Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Egy csapat és hét pohár

-Na de, mehetnék mielőtt itt megfagytok nekem.

-Persze menjünk.-válaszolt Jessica remegő hanggal.

Az út nem volt hosszú. Úgy öt perc alatt ott voltunk. Bár amikor, úgy a felénél jártunk, már lehetett hallani a zenét. Mikor oda értünk az ajtóhoz elkérték a személyinket. Mi pedig engedelmesen oda adtuk a biztonsági őrönek.

-Jó szórakozást.

-Köszönjük.- válaszoltuk és már bent is voltunk. A kabátokat leadtuk. Lányok meg már rutinosan mentek előre. Én meg utánuk jó szorosan, hogy el ne veszek. Nagyon nem éreztem magam ide valónak. Torontóban csak egyszer-egyszer mentem el ilyen helyekre. Akkor is, amikor csak nagyon muszáj volt. De az sem lenne jó, ha otthon ülnék egymagam. Nem tudom eldönteni, hogy mégis mi a rosszabb. Egy olyan terem ahol majd ki szakad a dobhártyád az iszonyatosan hangos zenétől. És majd megfúllatsz a dohány és az alkohol szagától. Vagy otthon, ahol akár meg is bolondulhatok a sok kérdéstől, ami a fejemben cikázik folyamatosan.

-Gyere, el ne vesz.- mosolygott rám Alice. Majd meg fogta a karomat és elkezdett maga után húzni. Mikor megláttam, hogy hova ülünk hirtelen megálltam. Ugyanis itt volt Jack, meg mellette még három fiú.

-Mi a baj?-nézett vissza rám Alice aggódó szemekkel.

-Azt hittem, hogy csak mi leszünk!

-Nem mondtuk el neked mivel féltünk, hogy nem jössz el.-sütötte le a szemét.

-Semmi baj.-és villantottam egy mosolyt. Ami persze hamis volt, de nem akarom megbántani őket. Az viszont tény, hogy tényleg nem jöttem volna el, ha ezt tudom.

Ahol ültek egy sarok volt és egy puhának tűnő fekete bőr kanapé állt. Előtte meg egy üvegből készült dohányzó asztalt helyeztek el. Rajta meg tele feles üvegekkel. Végül is, úgy összesen nagyon elitnek nézett ki ez a kis sarok. Főleg, hogy négy nagyon helyes srác ült ott.

-Fiúk vendégünk van.- jelentette be Jessica az asztal elött megállva. Akkor ezek szerint ők sem tudtak róla. Ravasz.

Előre tolakodtam, hogy látszódjak. Mikor már látható voltam mindenkinek, akkor felemeltem a tekintetemet és végig néztem minden egyes kíváncsi szempáron. Végül Jack, éj fekete szemén ragadt ott a tekintetem.

-Sziasztok Sarah vagyok.-integettem mindenkinek. Aztán síri csend telepedett le közénk. Én meg csak Jacket bámúltam, ő meg engem. De semmi érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról. Az enyémről meg szerintem mindent sikerült neki leolvasnia. Remek Sara. Ennyire nyilvánvalónak még sosem sikerült kimutatni az érzéseidet.

Végül Alice törte meg ezt a kínos csendet.

-Jack nem mutatnád be a barátaidat Sarahnak?

-De persze! Ő itt mellettem David Iverson- mutatott a mellette lévő szőke hajú és zöld szemű emberkére.

-David mellett, meg Mark Welton.- akinek ugyan olyan fekete haja van, mint Jacknek és mogyoró barna szeme.

-Aztán Jimmy Larkin.- neki viszont ilyen aranybarna haja és nagyon sötétbarna szeme ékeskedett az arcán.

Mindegyik nagyon csinosan ki csípte magát az estére. Szépen vasalt fekete zakó, fehér ing, fekete nadrág, meg egy hozzá tartozó lak cipő. Ja és arról nem is beszélve, hogy nagyon helyesek. Nem is csodálom, hogy minden lány, aki itt van körülöttünk és, akik csak elmennek mellettünk vagy előttünk. Mindegyik mosolyog és nevetgélve mutattgatnak a fiúkra. Minket meg megvető pillantásokkal és csúnya szavakkal ajándékoznak meg. És csak is, azért mert mi ismerjük őket. Mire észebe kaptam már Jessica rázogatta a vállamat és beszélt hozzám valamit, amit nem hallottam.

-Tessék?

-Föld hívja Saraht! Valami baj van?-kaptam az aggódó pillantásokat... Úgy mindenkitől, amikor körbe néztem.

-Nincs semmi baj. Csak egy kicsit el bambultam.-tettem fel a kezemet védekezés képpen, hogy minden rendben van.

