28. Naplóbejegyzés :
Fáradtan lépdeltem a konyhába hajnali kettőkor. A konyhapultnak dőltem, miközben ittam egy pohár vizet.
A házunk nem rég készült el, elég hamar. Mindent tökéletesen megterveztünk, és egy aranyos, egy emeletes házunk lett. Semmi felhajtás, csak egy egyszerű ház. Szilveszter után adtuk el Ry házát, és készült el az új.
Még csak most rázódtam vissza igazán a hétköznapokba. Újból megkezdődött az egyetem, és a maffia ügyei is beindultak. Minden tökéletesen haladt..
Viszont mostanában olyan furcsán érzem magam. Néha émelygek, és sokszor felkelek az éjjel. Rynek nem szóltam róla, nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.
A kis elmélkedésem után vissza sétáltam a hálóba, és befeküdtem Ry mellé. Ő csak szorosan magához húzott és átölelt.
-Hol voltál?-kérdezi suttogva.
-Csak kimentem a konyhába inni.-válaszoltam.
Eddig még nem vette észre, hogy este felkelek, de úgy tűnik ez alkalommal igen. Mindegy, úgyis biztos csak a fáradságtól van. Mostanában sok a munka, meg a tanulni való. Igaz, csak második évemet járom, de ennek is a fele letelt már. A maximumot kell kihoznom magamból, hogy jó legyek a szakmában. Nem mindegyik lány készül pszichológusnak...
Milyen kellemes hétfő reggel felkelni.. Aha, na persze.. Ahh utálom a hétfőket, na, de a mai..
Ne siessünk előre..
Szokásosan készülődtem az egyetemre, és próbáltam felkészíteni magam a vizsgákra. Ugyanis félév van. Nem igazán szoktam izgulni, hiszen rengeteget készültem, és az elmúlt események hatására, sem voltam lemaradva. Viszont mégis olyan furcsán éreztem magam. De elkönyveltem idegességnek.
-Jó reggelt!-köszön Ry, ahogyan belép a konyhába.
-Jó reggelt.-nyomok egy csókot a szájára.
-Már indulsz is?-kérdezi bekapva egy gofrit, amit az előbb csináltam.
-Igen, szeretnék hamarább beérni.
-Elvihetlek ha gondolod. Ma nincs beírva szállítmány se, így ráérek később bemenni dolgozni.-ajánlja fel.
-Oksi, de akkor siess!-mosolygok rá nevetve.-Sipirc felöltözni!
-Igenis asszonyom!-nézz rám komolyan, majd még gyorsan elvisz egy gofrit.
Csak nevetve megrázom fejem, és arra gondolok, mennyire szerencsém van! Míg várok rá felkapom a táskám, és kiülök a teraszra. Imádok itt lakni, mert a hátsó kertből, egy kicsit látni lehet a tengert. És mivel még korán van, gyönyörű a napfelkelte.
-Minden rendben van Ava?-bukkan fel Ry.
-Persze.-mosolygok.-Mehetünk?
Ryan leparkolt az egyetem parkolójában, majd egy sok sikert csókkal elköszöntünk. Bementem a jól ismert épületbe, és elindultam a szokásos helyem felé. Lepakoltam a helyemre, és belemélyedtem a füzeteimbe.
Mind gondoltam, sikeresen megtudtam csinálni. Volt amibe egy kicsit belegabalyodtam, a kihagyott órák miatt, de összeségében jól ment.
A parkolóban vártam Ryt, mivel megbeszéltük, hogy értem jön. Már üzenetet is hagytam neki, de percek után sem érkezett meg. Mivel nem igazán van jó idő, és nem akartam fagyoskodni, ezért már úgy voltam vele, hogy elindulok gyalog. Amikor begurult az autó a parkolóba.
-Gyorsan pattanj be!-szól a kocsiból.
-Történt valami?-kérdezem, miután becsuktam magam mögött az ajtót.
