Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

21.rész

*Time skip*

Beköszöntött a június és a vele járó rekkenő hőség is. Naponta dőltek meg a melegrekordok, este is nagyon meleg volt, olyannyira, hogy takaró nélkül is melegem volt. Az erőben annyi szúnyog volt, hogy mikor sétálni mentünk az egész kastélyban szúnyogírtó szag terjengett. Jack bocsánatot kért ahogy én is tőle. Minden délután elmentünk a cirkuszába, ahol Hópihét agyongyömöszöltem. Jack szerint Hópihe depressziós, amint elmegyek onnan.
-Esküszöm, beiratom egy pszichológushoz!
-Egy tigrist? - néztem rá értetlenül, miközben hazafelé tartottunk.
-Miért ne?
-Nem hiszem, hogy megértenék egymást a pszichológussal, de oké. - hagytam rá az egészet.

Ebédre chilis bab volt, és bár nem szeretem, ez kifejezetten finom volt. Ebéd után Slenderman megkért, hogy menjek el a boltba. Adott egy jó hosszú bevásárlólistát, majd megkérte Jack-et, Jason-t és Nathan-t, hogy kísérjenek el. Én személy szerint nagyon örültem, hogy velem jönnek, de Jack arcán idegességet, mintsem boldogságot láttam.
-Én ülök előre! - kiáltott Jason, és már futni is kezdett az autóm felé. Jack persze nem hagyta, és ráugrott Jason-re.
-Fiúk! - próbálta szétszedni őket Hoodie, kevés sikerrel. Végülis Jason nyert. Elégedetten ült le mellém, Jack pedig mögém. Nathan egész úton csendben nézegetett ki az ablakon.
-Ne felejtsétek el, hogy nem gyilkolni megyünk! Nem bántunk senkit és semmit, különben kibelez minket Slender!-hajtottam át a kapun.
-Nemár!-sóhajtott Jason.
-A helyedben én kussban maradnék! Örülj, hogy elöl ülhetsz! - motyogta Jack.
-Nyugi! - mosolyodtam rá. - Visszafelé ülhetsz elöl.
Ez némileg felvidította, úgyhogy elindultunk a bolt felé. Hétköznap lévén nem volt nagy forgalom a boltban. Ennek csak örülni tudtam, legalább nem lesz feltűnő, hogy egy emós srác, egy szabóra emlékeztető pasas, egy perverz szarka és egy idegbeteg csaj jött vásárolni.
-Tehát!-álltam meg a bejáratnál. - Ne kóboroljatok el, Jason, te ne menj játékok közelébe, Jack te meg ne molesztálj lányokat.
-Meg gyerekeket! - tette hozzá Nathan.
-Oké! - szaladt be Jack.
-Ezt hogy érted? - néztem rá.
-Nem tudtad? Jack pedofil! - hajolt hozzánk Jason.
-Komolyan? Azt hittem az is csak egy ál-információ! Mint az is, hogy Jill a barátnője!
-Hát, sajnálom, de ez igazság!
-Oké... - szontyolodtam el. Innentől kezdve nem tudtak felvidítani a fiúk. Jack ebből persze semmit nem értett, ezért a fiúkat kezdte faggatni. Megkértem őket, hogy ne mondják el neki.

A kastélynál kipakoltunk az autóból, a fiúk elmentek, én pedig bevonultam a szobámba. Szomorúan kiültem az erkélyre egy könyv és a fejhallgatóm társaságában. Annak ellenére, hogy próbáltam lekötni magam, nem tudtam kiverni a fejemből, hogy Jack... pedofil. Nem tudom miért zavar ennyire! Hah, mondjuk azért, mert eddig sem voltam az ilyen dolgokkal kibékülve! Azzal nincs bajom, ha valaki azonos neművel van együtt, de ha gyerekeket, vagy akárkit erőszakol valaki számomra az a legnagyobb bűn. Vicces ezt pont egy gyilkos szájából hallani, nemigaz?

Jack

Nem értem mi baja van Emily-nek. Az egyik percben vidám, a másikban már zombi. Nagyon zavart, hogy nem tudom mi baja, de Jason és Nathan biztos tudják.
-Lécci, mondjátok el! - könyörögtem.
-Megígértük neki, hogy nem mondjuk el. Főleg nem neked! - mondta Nathan.
-Kérlek! Mi baja van? Én?
-Pontosan! - vágta rá Jason.
-Na, de miért??
Nathan idegesen a homlokára csapott.
-Csak! Nem mondhatjuk el!
-Lécci!
-Nem!
-Lécci!
-Dugulj el!
-Hé!
-Mi van?
-Kedvesebben!
-Na jó! - kiáltott Nathan. Felém lépett és a garbómnál fogva magához húzott.
-Ha nem fejezed be, megverlek!
-De legalább mondjátok el!
-Te idióta! Az a baja, hogy pedofil vagy, te szarházi! - kiáltotta idegesen Jason. Megállt bennem a levegő. Komolyan?
-Haver, megígértük, hogy nem mondjuk el!
-Tudom, de ha egész végig ezt fogja csinálni...
-Akkor sem kellett volna!

-De... Már nem vagyok az... -értetlenkedtem.
-Nem is értem néha Emily-t. - csatlakozott Jason. - Állandóan veled lóg. Nem is illetek össze!
-Ja! - helyeselt Nathan. - Emily jobbat érdemel, mint te!
Fájt az igazság, de nem hagytam magam.
-És akkor mi van?? Nekem nem lehetnek érzéseim??
-Csak egy hozzád illő lányhoz. Vagy gyerekhez. - mondta kíméletlenül Jason.
-Hagyjatok békén! Ti sem vagytok jobbak nálam! Mondtam, hogy nem vagyok az, csak egy pletyka amit valaki terjesztett!
-Akkor mi volt az az eset régebbről?

-Honnan tudtam volna, hogy az egy 15 éves? 

-Akkor is Jack! Több száz lányt erőszakoltál már meg, mint ahány évesek vagyunk összesen! Ne várd azt, hogy ezek után egészséges kapcsolatod legyen valakivel!

Otthagytam őket és visszamentem a kastélyhoz. Leültem az udvaron egy padra és csendben bambultam magam elé. Tényleg ez vagyok én?

Na, hellóka! Bocsi, ha ilyen rövid lett ez a rész, ígérem a következő hosszabb lesz!