12.

1.4K 77 23
                                    


Halál fáradtan nyűglődtem a kanapén egy puha takaróba gabalyodva és folyamatosan Lando snap térképét csekkoltam, hogy merre jár vagy éppen az instagram oldalát frissítettem hatvanszor netán talán kirakott valami posztot Mikylaval, de ahogy ismerem Ő nem olyan személy, aki szaftosabb információkat is megoszt az életéről. Twitch, Youtube és ezzel letudva az Ő kötelessége. Nem kellett volna rajtuk gondolkoznom, mert csak még jobban összetöröm a szívem a gondolataimmal, de hiába is volt minden erőfeszítésem, hogy tereljem hiú ábrándaim erről, egyszerűen nem tudott kikapcsolni a fantáziám, mintha ott ragadtam volna benne.

Alsó ajkaim idegesen beharaptam, Cisca pedig szótlanul nézett rám a fotelból.
- Ugye tudod, hogy ha minden pillanatban arra vársz, hogy kiposztoljon egy számodra szívszakasztó képet vagy videót azzal nem lesz jobb? — ült egy kicsit fentebb.
- Néha nem is értem magamat.. — ejtettem le a mellkasomra a mobilom, majd lehunytam a szemeimet, egy nagy sóhajt préselve ki magamból. Miért kínzom itt magam? Percek múlva a telefonom rezzenése ébresztett ki újabb keserű gondolataimból. Nagy vigyor tanyázott ajkaimon, amikor láttam, hogy Liam bekövetett és azonnal egy üzenetet is csatolt hozzá.
- Úgy látom hódoló érkezett.. — susmogta Cisca. Figyelmen kívül hagyva a szavait, viszonoztam Liam követését és válaszoltam neki.

Elég hosszú ideje beszélgethettünk már és nagyon közvetlenül, gátlások nélkül, amikor Lando küldött egy képet. Óvatlanul nyitottam meg és egy Mikayla mosolygott rám egy "Szia."-át odabiggyesztve. Ezek ennyire jóban vannak, hogy még a telefont is megosztják egymással? Felszaladt szemöldökkel néztem a képernyőt, majd azonnal felugrott a kis villanykörte a fejem felett és gonosz tervem kieszelve írtam Liam-nak egy segítségkérő üzenetet, hogy készítsen egy képet magáról, valami szöveggel, amivel kimenthet ebből a szituációból. Kaptam is egy elégge forró képet tőle, amin "Mit akarsz tőle?" szöveg szerepelt rajta. Ezt azonnal elküldtem Landonak, aki gyanútlanul futott bele a kis csapdámba. Másodpercekkel később már Landot láthattak elégge dühösen és egy videóban ecsetelte féltékenységének tárgyát. Cisca meghallva Lando hangját azonnal mellém telepedett és nevetve hallgattuk Lando féltékeny kirohanását.
- Ez ki? — kérdezte idegesen Lando.
- Liam. — válaszolt a háttérből Mikayla, miközben a hotelszobájukba pihentek.
- Milyen Liam? Liam Payne? Na húzzál haza! — hülledezett Lando.
- Liam Campbell! — szólt oda Mikayla.
- Mit keresel ott Roisin? Azonnal menj haza! Hívom Ciscát! Ilyen nem létezik.. — alig vártuk meg, hogy a videó megálljon, mi már szakadtunk is rajta, majd egy újabb videó érkezett. — Rohadtul elegem van belőled Roisin! Mindig kikészíted az embert.. — nézett el a kamerából idegesen. — Húzzál haza! — igaz kicsit durva volt, de minden pénzt megérne az alakítása. Nem bántam meg, hogy így tőrbe csaltam, legalább Ő is kikészült idegileg, nem csak én.
Ciscaval jót szórakoztunk rajta, majd Flo-nak is megmutattuk, aki csak annyit fűzött hozzá nevetve, hogy mindannyian bolondok vagyunk.
Legalább a délutánom már jobb hangulatban telt.