-Elvileg Markék nyomra bukkantak, hogy hol van a korona. Lenyomoztattuk a címet, de hamis. Így több, mint valószínű, hogy készülnek valamire.-hadarja el.
Nagyon jó! Szinte már kezdtem örülni, hogy semmi hír felőlük, de gondolhattam volna, hogy a fogadás még érvényben van! Ahj eddig olyan jól ment minden!
-És most?-kérdezem.
-Nem tudom.-fékez le a maffia előtt. Gyorsan ide értünk..
-Héj, nyugi. Minden rendben lesz. Megoldjuk. Ahogyan eddig is.-nézek rá.
-Mihez kezdenék nélküled.-hajol hozzám, és csókol meg. És még mindig meg tud bolondítani :)
-Sziasztok!-köszönök Jadeéknek az irodában.-Akkor mit is tudunk, pontosan?
-Kaptunk egy fülest, pontosabban egy címet, ahol elvileg Markék a koronát keresik. De mivel hamis volt, amit ők is biztosan tudnak, ezért ebből azt lehet leszűrni, hogy készülnek valamire.-mondja el Jade.
-Mi is az a cím?-kérdezem.
-Mondtuk, hogy hamis, lényegtelen!-förmed rám Gilbert.
-Venice boulevard 51.-válaszolja Nath.
-Ott volt az esküvő szalon! Ahol voltatok Cathrinával! Nem történt ott valami különös?-kérdezem Ryt, miután beugrott, honnan ismerős a cím.
-Hát elmentünk oda, mert azt mondta az a legjobb szalon, amit ismer. Mindenkivel jóban volt, valószínűleg nem először járt ott. Csupán az volt a fura, hogy az épület helysége kívűlről hatalmas, de belülről kicsi, már amit láttam belőle.-mondja Ry.-Úgyhogy a cím nem hamis.-néz az apjára.
-Oda küldök egy osztagot.-szólal meg Bryan.
-Ne!-rivallok rá.-Cathrina nem olyan hülye, és tudja, hogy én sem vagyok az. Tudta, hogy ráfogok jönni előbb utóbb, így nem hiába kaptuk a fülest. Oda akarnak hívni, de nem azért mert csapda.-gondolkodom.
Fejben próbálom össze rakni, mégis miért akarná, hogy oda menjek. Mert ha csapda lenne, nem ilyen egyszerű lenne. Tehát valamit talált. Vagy valami történt. Furfangosabb az a nő, mint amilyennek mutatja magát. Ravasz, és biztos, hogy nem kíméletes..
Mivel többre nem jutottunk, így a többiek mentek a dolgukra, csak Nath maradt bent.
-Jól sikerült a vizsga?-kérdezi.
-Igen, egész jól ment. Öhm Nath, te orvosira készülsz, nem?-kérdezem.
-Hát nyár elején lesz a felvételi az egyetemre, szóval ha minden jól megy akkor igen. De miért kérded?-vonja fel a szemöldökét.
-Figyu, légyszi ne beszélj erről senkinek.-mondom, mire bólint.-Mostanában nem igazán vagyok jól. Sokszor felkelek éjjel, émelygek, szédülök. Szerinted a fáradtság miatt?-kérdezem.
-Hát azért nem vagyok szakértő, csak most tanulok. De az elmondottak alaján nem hiszem, hogy az lenne. Nem ért mostanában semmi felkavaró hír, boldogan együtt vagytok Ryannal, minden okés. Stressz is kizárva, mert nem vagy az az izgulós fajta, meg ugye jól haladnak a dolgok.-magyarázza Nath.- De van még egy eshetőség...
-Mi az?
-Mond csak, csináltátok mostanában Ryannal?-veti fel a kérdést.
-Hogy lefeküdtünk e? Igen, több alkalommal. De mire célzol?-tettetem a hülyét, de kezdem érteni mire gondol.
-Terhes vagy?-kérdezi tőlem.
-Terhes vagyok?-ijedek meg.
