Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

48.rész

-Anya, kérlek halkabban! - próbáltam megnyugtatni anyát, aki a telefonba sikoltozott. Nyilvánvalóan nagyon örült a hír hallatán, és a háttérben is lehetett hallani apa nevetését.
-Emily, olyan büszke vagyok az én kicsi kislányomra, jaj istenem, nagymama leszek! - hadarta boldogan. Miután nagy nehezen lenyugodott letettem a telefont és csatlakoztam Angel-hez,aki épp kiselőadást tartott a gyereknevelésről Jack-nek.

-Nagyon vigyázni kell, nehogy baja essen semelyiküknek! Nem szabad magára hagyni, ugyanis bármelyik pillanatban megszületik a gyerek!
-Angel, szerintem 2 hónapnál hamarabb nem fog!-szólt közbe a telefont nyomkodó Candy.
-Attól még vigyázni kell! Jack!
-Igen?
-Ha valami bajuk lesz, nem is tudom mit csinálok veled! Most az egyszer tanulj meg felelősséget vállalni!
-Oké.
Dina még magyarázott valamit, majd végül visszament a szobájába.
-Jobban bezsongott, mint bármelyikünk is! - jegyeztem meg.
-Hogy érzed magad?
-Őszintén? Éhes vagyok! - nevettem.
-Mit kérsz? - ugrott elém Jack. Úgy látszik most tényleg komolyan veszi a feladatát.
-Hm, mi lesz ebédre?
-Még nem tudjuk. Slender, rendelünk?
-Úgy látszik nincs más választásunk, már 12 óra múlt.
-Ezaz, végre nem moslékot kell ennem! - vigyorgott Candy. Slenderman válaszként csak tarkón csapta, minek következtében lefejelte az asztalt.
-Addig viszont lepihenek, nagyon fáradt vagyok!
-De hát még csak most kelt fel! - nézett rám furcsálóan Pennywise.
-Kuss, hagyd békén! Menjél nyugodtan, majd szólok, ha megérkezik az ebéd.
Egészen ebédig szunyókáltam, fogalmam sincs hogyan. Ebédre kínait rendeltek, ami igen ízletes volt, csak egy baj volt vele: nem igazán tudtam megfogni a pálcát, úgyhogy inkább kézzel ettem. Úgy láttam rajtam kívül más sem sajátította el a pálca használatát. Sally is kézzel evett, később pedig Jason is úgy döntött, hogy kényelmesebb így enni, miután harmadjára csepegtette le a ruháját.
Ebéd után Jack felkísért a szobámba, majd elment gyilkolászni Pupeeteer-rel.

-Idióta Jack! - rontott be a szobámba Jill.
-Mi történt?
-Miért hagyott egyedül? Gondoskodni kéne rólad, helyette viszont elment!! Esküszöm, ha hazaér én...
-Jill, higgadj le! Nincs semmi bajom, nem kell aggódni!
-Attól még vigyázni kellene rád!
-Nem kell félteni, elvagyok!
-Egészen biztos?
-Hát persze! - mosolyogtam rá.
-Rendben. Tudod, hol találsz, ha kell valami sikíts!
-Oké!

A hideg ellenére kiültem az erkélyre Hópihe és a rajzfüzetem társaságában. Megpróbáltam lerajzolni az erdőt kisebb-nagyobb sikerekkel. Végül feladtam és nézelődni kezdtem. A fák rejtekéből egyszer csak előbukkant Nathan.
Amint észrevettem hevesen integetni kezdtem.
-Hahó!! Nathaaaan!!!
Felnézett és mikor megpillantott mosolyogva visszaintett.
-Csak nem unatkozol?!
-De!! - ordítottam vissza. Nevetve bejött a kastélyba, majd kis idő után már letelepedett a mellettem levő székbe.
-Hallom, hogy...gyereketek lesz Jack-el.
-Nos... igen.
-Gratulálok hozzá! - veregette meg a vállam. - Utána néztél a lehetséges neveknek?
-Még nem, de ha lány lesz, mindenképp Amandának fogják hívni!
-Gondolom a hugod után.
-Igen.
-És mikorra várható az érkezése?
-Még mi sem tudjuk biztosan. Jack-nek köszönhetően ugyanis gyorsabban fog fejlődni, mint bármely átlagos gyerek. 2 hónapnál hamarabb biztos, hogy nem születik meg.
-Értem. És fiút vagy lányt szeretnél?
-Őszintén szólva nekem mindegy. Az a lényeg, hogy egészséges legyen, és hogy lehetőleg mindkettőnkre hasonlítson.
-Fiú nevet még nem kerestél neki?
-Nem, de Jack lehet, hogy tud majd néhányat.
-Kinek veszi fel a nevét? A tiédnek, vagy Jack-ét?
-Szerintem Jack-ét.
-Fura.
-Micsoda?
-Jack-el még nem is házasodtatok össze.
-Igaz.
Lassan felémfordult.
-Emily, te szeretnéd, ha Jack a férjed lenne?
-Hát persze! Azonnal igent mondanék neki!
-Szerinted van rá esély, hogy megkérje a kezed?
-Pont most? Nem hiszem, szerintem most leginkább a gyerekünkre koncentrál.
-Értelek. Nos, azt hiszem most magadra hagylak. Még van egy kis elintézni valóm.
-Rendben. Köszönöm, hogy átjöttél!
-Semmiség, máskor is ha kellek, csak szólj!

Jaj, ne kövezzetek meg, hogy ilyen sokára hozok új részt! Nos, arra gondoltam, hogy a következő részben tartanék egy "kivesézőt"! Nem, nem E.J-t hívom meg vacsorára, hanem leírnék pár dolgot, hogy miért került bele ez meg az ebbe a könyvbe. Itt most Emily nevére, vagy esetleg az öltözékére gondolok. Mit szólnátok hozzá?

Apropó, már készülőben van a második könyv, a borítóban nem lesz nagy változás, illetve a Pennywise-os könyvemnek nagyon hasonló lesz a címe.

Ismét meg kell hogy köszönjek nektek valamit, méghozzá a 7K-t! Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy mennyire gyorsan növekszik a megtekintés ezen a könyvön. Belegondolva, ez az első könyvem, és hihetetlen, hogy mekkora népszerű lett! És most itt tartunk,hogy nemsoká kiteszem a második részét! Akkoriban még nem gondoltam volna, hogy lesz belőle második! Csak egyszerűen volt egy ötletem, amit jónak tartottam, és végül rászántam magamat arra, hogy megfogalmazzam és leírjam. Ennyi volt az egész.

Nagyon köszönöm nektek, és remélem a következő részben feltárom előttetek a "nagy titkokat"!