| 1 nappal később |

Az események sorozata váratlan fordulatot vett. Lando a vártnál hamarabb érkezett vissza szülő otthonába, nem a legboldogabb vigyorával. Minden apró rezzenésén látszott, hogy valami nagyon nem okés vele.
- Téged meg mi szél hozott haza ilyen hamar kisfiam? — csípőre tett kézzel vonta kérdőre Cisca legkisebbik fiát, aki csak ránézett de nem szólt semmit.
- Roisin csomagolj, megyünk Wokingba.. — szólt felém egyhangúan, majd elsétált mellettem és felrohant a szobájába.
- Ez érdekes utazás lesz.. — kelletlenül pillantott rám Flo, amikor beleharapott az almájába.
- Eddig sem történt másképp.. — vontam meg egy sóhaj kíséretében a vállam, majd Lando után indultam, mint mindig. Csak futok utána.

- Lando! — löktem be az ajtaját, miközben éles megszólításom záporozta el. Lando az ablaka előtt állt és reszketve az idegtől bámult kifelé.
- Mit akarsz? — fordult felém unottan göndör hajába túrva.
- Tessék? — lépkedtem lassan és "higgadtan" mögé, megbizonyosodva arról, hogy az ajtót becsuktam-e. Nem mintha az olyan sokat fogna vissza a hangzavaron.
- Roisin.. — döntötte oldalra gúnyosan a fejét. Utáltam ezt a hangnemet, amit felém produkált, viszont azzal még jobban felidegesíthetem, ha nyugodt maradok és kedves vele. Tervem másodpercek alatt kieszeltem.
- Miért vagy ideges? — lágy hangomat hallva nagyot nyelt, majd elgyengülve fordította el a fejét, mire vettem minden bátorságom és az arcához értem. Fejét visszafordítottam, hogy a zöldesbarna íriszeit tudjam tanulmányozni.
- Nem vagyok az.. — mondta sértődötten, miközben az ajkaimra pillantott.
- Nem hiszem el. — suttogtam leginkább az ajkaira. Nem tudtam tovább tűrtőztetni magam, viszont a reakciójától is tartottam, de mégis csak egyszer élünk. Piros pólóját a kezembe csavarva rántottam magamhoz és hevesen az ajkaira tapadtam. Ő sem kímélt, vadul csókolt vissza és kezeit a derekamra helyezte majd egy könnyed mozdulattal emelt a derekához és sétált velem az ágyhoz. Legnagyobb meglepettségemre erőszakosan dobott le, majd csalódottan bámult maga elé. Duzzadt ajkaim elnyíltak egymástól, majd lassan felültem az ágyon.
- Mit tettél? — szomorú felismerésem után undorodva emeltem rá könnyes tekintetem, Lando pedig bűntudatosan nézett le rám.
- Én nem akartam.. — mentegetőzött azonnal.
- Mit tettél?! — üvöltöttem rá szaggatottan. Lando megrezzent, majd sokáig hezitált.
- É-én.. — kezdte. — Aznap este sokat ittunk és..
- És? — hevesen zakatoló szívem és az egekbe nyúló pulzusom bizonyította azt, hogy mennyire féltem attól, amitől mondani fog. Gondolataimban több ezer elképzelhető opció cikázott, ami még jobban megnehezítette reális elveim meglátását.
- Behánytam. — vallomása miatt elsőnek csak döbbenettől meghűlten pislogtam rá, majd önkénytelenül is elröhögtem magam. — Másra gondoltál igazam van "Nincs szükségem rád, de amint lehetőséget akad lesmárollak Roisin"? — vigyorodott el halványan.
- Nem kell piszkálni! — kaptam el a pólóját újra és magamra rántottam. — Miért jöttél haza korábban? — mélyen a szemeit tanulmányoztam. Kezeit mellettem támasztotta meg, majd íriszeim "varázsába" tévedt el és egy sóhaj hagyta el a száját.
- Liam Payne miatt. — nevetve csaptam a vállára, mire pajkos mosolyát magára varázsolva kicsit elhúzódott. Amikor észlelte, hogy már nem fenyegeti semmi, akkor gyorsan az ajkaimra tapadt, amitől a gyomromban feszengő pillangók szárnyra kaptak.

Nem ennél sokkal borzalmasabb dolog történt.

