Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Átváltozás

-Szerinted sikerülni fog neki? Nagyon sokak napokig próbálják, amíg sikerül nekik. – Hallottam meg Jessica hangját. Gondolom azt hiszik, hogy annyira nem koncentrálok, hogy nem hallom őket.

-Szerintem igen. Ha nem, akkor meg addig itt leszünk vele amíg sikerülni fog neki. -Alice válasza meg melengette a szívemet. Jó érzés volt hallani, még ha nem is szabadna.

Viszont akkor, hogy értette. Hogyan kellene keresnem. Gondolkozz Sarah. Kezdjük az elején, amikor át változtál mi változott. Gyorsabb lettél és egyelőre, ennyi. Talán az érzéseim sokkal hevesebbek lettek. Meg talán valami más is került belém.

Érzések!

Tényleg, ha most belegondolok akkor amióta ilyen lettem, úgy érzem, hogy valami gyengéden, de körbe vesz. Oké akkor menjünk az érzések részlegére az agyamban. Kicsaptam az ajtót és minden volt ott. Bánat, fájdalom, boldogság, izgalom és még sorolhatnám. Keressünk egy olyat, ami új és még nem találja a helyét. Elkezdtem menni a különböző érzelmek között. És meg láttam egyet. Össze-vissza ment. Látszott, hogy nem tudja mi van. A lépéseimet felé irányítottam és egyre közelebb kerültem hozzá. Ő megállt és engem nézett. Amikor egy méter választott el minket lassabbra fogtam a tempót. Óvatosan megközelítettem és lágyan hozzá értem és megnyugtattam. Érdekes. Nincs színe. Pedig minden érzelemnek van egy külön színe.

Hirtelen átkerültünk az elmémnek egy teljesen másik részére. Mikor újra rá néztem egy ketrecbe zárt farkas volt. A nagysága akkora volt, mint a lányoké. A színe viszont nem volt. Csak a körvonala látszódott és a gyönyörű kék szeme. Engem nézett, majd elkapta a tekintetét és valami mást nézett vágyakozva. A tekintetemet én is oda vezettem és megláttam. Egy nagy arany lakat lógott a börtöne ajtaján. Hozzá értem a lakathoz, ami az érintésemtől eltűnt és az ajtó kitárult. Félelmemben hátra léptem még akkor is, ha egy láthatatlan farkas lép ki rajta. Kinyújtózott és rám meredt, végül meghajolt elötem. Nem tudom miért talán mert sok ilyen filmet láttam, ahol egy nemes állat hajol meg akkor azt viszonozzák. Így hát én is ezt tettem. A fejemet felemeltem és újra rá néztem. Ő viszont szerintem belül röhögött, hogy még is mit csinálok, ámbár a szemében csodálkozást is fel lehetet vélni. A nagy mancsával egyet előrébb lépett és lehajtotta a fejét, hogy megérinthessem. Egy kicsit tétováztam, aztán megérintettem. Ezzel kész is az utolsó lépés. Kiengedtem.

A testemen keresztül valami nagyon kellemetlen érzés futott végig. A szemet kinyitottam, hogy ez mi volt. Viszont mikor a lányokra néztem ugyan olyan magasan helyezkedtünk el. Gondolom ez azt jelent, hogy sikerült. Boldogan néztem őket és vártam, hogy valamit csináljanak. Például mondjanak valamit vagy elismerően nézzenek rám, ilyesmi. Ehelyett csak ilyed fejeket kapok.

-Most mi van? -Ezt igazából magamnak szántam mondani és nem is vártam rá választ. Erre még is kapok.

-Te... te... - Hallottam a fejemben Alice hangját. Egy kicsit meghökkentem rajta, de ami jobban zavar az az, hogy miért viselkednek így.

-Te fehér vagy és kék a szemed, élénk kék. -Fejezte be a mondatot Jessica.

-És az baj?

-Nem. Nem tudom. Tudod mindenki, aki farkassá válik az olyan színű lesz, mint amilyen színű a haja vagy ahhoz közelít. Persze ismerek olyat is, aki nem olyan lett. Viszont a szeme mindenkinek sárga. Ennek ellenére fehér farkasról nincs is tudomásunk. – Komolyan én még a rendes világban sem vagyok normális. Itt reméltem, hogy átlagos lehetek. Erre jól pofára estem. Hát ez a te szerencséd Sarah.

-Szerintem ezt a többieknek is látniuk kellene. Én szolók nekik te addig Jessica tanítsd meg hogyan kell mozognia. -Ezzel el is rohant.

-Jessica.

-Ugye most nem utáltok? – Muszáj volt megkérdeznem.

