𝐃𝐲𝐧𝐚𝐬𝐭𝐲 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬]

8.

A reggelt egy frissítő zuhanyzással indítottam, mert már így is fél tízet ütött az óra, azonban még mindig nem akaródzott az ébredés. Ciscat hiába ébresztgettem, megmakacsolta magát, úgyhogy gyanítom ő délig nem ébred fel. A hajam magas copfba kötöttem, majd felöltöztem. Nem tartottam divathetet. Egy egyszerű, de mégis csinos farmer és egy fehér garbó felső tartalmazta a mai öltözékem.
Mivel fent annyira nem érzékeltem életjelet, ezért lent próbálkoztam társaságot keresni. Az utolsó lépcsőfokon egy kicsit megcsúsztam, ezért egy halk sikoly hagyta el a számat.
- Nem is te lennél! — vigyorgott a bárszéken ülő Lando Norris szórakozottan felém fordulva, miközben nem sajnálva, egy jól megkent nutellás kenyeret fogyasztott el.
- Te csak ne nevess.. — sétáltam mellé. — Nincs itt senki? — kapkodtam körbe a fejem.
- Anya elment Flo-val a lovardába. Apa az irodában. Cisca.. — nyomtam egy gyors csókot a csokoládés ajkaira, amin annyira nem lepődött meg.
- Alszik. — fejeztem be a mondatát a csók után. A lelke mélyén sejtette, hogy mit művel a húga. Lando kezéből kivettem a nutellás kenyeret, mire bosszúsan kezdett el fürkészni.
- Igazán? — felállt és megkerülte a konyha szigetet, majd megengedte a csapot és lemosta az ujjairól a csokis masszát. Én ezalatt az idő alatt gyorsan befaltam a nutellás kenyeret és a tenyerembe töröltem a szám. Lando egy törlőkendőbe itatta át a kezét és játékosan állt meg a pult másik végén, én pedig vele szemben. Elkezdtük körbe-körbe kergetni egymást. Helyesbítek, Ő engem. Végig viháncoltam, Lando pedig a furcsa nevetésemen röhögött. Ő gyorsabb volt nálam, ezért elkapta a kezem, aminek folytán visszarántott engem és háttal a mellkasának csapódtam. Körbe fonta a derekam körül a karjait és belepuszilt a nyakamba, ami nekem nagyon csikis volt, ezért ott összerándultam, hogy ne tudjon megcsikizni újra. Ezt azonban észre vette és áttért a másik oldalamra és ott csókolt meg újra, én borzalmasan visítottam ezért. Nem is csodáltam, hogy Cisca döbbenten állt melletünk.
- Mi a fene?! — kúrjantotta el magát, erre azonnal elugrottunk egymástól. — Ilyen gyorsan? Hah én azt hittem még kell pár nap.. — ásított egy hatalmasat, szinte a torkára is leláttunk.
- Micsoda? — találkozott a tekintetem a Lando-éval.
- Hogy összejöttök! Annyira tudtuk, csak azt hittem kicsit később.. — ült le Lando korábbi helyére. — De ugye este nem volt.. — méregetett minket gyanakodva. Landonak és nekem erre kétszer akkorára dülledt a szemünk.
- Mi? Nem! Te bolond vagy? — támaszkodott idegesen a pultra Lando. — Mármint nem azért.. — intett le engem, mielőtt túl gondolnám a kijelentését.
- Jó, csak furcsa téged elképzelni bárkivel is.. — fintorodott el Cisca, Lando gúnyos arcot vágot neki.
- De mi csak barátok vagyunk! — a nyelvemet kinyújtva és arra ráharapva pikkeltem neki. Lando megnyalta az ajkait, majd bőszen bólogatott.
- Aham, persze. De azért olyan kanosak vagytok, hogy itt helyben megfektetnétek egymást. — ráncolta a szemöldökét, majd utánzott minket. Idétlenül megnyalta az ajkait és kacsintott, majd felment az emeletre.
- Bolond.. — forgatta meg mosolyogva a szemét Lando.
- Spancim nézünk filmet? — hülyéskedtem továbbra is. Lando az ujját az ajkára helyezte és gondolkozni kezdett. A kezeimet a pultra támasztottam és kíváncsian vártam a válaszára. Lando egy hirtelen mozdulattal a vállára kapott, én a megilletődöttségtől sikoltoztam.
Igen, végül filmet néztünk.

- Sziasztok, sziasztok.. — rontott be a szobába másfél óra után Cisca. — nem tudom, hogy mennyire akartok bújócskát játszani, de anyáék hazaértek, szóval még most van esélyetek szétröppenni mielőtt az esküvőre visznek majd titeket. — közvetítette nyersen a tény állást.

Landoval azt beszéltük, hogy egy ideig még jó lenne, ha csak Cisca tudna rólunk, ezért átfordultam a hasamra és Lando ajkaira egy csókot nyomtam, majd feltápászkodtam Lando ágyáról és a vigyorgó Ciscához léptem, aki Lando feszélyeztetettségét élvezte. Értetlenül fordultam hátra és akkor szembesültem azzal, hogy Lando már ült az ágyon és a lába között egy párna pihent.
- Ah, perverzek! — horkantottam fel, majd kisétáltam a szobából. Szerencsére jókor tettem, mert Flo akkor ért fel az emeletre.
- Szia! — intett boldogan felém, visszaintettem a lánynak, aki felém közeledett.
- Hogy vagy? — fontam össze a mellkasom előtt a karjaim.
- Nagyon pörgök! — forgatta meg dilisen a szemeit.
- Azt látom. — nevettem.
- Te? Ugye nem csináltak még ki ezek? — biccentett a szobában tartózkodókra.
- Idáig még harcképes vagyok. — sóhajtottam, Flo együttérzően megveregette a vállam és bekukkantott a szobába, ahol Cisca fetrengett az ágyon, akit Lando püfölt azzal a bizonyos párnával.
- Ezek tényleg nem normálisak.. — tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Nem sokára papírjuk is lesz róla, ha így folytatják. — vontam vállat. Flo felnevetett a szarkasztikus megjegyzésemen, majd átkarolta a vállam.
- Van kedved megint velünk főzni?
- Ez kérdés? — csattantam ki a boldogságtól a felajánlása miatt. A főzés bármikor jöhet.

✨

Köszönöm a kommenteket, imádlak titeket! ♡