22.rész

441 35 5
                                    

Emily

Egész nap a szobámban gubbasztottam, nem voltam hajlandó beszélni senkivel.
-Hé! - kopogott Dina.
-Angel, ne most!
-Ki kell jönnöd! Ha jól hallottam nem is ebédeltél!
-Nem vagyok éhes.
-Persze persze! Ha nem jössz ki, hát én megyek be! - rugta be az ajtót. Elém lépett, és kiráncigált a folyosóra. Lementünk a konyhába, kivette Jeff kezéből a szendvicset és elém tette.
-Hé! - nézett rám dühösen. - Az az enyém!
-Kuss! - csapta arcon Angel. - Em egész nap nem evett semmit!
-Már bocs, de nem az én hibám!
-Angel, igaza van! - adtam vissza a kaját. - Majd csinálok magamnak.

Miután megettem az ebédből maradt lasagne-t, vissza akartam volna menni, de Dina kirángatott az udvarra.
-Muszály levegőznöd! Egész nap csak a szobádban üldölögtél! - dobott le egy padra. Nem hagyta, hogy egyedül legyek, beszélgetni kellett vele. Ettől némileg boldogabb lettem, amitől úgy látszik meg volt elégedve.
-Elmehetnél pszichológusnak!
-Köszönöm, de maradok gyilkos.


Vacsoránál Jacknél a lehető legmesszebb akartam ülni, de Jack nem volt sehol.
-Nem láttátok L.J-t?
-Asszem a szobájában. - felelte tele szájjal Jeff. Kicsit megrémültem. Mi baja lehet? Vacsora után felmentem a szobájába.
-Jack! - kopogtam. Bentről motozást hallottam, majd egy kattanás után kinyílt az ajtó.
-Jack! - sóhajtottam. Úgy nézett ki, mint aki nem aludt három napja. Kikerültem és bementem a szobájába. Mindenütt cukorka papírok voltak szétdobálva.
-Jack, mikor takarítottál ki utoljára?
-Az most nem lényeges, mit akarsz? - förmedt rám.
-Mi a baj? - néztem rá aggódó tekintettel. Egy ideig haragosan bámult, végül sóhajtva leült az ágyra.
-Semmi...
-Valami mégis bánt!
-Nem akarok róla beszélni.
-Jack! - léptem elé. - Kérlek mondd el!
-Nem.
-Az a baj,...hogy...Pedofil vagyok. - fejezte be. - Pontosabban voltam. Már ha lehet azt az egy alkalmat annak nevezni...de akkor is...nem vagyok az!-temette a tenyerét az arcába.
-Komolyan mondod?-csillant fel a szemem.
-Aha.
Magamhoz szorítottam. Megkönnyebbültem, hogy nem az.

Este furcsa zajokat hallottam az erkélyemről. Kimentem.
-Ha.... Hahó! Van itt... valaki? - dadogtam. Semmit és senkit nem találtam, úgyhogy visszamentem. Hirtelen erős fájdalmat éreztem a tarkómon. Elhomályosodott a világ, és a földre estem.

Másnap

L.J.

Reggel vidáman ébredtem. Felöltöztem, megmostam az arcom és felmentem Emily-hez. Az ajtóban azonban észrevettem, hogy néhány creepypasta ott guggol a szobája közepén.
-Hé! Srácok! Mi történt? - mentem oda. Jill nekem adott egy gyűrött papírt. Remegve átvettem tőle. Ez állt a papíron:

Nálam van a lány,majd gyertek a csontvázáért!

Zalgo

Elejtettem a lapot. Ez nem lehet igaz! Kiszaladtam a szobából, de Jill megállított.
-Jack, ha tényleg segíteni akarsz, akkor nem egyedül mented meg!
-Nem érdekel! - feleltem feszültem. - Meg kell mentenem és kész!!!
-De egyedül nem fog menni! - állt elém E.J.
-Menjünk!-utasította a jelenlévőket Slender. Remélem semmi baja nem esett...

Emily

Nagyon fáj a fejem. Fogalmam sincs hol vagyok és hogy ki rabolt el. Mégis az a rossz, hogy nincs nálam sem a pisztolyom, sem a fűrészem. Így még harcolni sem tudnék! Egy börtönnek mondható szobában vagyok egy vasajtó és a bilincsem társaságában. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam és az ajtó felé kúsztam, mint egy hernyó.
Hirtelen az ajtó nagy robajjal kinyílt. Túloldaláról Zalgo-t véltem felfedezni.
-Nocsak, nocsak. Felkeltél? Épp ideje lett volna...
-Eressz el!
-Ugyan! Mégis minek? - kacagta.
-Minek kellek neked?
-Tudod, egy ideje már figyellek. Hallottam szívszorító történeted, de valami nincs rendben! - fogta meg az arcom.
-Azt akarod mondani, hogy...
-Más vagy! - fejezte be. - Nem olyan vagy, mint a többi veled egykorú!
-Biztos arra gondolsz, hogy stréber vagyok.
-Nem, nem csak erre. Van benned valami... ami mássá tesz.
-Nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni.
-Na, felteszek neked néhány kérdést. Neked csupán annyi dolgod lesz, hogy megmondod igaz, vagy nem igaz az állítás!
-Mégis miből gondolod, hogy valaha válaszolgatni fogok neked??
-Akkor viszont fenyegetni foglak. A helyedben inkább az elsőt választanám.
-Hát, jó. - sóhajtottam. Elővett egy irattartót, és lapozgatni kezdett benne.
-Tehát! Kezdjük az elején. Meghalva születtél, ennek ellenére megmenekültél.
-Igaz.
-Egy hónapos korodban az anyád véletlen elejtett, de neked semmi bajod nem lett.
-Igaz.
-3 éves korodban rád esett egy üvegakvárium.
-Igen.
-Nem lett tőle semmi bajod?
-Nem.
-5 éves korodban belédcsapott egy villám.
-Igen, de semmi bajom nem lett tőle.
-Értem. 11 évesen bekerültél az egyetembe, a diplomád 14 évesen kaptad meg.
-Aha.
-A legjobb barátnőd Lydia O'Brien, de mindenki Loona-nak szólítja.
-Ezt honnan tudod?
-Vannak besúgóim. Sőt még azt is tudom, hogy miért szereti, ha Loona-nak hívják!
-Halljam!
-Mert nagyon szereti a Helluva Boss című sorozatban szereplő farkast. Akit Loona-nak hívnak.
-Elismerem, alapos munkát végeztél.
-Még szép! Mennem kell! - állt fel. - Innen folytatjuk! - mosolyodott rám gonoszul.

Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)Where stories live. Discover now