A Sárkány Szíve (Új)

15. rész: Kölyökből felnőtt

  Furcsa dolog a szerelem. Alakulhat első látásra vagy hosszú évek ismeretsége alatt. Olyasmi, mint a barátság, és mégis a szöges ellentéte annak, ugyanolyan és egyszerre teljesen más. Megbolondítja az embert, ha egyszer szívébe férkőzik, s ott is marad, míg a világ világ. Amíg ki nem tépik onnan erőszakkal.
Sok fajtája létezik, minden ember másképpen szeret, van, akinek épp csak egy langyos érzést jelent a mellkasában, s van, aki szinte belepusztul a perzselő lángokba. De ez nem jelenti, hogy ne lenne minden szerelem egyenlő. Hajlamosak vagyunk azt hinni, minél erősebb egy érzelem, annál igazabb, holott nincs így. Egyáltalán nincs így. Ahogyan nem lehet összevetni két személy hajszínét, magasságát, hangját, úgy a szerelmüket sem. Természetesen, mint mindent, ezt is lehet megjátszani, létezik „hamis" szerelem, s talán ez a legeslegnagyobb szégyen, amelybe ember csak sodorhatja magát. A szív nem játék, nem vicc tárgya, s aki mégis azzá teszi, a legaljasabb teremtmény a világban.
  A sötétzöld szemek éberen meredtek maguk elé, Natsu gondolataiba süllyedve figyelte a plafon apró repedéseit, mik sejtelmes mintát rajzoltak a holdfényben. Egyik karja tarkóját támasztotta hátulról, a másik pedig Lucy puha paplannal takart hátán pihent. Ideig-óráig óvón cirógatta a lányt, míg az álomba nem zuhant mellkasán, aprókat szuszogva, édes mosollyal ajkain. Azóta csak hallgatta nyugodt lélegzetvételeit, élvezte a hosszú szőke tincsek látványát, s testének forróságát. Mennyire vágyott minderre, mennyire sóvárgott Lucy közelségéért... Hiába tűnt korábban kibírhatónak a hiánya, most úgy érezte, belepusztult volna, ha csak egy percre is el kellett volna engednie maga mellől. Mindketten változtak, ha nem is sokat, de az idő megtette hatását rajtuk külsőleg és belsőleg egyaránt. Azonban míg Natsu erősebb lett, Lucy láthatóan gyengült, vészesen fogyott, s lassan alig maradt belőle több egy rakat csontnál. A sárkányölő pedig nem hagyta nyugodni az aggodalom. Mikor először meglátta, rá sem ismert, mindenáron vissza akarta kapni azt a Lucyt, akit elhagyott... Milyen rosszul hangzott még a gondolat is! Fogalma sem volt, mit érezhetett a szőke azon a reggelen, mikor egyedül ébredt a Nap forró sugarai alatt. Hányszorosát érezhette annak a fájdalomnak, ami Natsut gyötörte? Tízszeresét? Százszorosát?
Mégis kibírta, megbocsátott neki, és türelmesen kivárta, míg visszatért...
  Natsu ujjai finoman simították el a hosszú tincseket a lány nyakából, hogy sokadszorra is megvizsgálhassa a vörös szimbólumot, s ismét megállapítsa, igencsak látványos jelölést hagyott maga után. Lucy hajának tövétől egészen csontos válláig terjedt a kacskaringós minta, behálózva a hibátlan bőrt, melyen a fiú harapást ejtett hosszú hónapokkal ezelőtt. Visszagondolt, hányszor csókolta végig tetőtől talpig az apró testet néhány órája, hányszor suttogta Lucy fülébe, mennyire szerette, s mennyire hiányzott neki a lány. Minden porcikája kívánta a szőkét, mégis felül tudott kerekedni önző vágyain annak érdekében, hogy láthassa azt a kéjes, kielégült csillogást a barna szemekben. Nem érdekelte, mennyire sajgott saját teste, nem számított, egyedül Lucy számított aznap éjjel. Lucy boldogsága, mindenáron.

-------------------------------------------------

- Natsu! Natsu! Natsu!
  Happy fülsértő kiabálása szakította félbe a sárkányölő rövid, de annál nyugodtabb álmát. Egy ideig próbálkozott figyelmen kívül hagyni a nyávogást, azonban mikor mellkasán Lucy is megmozdult, kelletlenül ugyan, de felnyitotta szemeit.
- Nézd, nincs rajta póló! – mutatott ujjal az exceed a szőkére.
  A szobában egy pillanatra csend lett. Néhány évvel korábban Natsu idióta módjára kacagott volna fel, tekintetét azonnal Lucyra tapasztva, most azonban meg sem mozdult. Felnőttek voltak már, nem holmi hormonoktól fűtött tinédzserek, akik zavarba jöttek egymás láttán. Semmi vicceset nem talált a lány csupasz bőrén, sőt, elégedettséggel töltötte el, hogy Lucy ennyire a közelébe engedte.
  Nem válaszolt semmit apró barátjának, csupán halkat sóhajtva húzta közelebb magához a vörösödő csillagmágust, ki engedelmesen hajtotta fejét mellkasára, vékony karjaival görcsösen szorítva takaróját.
- T-ti most...? – kapta arcához mancsait Happy – Mi lesz velem, a halak szerelmére!
  A sárkányölő kaján vigyorra húzta ajkait, miközben mutatóujja köré csavart egy tejfölszőke tincset. Bizony, a lány az övé volt. Natsu nem volt többé az a bolond kisfiú, akit fejbe lehetett kólintani éretlenségéért... Nem, régesrég nem volt az.
- Már biztosan mindenki tudja, hogy visszajöttél.