𝐃𝐲𝐧𝐚𝐬𝐭𝐲 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬]

10.

Mind a négyen a konyhába vártuk az érkezését Lando állítólagos volt barátnőjének. Nem mondom, hogy nyugodtak voltunk, kifejezetten megöltük volna mindkettőt.

Szenvtelenül kortyoltam bele a pohárba, aminek kellemes hőmérséklető víz volt a tartalma. A poharat leengedtem a pultra és az ujjaimat összefontam, majd Landora néztem fel, aki velem szemben állt és próbálta a tekintetem megtalálni. Megforgattam az íriszeim, majd forgolódni kezdtem a bárszéken. Flo a kanapén vágta hanyatt magát és a plafont bámulva igyekezett feldolgozni az előbb történteket. Cisca a pulton ült és a lábával folyamatosan dobolt a konyhaszekrényen, miközben szemével akarta Landot megfojtani.

Lando magatehetetlenül toporgott és a kínos pillantások elől próbált bújkálni. A telefonja megrezzenése mentette meg, ami a pult közepére volt dobva. Cisca azonnal odavetemedett és elkapta Lando elől a telefont.
- Megjött. — szólt csak ennyit és meglökte Lando vállát, hogy engedje be.
- Mi történik? — suttogott Oliver értetlenül, aki csak most ébredt fel.
- Mikayla. — válaszolt Flo továbbra is ott fetrengve. Olivernek elkerekedtek a szemei, majd a tarkóját vakargatva nyúlt a szekrényhez, ahonnan a legerősebb italt merészelte előhúzni. Azzal együtt visszament a szobájába, mintha mi sem történt volna. Halk motyogást kezdtünk hallani az előszobából, majd egy kíváncsiskodó szőke lány jelent meg és mögötte a kétségbeesett Lando.
- Sziasztok! — mosolygott körbe a lány gyönyörűen fehér fogsorát megvillantva. A lányok csak egyhangúan köszöntek vissza. Mikayla nem idegeskedte túl, körbe ölelgette a lányokat, akik nem annyira örültek ennek, végül érdekes fejjel fordult felém.
- Ó.. — engedett csak ennyit ki magából. Most, hogy jó vagy rossz értelemben, azt nem tudom. — Mikayla Jørgensen. — nyújtotta a jobbját, mire elvicsorodtam és viszonoztam kedvességét.
- Lily Roisin Clarke a connachti házból. — Mikayla arcára a döbbenetség ült ki, majd azonnal leült mellém.
- Valóban? Nagyapám sokat mesélt a máig fennt maradt Ír gróf házról. Örülök, hogy megismerhetlek! Te vagy a legkisebb lány igaz?
- Én is örülök Mikayla.. — nyeltem nagyot és Landora pillantottam, aki lesütötte a szemeit. — Igen én vagyok, csak egy nővérem van. — Mikayla látszólag nagy izgalomba jött és majdnem órákig meséltem a családunk történetéről, ami egyáltalán nem untatta őt. Meg kell, hogy mondjam, nem egy buta lány ez a Mikayla, pedig azt feltételeztem róla, hogy nem lehet egy nagy IQ harcos, de ahhoz képest nagyon okos megnyilvánulásai voltak. Jól eltársalogtam vele, ami még engem is meglepett, sőt bizonyára a többieket is. Viszont ezt Lando nem nézte jó szemmel. Arra számított, hogy pár percen belül megtépázzuk egymást, de pont az ellentetje történt. Lando ideges lett, amiért ilyen jól kijövök Mikaylaval és ezt minden bizonnyal próbálta a tudtomra adni. Nem foglalkoztam vele, de elkezdte durvább módon bizonyítani, amiért már Cisca is harapott.
- Örülök, hogy ilyen kellemeset társalogtunk — mosolyogtam a lányra, aki ugyanezt tette. — ,de valakinek más tervei vannak veled.. — a legnagyobb megvetéssel néztem Landora, aki bemutatta nekem a középsőujját. Mikaylat zavarta a köztünk lévő feszültség, de jobbnak látta, ha nem fűz hozzá semmit. — Drága Lando miért nem viszed fel a szobádba? — huppantam le a székről, miközben gyúnyosan sétált elé. Lando az idegtől megfeszült, ami miatt az erek is kidagadtak a kezein. Mikayla nem láthatta, hogy halványan megérintettem Landonak azt a kezét, amely maga mellett lógott és az megfeszült az érintésemtől, de Lando nem hagyta, hogy kínozzam. Könyörtelenül elkapta a kezem és ellökte. Cisca vigyorgva vette tudomásul az előbbieket, amire Mikayla nem egészen így reagált. Borzalmas értetlenséggel és keserűséggel figyelt minket.
- Gyere Mikayla.. — szólt a lánynak Lando, miközben zöldeskék íriszeimbe bámult fusztráltan. Csak a lehető legmagasabbra kanyarintottam az ajkaim, hogy még ennél is jobban felbosszantsam. Mikayla elindult az emeletre, majd Lando is nagy nehézséggel.
- Ti bolondok vagytok! — nevethette el magát már végre Flo. Szórakozottan feküdtem le mellé a kanapéra, amit Cisca követett azzal a különbséggel, hogy a szőnyegen lelt biztonságot.
- Most mit csinálunk? — kérdezte a húga.
- Várunk.