-Akkor gyere, ülj le.-huppant le Jessica és Alice is a bőr ülésre. De én már nem fértem oda melléjük sajnos. Ahol meg már csak maradt hely az Jack mellett volt. És valahogy az az érzésem, hogy ez direkt volt. Így mit volt, mit tenni. Leültem. Tőle lehető legtávolabb.

-Akkor igyunk az új csapattagra és egyben az új baráttagra, Sarahra.- adta oda a feles poharakat mindenkinek Jessica.

-Akkor Sarahra!- kiáltotta el magát Mark. És mindenki magasra emelte a poharát, majd össze érintettük, ami sok kicsi koccanás hang követett. Aztán mindenki gyorsan lehúzta egy szuszra. Én viszont nagyon nem bírom az alkoholt. De nem akartam senkit se megbántani, így én is gyorsan lehúztam, ami viszont nagy hiba volt. Mert én azt hittem, hogy akkor jobb lesz, de rothadtul nem. Sőt a vártnál is rosszabb lett. Éreztem, ahogy a végig megy a torkomon. Idáig persze semmi baj, de utána elkapott a köhögő roham és égette a torkomat meg a hasamat is ez a cucc.

-Úgy tűnik, hogy a mi kis Sarahnk nem bírja az alkoholt. Igaz?-kezdett el nevetni David. Amit persze mindenki követett még én is. Pedig saját magamat nevettem ki.

-Hát igen. Nem nagyon bírom az alkoholt. –Nevettem tovább.

Majd mindenki elkezdet beszélgetni utána Jack oda hajolt és megkérdezte.

-Minden rendben van?-eltávolodott és a szemeimbe nézett azokkal a csodálatosan szép csillogó szempárjával, amiket órákig tudnék nézni.

-Persze!-mosolyogtam rá vidáman. Amitől ő félmosolyra húzta a száját. Én viszont éreztem, hogy elpirulok, így az asztal felé fordultam. És megláttam, hogy elfogyott az alkohol. Ránéztem a többiekre, akik egy kicsit már be csiccsentettek. Így aztán elhatároztam, hogy a következő kört én állom. Ha már úgy is rám koccintottak. Ez a legkevesebb, amit tehetek.

-Ezt a kört én állom.-álltam fel és indultam volna el, de valami, nem inkább valaki megfogta a karomat és megállított. Oda néztem és ki volt? Hát persze, hogy Jack.

-Ne menjek veled?-kérdezte aggódó szemekkel

-Nem kell. Tudok magamra vigyázni, de köszi.- bíztató mosolyra húztam a számat. Megfordultam és elindultam.

Az asztalunk a szobának az egyik részén volt a bár pult meg a másik oldalon helyezkedett el. Szóval úgy nem volt messze annyira. Itt az volt a baj, hogy át kell verekednem magam egy hatalmas embertömegen és vissza. De jó... Hát akkor hajrá.

*

Sikerült. Fújtam ki a levegőt és ültem le a pult elött lévő egyik székre.

-Mit adhatok?- állt meg előttem egy olyan húszas éveiben járó férfi, aki épp egy üvegpoharat törölgetett. Az arcán meg már látszott, hogy nagyon fáradt és nyúzott. Pedig még nagyon messze van a hajnal.

-Hét whisky lenne.

-Máris hozom.-Tette le a poharat a kezéből. Én meg csak őt néztem, ahogy helyezi ki elém a hét kis átlátszó poharakat. Egy darabig csak nézegettem őket és csak akkor esett le, hogy én ezeket nem tudom egyedül elvinni.

-Basszus.-csúszott ki a számon. A pultos megállt előttem és rám nézett kerek szemekkel.

-Minden rendben van?

-Hát... csak az, hogy a barátaim ennek a helynek a másik oldalán vannak, és nem tudom oda vinni nekik egyedül.-néztem lefelé, hogy mégis hogy lehettem ekkora barom. Mégis mit gondoltam majd egyedül elviszek hét darab feles poharat tele megtöltve whiskyivel rengetek ugráló ember között? Később arra lettem figyelmes, hogy az előttem lévő srác elkezdett nevetni, és valószínűleg rajtam.

-Ne haragudjon csak ez olyan aranyos és vicces. Azt kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb problémája az életében. Ne aggódjon, mindjárt szólok a munkatársamnak, aki segíteni fog önnek.-mosolygot rám, majd elkezdte ki önteni a whiskyt a poharakba.

-Köszönöm.-mikor az utolsó pohárral is végzet rám nézet és aprót bólintott.

-Mindjárt jövök.-ezzel el is ment. Gondolom hozni a segítségemet.