-Nem tudom, de meglehet. -húzza el a száját.-Az lesz a legjobb, ha veszünk terhességi tesztet. Nem pontosan egyeznek a tünetek a terhességgel, de meglehet.
-Huh, okés.-próbálok megnyugodni.
-Avery, nyugi! Semmi gond, elmegyek a gyógyszertárba veszek 3 darabot. Utána nálatok találkozunk, majd írok. Te maradj itt, és légy nyugodt.-veszi kezelésbe a dolgot.
-De mivan ha pozitív lesz?-kérdezem, de Nath nem válaszol.
Egy biztató mosolyot küld felém, majd kilép az irodából.
Jézusom! Oké, nyugodj meg Avery! Ne kezdj el pánikolni! Biztosan negatív lesz! Ne aggódj, nem vagy terhes!
Így nyugtattam magam egy darabig az irodában, majd rászedtem magam, hogy kimenjnek. Ryant kerestem, mert az ő közelsége mindig megnyugtat, de nem találtam sehol.
-Szia drágám!-köszön Jade.
-Szia, hát te?-kérdezem arra utalva, hogy miért van a szállítmány részlegen.
-Ahh kész káosz van! Ryannal Gilbert folyton ordibál, meg kritizálja. Ry pedig ki sem dugja az orrát a tárgyalóból. Szóval most én vagyok itt!-mondja.
-De miért nem szólt? Hátha segíthetek.-furcsálom.
-Tudod, milyen Ry, mindent egyedül akar elintézni. És nem akar téged sem belekeverni, most, hogy rendeződtek a dolgok. Bár már nyakig benne vagy, és borzasztóan higgadt és ügyes vagy!-mosolyog rám.
-Köszönöm. Hmm, na mindegy, ha esetleg találkozol vele, mond meg neki légyszíves, hogy haza mentem.-kérem meg.
-Rendben.-bólint, majd elköszönök tőle, és kiindulok.
Mióta Nath lerakta a jogsit, folyton vezet, így van, hogy ő furikáz engem is.
-Szia.-pattanok be a kocsiba.
-Szia, na vettem. Azért hármat, hogy biztosra menjünk.-mondja.
-Okés, huh. Nem volt még ilyen élményem.-nevetek.
-Nekem sem, de örülök, hogy segíthetek.
Mikor megérkeztünk, bementünk a házba, és átbeszéltük a dolgokat.
-Bármilyen is lesz az eredmény, én itt leszek veled!-karol át Nath.
-Tudom, és köszönöm, de nem érzem magam készen az anyaságra. Én sosem gondolkoztam még el azon komolyabban, hogy egyántalán akarok e gyereket.-tördelem az ujjaim.
-Készen állsz?-kérdezi.
-Persze, hogy nem.-nevetek.
Bementem a fürdőbe, majd remegő kezekkel megcsináltam a teszteket.
-Még úgy 5 percet kell várni.-mondja Nath a dobozt olvasva.
-Életem legidegfeszítőbb 5 perce lesz.-sóhajtom.
Kínos csendben vártuk az 5 perc leteltét. Szerintem egyikünk sem gondolt arra, hogy ez így ebben a formában megtörténik velünk. Szinte az ájulás szélén jártam.
-Nath, mivan ha terhes vagyok?-kérdezem.
-Akkor Ryannal boldogan felnevelitek.-válaszol egyszerűen.-De várjuk meg milyen lesz.
Mély levegőket véve, pillantottam az órára. Lassan letelik az 5 perc. A szívem a torkomban dobogott, az ujjaim remegtek. Emberen kívüli állapotban voltam. Percek választottak el attól, hogy életem legnagyobb fordulatát megtudjam. Hogy megváltoznak a dolgok, vagy marad minden a régi. És szinte már alig bírtam ülve maradni. Azért az ember nincs felkészülve az ilyen dolgokra. Talán kicsit fel fújom a dolgokat, végülis lehet negatív.
-Letelt.-mondja Nath.-Nézzük azokat a teszteket.
Folytatás következik....