A legnagyobbik lány megragadta a kötött pulóverem vállát és felrántott az előbbi helyemről, amikor a két turbék madár visszatért a köreinkben. Lando a tarkóját vakargatva állt meg, Mikayla zavartan megragadta fekete igen márkás válltáskáját és sietősen, egy szó nélkül hagyott ott minket. Már csak az ajtó éles csapódását hallottuk, amikor Lando gondterhelten rogyott le Cisca mellé.
- Mit mondtál neki? — ült fel Cisca.
- Az igazat. — ekkor rám pillantott. Kijelentése önkénytelenül is mosolyt csalt az arcomra, de ilyen hamar nem ugorhattam vissza a karjaiba.
- Egyáltalán miért jött? — dőlt vissza a kanapéra Flo.
- Az apja üzleti vacsorát szervezett Norvégiában és azt akarja, hogy vele menjek, mint a párja.. — párja? A hallottaktól remegni kezdett a lábam és rémülten estem vissza a kanapéra.
- És ugye nem mész el vele?! — Cisca hisztérikus hangját hallva nem csak én ijedtem meg, hanem még Lando is aki közvetlen a húga mellett ült.
- Nem tudom. — mondott csak ennyit. Óvakodva kereste a tekintetem, amiből csak a csalódottság színei áradtak. — Roisin? — kérdezett Lando. Lesütöttem a szemeimet és csak világ kínomban elnevettem magam.
- Végülis a te barátnőd, nem az enyém. — a hisztérikus kirohanásom után, csak csalódottan bámultam rá, amit Ő nagyon is érzett. — Kötelességed lenne elkísérni. — Lando megforgatta zöldesbarna íriszeit. Nem akartam tovább szívni a levegőjüket, ezért még a sírás előtt akartam felkeveredni a szobába. A legsietősebbre vettem a tempóm. Idegesen csaptam ki az Cisca szobájának ajtaját, de Lando elkapta a karom és erőszakosan tolt be a szobába. A könnyeim már akkor patakogban potyogtak, amikor Lando magával szembe fordított.
- Állj már le! — üvöltöttem rá és egy hatalmasat a kezére vágtam, ami szerintem pár nap múlva lila színeket fog felölteni, de még akkor sem engedett el.
- Nem megyek el vele. — rázta meg a fejét komolyságot árasztva. Idegesen elnevettem magam.
- Kit érdekel? Húzz Milea-hoz! — hibáztam el szándékosan Mikayla nevét. Kíváncsi voltam, hogy Lando kijavítsa-e, de nem tette.
- Engem nem érdekel az a lány. — hangja csöpögött a nyugodtságától. Hogy a fenébe tud nyugodt lenni?
Idegesen rámorogtam, mint egy kutya és próbáltam a szorításából menekülni.
- Engem meg te nem érdekelsz! — löktem meg a mellkasát. Rosszul eshettek neki a szavaim, de még így is ott állt és ragaszkodott hozzám. Ajkai csalódottan nyíltak el egymástól.
- Ez nem igaz.. — suttogta.
- Nem. — vallottam be az igazságot és közelebb léptem hozzá az ütlegelést is abbahagyva. — Csak menj el innen.. — sütöttem le a szemeim és éreztem, ahogy egy könnycsepp folyt végig az ajkamon. Lando tekintete szinte lyukat égetett rajtam. — Végeztünk. — nyitottam ki íriszeim, amik azonnal az övével gabalyodtak össze. Lando arca megrezzent és lassan elengedte a kezeim, amiken piros foltok étlenkedtek. Ajkait összepréselte és megsemmisülve lépett el előlem, majd kiviharzott a szobából, a puszta ürességet hagyva. Felszisszenve túrtam a kezeim a hajamba és mérhetetlenül nagy zokogás vette kezdetét. Lassan csúsztam le az ágy mellett és összekuporodva, adtam ki magamból minden érzelmet, remélve, hogy nyugalmat lelek így. Ütöttem a padlót, csapkodtam a combom és keservesen markoltam a hajam. Összetörtem teljesen és a mellkasomban a fájdalom sem akart megszűnni. Összeszorult bennem a levegő valahányszor Landora gondoltam. Akárhányszor megbántott mindig így sírtam, mert annyira szeretem, hogy nem akartam elveszíteni soha sem. Inkább tűrtem a bántását, csak mellettem legyen. Most azonban meg kell húzni a határt. Ennyire embert nem tehet tönkre. A nagy világ csak az aranyos kisfiúként ismeri, de aki 0-24-ben vele van az tudhatja, hogy Lando önmagával is harcokat vív, nem csak a családtagjaival. Az érzelmeinek nem enged teret régebbi sérelmei miatt, amit másokon vezet le. Nem tudja szeretetét kimutatni és ezért más a hibás.

Fájdalmas sírásomra Cisca eszmélt fel az ajtóban állva. Teljesen szomorú volt látva kettőnk összetörtségét. Közelebb merészkedett hozzám és leült mellém. Percek múlva csak magához ölelt. Legjobb érzés volt a világon meleg karjaiba bújni, amiből szeretetet árasztott. Zokogásom közben többször kibámultam az ablakon és figyeltem a nagy bárányfelhőket az égen, de ettől csak még jobban sírhatnékom lett. Összeszorítottam a pilláim és úgy fúrtam bele a fejem Cisca mellkasába, vígaszt keresve..