Ez mind csak egy kibaszott álom volt.

A legelkeseredett mosolyommal köszöntöttem a reggelt, amikor zihálva és gyomorgörccsel ültem fel az ágyba. Cisca mellettem pár morgással jutalmazta ezt. Olyan valósnak éreztem az álmomat, hogy az már képtelenség. Valóban azt hittem, hogy ez mind megtörtént, erre Cisca mellett ébredek, miközben kiégeti a szememet a Nap. Ledobtam magamról a takarót és kiviharzottam a szobából egy száll pólóban. Könnyeimmel küszködtem, ezért megdörzsöltem az arcom hátha ezzel a könnyeimet visszafoghatom, amikor nyílt a fürdőszoba ajtó, de már túl késő volt megállnom, így azzal a lendülettel csapódtam bele újra abba a jól ismert férfi testbe. Szerencséje volt, hogy fogta a derekám a törölközőjét, mert máskülönben betekintést nyerhettem volna lenti ügyeiben. Tömérdek szabadkozás után igyekeztem kikerülni, de nem engedte. Szemforgatva néztem mostmár fel rá és gúnyosan elvigyorodtam látva szórakozott idióta arcát, miközben a fogát mosta. Még az sem hatott meg, hogy göndör vizes haja az arcába hullott, pedig úgy nézett ki, hogy minden lány a térde előtt heverne.
- Állj el az útamból! — pislogtam rá "aranyosan". Lando felmorgott, majd a vállamat megszorítva tolt be a fürdőbe és fogkeféjét a mosdókagylóba dobta. — Kedves Lando Norris! Netán talán nem telt oly kellemes hangulatban a Mikaylaval együtt töltött idő? — formális kérdésem díjat érdemelt volna. Nem hiába fegyelmezett tizenhét évig nagymamám. Lando neki tolt a hideg csempének, ami nagyon nem esett jól és reszkettem is pár másodpercig.
- Hamarabb hazajöttem. — válaszolt egyszerűen és feltérképezte az arcom
- Azt látom. — néztem végig a felső testén, amit nem szándékoztam, de reflexből jött. — Miért jöttél haza? — Lando idegesen sóhajtott fel és tekintetét elkapta rólam. — Elvitte a cica a nyelved? — nevettem rajta.
- Liam Payne miatt. — hadarta el, hisz az egójának nem esett jól beismerni. Viszont én ebben a pillanatban realizáltam azt, hogy az álmomba is ugyanezt mondta és most jönne az, hogy megcsókol, de a valóságban ezt nem tette.
Nagyot nyeltem és lenéztem a lábujjaimra. Magamban, pedig örültem mint egy kislány a póni lónak.
- Miért mosolyogsz? — nem vettem észre, hogy kívülről is mosolygok.
- Bevallottad! — böktem meg a mellkasát, majd ugrándozni kezdtem, mint aki nyert valamit, mondjuk nyertem is. Egy Lando fajta beismerést.
- Roisin elég! — fogott le, de így is ficánkoltam a kezei között.
- Jó! Abbahagyom.. — adtam meg magam lemondóan. Kezeit leengedte a vállamról, majd utána csak szótlanul álltunk egymással szemben.
- Lenne valami.. — dőlt neki a pultnak. Kíváncsian fürkésztem Őt. — Szeretnél az iskolába bejárni? — olyan fájdalmas arccal tette fel ezt a kérdést, mintha áldozatot hozna. Alsó ajkam kétségek közt őrlődve haraptam be.
- Talán.. — alig hallhatóan válaszoltam. Lando a lábára pillantott, amikor is tudomásul vette a tényt, hogy talán nem megyek vele Wokingba.
- Holnap délután megyek vissza, mert be kell még mennem a gyárba.. — jelezte felém átláthatóan, hogy nem sokáig tudok töprengeni ezen. A szívemre kétszer akkora súly nehezedett. Tehát, ennyi időm van..

Uhh Emberkék!
Tudom elég sok volt a kihagyás, de mostmár visszatértem!🤍
[Ihlet hiányban szenvedtem hihi]

𝐃𝐲𝐧𝐚𝐬𝐭𝐲 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬]Όπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα