Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

A városról 2. rész

Láttam a távolból ahogyan megérkezett a busz és kinyílt az ajtó, majd le meg fel szálltak az emberek, aztán halk csipogás és becsukódtak, végül elhajtott a busz. Most már gyalogolva, néztem meg mikor jön a következő, két óra múlva. Remek! Én ezt biztos, hogy nem fogom megvárni, még akkor sem ha gyalogolnom kell.
Út közben találtam egy ösvényt. Remélem hogy a házunkhoz vezet és így kicsit sétálhatnék a kedvenc helyemen, az erdőben. Egy kis habozás után az aszfaltról ráléptem a kicsit kavicsos föld útra. Egyik lábam a másik után, így szép nyugodtan sétálgattam az ösvényen és mind e közben hallgattam a madarak csiripelését, a mókusok játszadozását a fákon és a méh zümmögését a virágokon. Figyeltem ahogyan a nap sugarai próbálnak a fák levelei közt áttörni. Miközben próbálom magamba szívni az erdő nyugodt ritmusát, hirtelen egy ág reccsenése szakítottam meg a csendet. Hallottam hogy valaki lépked a bokron túl és egyre közelebb jön. 

-Van itt valaki? – Torpantam meg ijedten és kérdeztem remegő de még is kicsit fenyegető hangon. Már amennyire sikerült. Végül egy férfi lépett ki a bokrok közül. A vállán egy puska lógott és tetőtől talpig zöld ruhát viselt. Egy vadász. Ijedtemben hátra léptem egyet-kettőt és próbáltam vissza fogni a sikolyomat.

-Szervusz. Nem akartalak megijeszteni. –  néz rám és töri meg a csendet kettőnk közt, a dörmögő hangjával. 

-Se-se mi baj. – dadogtam, mint egy öt éves. Na ennyit a bátorságról.

-Mit keres az erdőben egy fiatal lány teljesen egyedül? – néz körbe, hogy van e itt velem valaki. Vagy csak megunta hogy lefelé kell néznie rám.

-Csak lekéstem a buszt, így gyalog megyek haza. – Kezdtam kicsit félni ettől a pasastól. Eléggé ijesztő egy alak. 

-Értem.....Oh be sem mutatkoztam Roger Fox, a vadásztársaság elnöke egyben a polgármester. Te meg..... 

-Sarah Moon. – Vágtam közbe. Még mielőtt még kínosabbá válik a helyzet.
-Oooo az új család. Az apád biztosan William Moon igaz? 

-Igen.

-Mond csak, nem félsz az erdőben, hogy csak úgy erre sétálgatsz?- Na jó most már tényleg parázok tőle. Mik ezek a kérdések? Mint egy televíziós műsorban, mikor a kérdéseket tesz fel a műsor vezető és te pedig válaszolsz. Ha pedig az helyes, akkor megnyerted az 1 milliót. Csak itt nincs nyeremény.

-Nem, engem pont, hogy megnyugtat az erdő. – próbáltam a határozott lenni nehogy fel tűnjön, hogy félek. 

-Bátor vagy azt meg kell hagyni Sarah. És hogy állsz az állatokkal nem félsz tőlük, hogy bármelyik pillanatban rád támadhat valami?

-Szeretem őket és nem egyáltalán nem félek tőlük. Ha meg bármi történne megtudom magamat védeni.

Még a farkasoktól sem? itt elégé gyakoriak– Ez az egész teljesen úgy hangzott nekem, mintha nem akarná, hogy itt legyek. De erről már most le is mondhat, ahhoz túlságosan szeretem az erdőt, meg hát nem is kell mondanom, hogy eléggé makacs ember vagyok.

-Minden állatot szeretek, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy éppen a farkas a kedvenc állatom.- Egy pillanatra mintha a szemében láttam volna valami rémültséget, de abban a minutumban el is tűnt, mintha ott se lett volna. Nem értem, hogy miért mikor egy csomó embernek ez a kedvenc élőlénye.

-És miért pont őket? 

-Rengeteg mindenért, legyen az a szép a bundájuk, vakmerőségük, intelligensségük vagy  rejtélyességük miatt.- Amint az utolsó szót kiejtettem a számon, az arca valósággal megdermedt.

-Mit tennél, ha megtámadnának? Amikor az életedet akarják? Majd akkor is szeretni fogod őket? - Egyáltalán nem értem mi folyik itt. Mik ezek a kérdések. Miért olyan fontos ez? De bármi is az ok jobban teszem ha válaszolok. Lehet felőlem bárki is ő, akkor sem ismerem és nem bízok benne.