálni, de ahhoz segítség is kelleni fog.

Hoodie-val megbeszéltem, hogy hajnalban idejön az autóval és elvisz a boltba. Veszek Jack-nek egy pontosan ugyanolyan bögrét. Kíváncsi vagyok, mi sül majd ki ebből.