-Nem. Dehogy is csak ezt ki kell derítenünk, hogy ez mi. Nyugi ezért nem fogunk elkergetni. – Éreztem, hogy az igazat mondja. ez azért egy kicsit megnyugtatott. Azonban a fiúk véleményétől nagyon féltem. Főleg Jackétől. Elvégre ő az Alfa. Ő fog dönteni a sorsomról.

-Akkor tanuljunk meg járni. Emlékszel amikor kiskorodban négykézláb mentél. Próbálj most is aszerinti szisztémában menni. – Mintha emlékeznék. Ellenben talán valamit fel tudok idézni.

Oké. Kezdjük első bal láb és hátsó jobb láb. Sikerült egy lépés. Most ugyanezt a másik részével is. Az első pár lépés sikerült is. Utána gyorsabb tempóra kapcsoltam és hát gondolhatjátok. Úgy el taknyáltam, mint annak a rendje. Mögülem hallottam a barátnőm nevetését. Morcosan rá néztem erre ő fulladozva, de visszafojtotta a nevetését.

Nehezen feláltam és összeszedtem a lábaimat. Azt hiszem mindegyik meg van. Legalábbis remélem. Jessica mondta, hogy kövessem és elmegyünk egy rétre gyakorolni, míg a többiek meg nem érkeznek. Amikor már jól ment a sétálás neki kezdtünk ügetni vagy mi, végül futni. Jessica éppen mutatta volna be, hogy kell ugrani mikor a többiek megérkeztek Alice hátán.

Leszálltak és engem bámúltak. Mindenki szeméből ki lehetett olvasni a csodálatot, a meglepődést és talán egy kis bizalmatlanságot. Jackéből pedig nem tudtam semmit sem kiolvasni. Ott állt és komoly, semmit mondóan engem nézet. Eléggé kellemetlenül éreztem magamat a sok szempárra rajtam.

-Szóval igaz. Én esküszöm azt hittem, hogy csak vicceltek. – Igazította meg a szemüvegét.

-Még is hogy viccelnénk egy ilyen dologgal Mark. Te is tudod, hogy ez most nem játék. -Mark szemei kikerekedten nézték Alicet. Azt hittem, hogy a fiú vissza fog támadni. De nem így tette. Nem mondott semmit csak magában hallgatott.

-Hát ez nagyon menő – Ámuldozott David

-Mi leszünk a legmenőbb farkas falka. – Jelentette ki Jimmy.

-Azt kétlem. Biztos sokan el akarják kapni és kísérletezni akarnak majd rajta. A többi falka meg lehet, hogy maguk mellé állítják.

-És akkor mi Jessica? Tartsuk bezárva? Meg különben is szerintem a többiek inkább mellénk állnának, mintsem ellenünk.

-Oh az mennyivel jobb lenne. Mi lennénk a legnagyobb és egyben a legmenőbb falka.

-Jimmy egyszer nem tudnál felnőttesebben viselkedni. Mindig csak szórakozáson és egyéb dolgokon járatod az eszedet! – A végére Jessica már ordibált.

-Te meg nem gondolod, hogy egy kicsit elvesztetted a sulykot?- Szúrós szemekkel nézett rá David.

-Jessica ne feledd el, hogy mi történt múltkor is. Úgy, hogy jobb lesz, ha lehiggadsz. -Jimmynek a hangja teljesen megváltozott. Ha jobban megnézem akkor az arcából is sugárzott a felnőtess viselkedése. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi történt múltkor. De azt inkább majd valakitől megkérdezem négyszemközt. Nem hinném, hogy most ez lenne a legmegfelelőbb alkalom az ilyen dolgok megvitatására. A közöségünkre mély csend telepedett. Jimmy, David és Jessica között nagy frusztrációt lehetett érezni. Mark és Alice között is ugyan ezt elhetet felismerni. Jack meg nem is tudom teljesen olyannak nézet ki, aki nem nagyon akar belefolyni. Egy kicsit vicces, hogy pont ő, aki az állítólagos Alfa. Ha senki nem tesz semmi akkor majd én.

-Szerintem ennyire ne menjünk előre. -Néztem a három kis kakasra.

-De ne is vegyük félvállról – Ezúttal Markra néztem. Pontosan tudta, hogy neki megy a célzás.

-Viszont törődnünk is kéne vele, ha azt mondjátok, hogy ilyennek nem szabadna történnie. – Most meg Jackre néztem, aki meglepően nézett vissza rám, hogy én, rá is tettem megjegyzést.

-Mi lenne, ha mindenki lenyugodna először is. Másodjára, mindenkin végig megyünk és kikérdezzük, mit gondol és mit javasol. -Kellett nekem megszólalnom. Egyszer igazán befoghatnám a számat. Akkor legalább nem kerülnék ilyen kellemetlen szituációba. Most meg minden szempár újra engem néz. Ezt jól megcsináltam.