Egy újabb fehér farkas --Javítás alatt--

Átváltozás

-Oh szerintem nem olyan fontos az. Úgyis vissza kell mennünk a fiúkhoz, még aggódni fognak miattunk. Így hát induljunk is. – Álltam fel a kis tuskómról és indultam meg nagy lendülettel. De persze én és a kis naivságom azt hitte, hogy ilyen könnyedén elmehetek.

-Ne olyan sietősen. Előbb utóbb át kell esned ezen. A fiúk meg tudják, hogy itt vagyunk és hogy ezt csináljuk. E miatt ne aggódj. – Ragadta meg a karomat Jessica.

-De, én elég filmet és sorozatot láttam már. Nekem az bőven elég volt. -Mosolyogtam Jessicára és azért még egyszer megpróbáltam szabadulni. Válaszul ő csak jobban visszatartott.

-Nyugi minden rendben lesz. Hidd el, nem minden filmben és sorozatban igaz, amit mutatnak. A valóságban, a mi fajtánk csak simán átváltozik. Igaz egy kicsit kellemetlen érzés lesz, de meg lehet szokni. Ja és még valami, hogy ha kedves a ruhád, akkor leveszed. -Nyugtatgatott meg Alice. Bár én még mindig nem érzem magamat higgadtnak. A szívem a torokomban dobog, kis millió molylepke cikáz össze vissza a hasamban és a mindenem remeg, mint egy kocsonya.

-Na akkor bemutatom, hogyan néz ki ez az egész. -Állt elő Jessica. A ruháit levetette, behunyta a szemét és átváltozott. A végtagjai mancsokká és rajta hatalmas karmokká alakult át. A feje megnőt és meg is nyúlt egy kicsit. A fülei nagyobbak és hegyesebbek lettek. A szemei élénk sárgává változtak, a szőrzete pedig olyan színű lett, mint a haja. Vörös. Ja és persze rohadt nagy volt. A teste többi része pedig ugyan úgy farkassá alakult át. Ahogyan át változott megállt bennem az ütő. Hirtelen azt sem tudtam eldönteni, hogy fiú vagyok e vagy lány. Az ijedtségemtől és a meglepettségemtől egyet hátra is léptem. Jessica ezt észrevette és lefeküdt. Így már sokkal aranyosabbnak és ártatlannak tűnt.

-Látod nem is olyan nehéz. És nézz csak rá, ha közelebbről megnézed nem is olyan rémisztő. -Mutatott Jessicára. Belül tudtam, hogy ő még mindig ugyan az a lány, akivel megismerkedtem az iskolában, ellenben nem voltam képes rá, hogy egy apró lépéssel is közelebb menjek hozzá.

-Most elmondom, hogy mit is csinálj igazából. Mert, ha csak azt csinálod, amit Jessica azzal nem mész semmire. – Mosolygot az átváltozott barátnőnkre. Ő pedig megvető pillantással viszonozta Alice beszólását.

-Most csináld utánam. Először vedd le a ruháidat. – Tudtam, hogy le kell venni, de nagyon nem akartam. Ne már mindig majd le kell vetkőznöm. Még a fiúk előtt is. Nem az kizárt dolog. Inkább több ruhát fogok venni.

-Na, ne álltasd magad. Lányok közt vagy és senki sincs itt. Ha a közelben itt lenne valaki arról már tudnánk. – Mind a ketten elkezdtük levenni magunkról a ruhákat. Rétegről rétegre, míg eljutottunk az alsóneműkhöz. Én ott hezitáltam. Alice viszont, gondolom a rutin miatt, abból is ugyan olyan gyorsan kibújt, mint a többiből. Ezáltal egy kicsit én is felbátorodtam és én is megtettem. Ott álltunk ketten ruha nélkül. Alicera néztem.

-És most? -Mert hát mit nem mondjak nem nagyon volt melegem.

-Most, csukd be a szemed, a lélegzetedet próbáld egyenletessé tenni. Utána keresd meg magadban az elzárt farkast és engedd szabaddá. -Pillanatokon belül hallottam, hogy ő is felöltötte magára a farkast. A testalkata ugyan olyan volt, mint Jessicáé. Talán csak egy kicsivel kisebb termetűre nőtt. A szőre hasonlóan dús és puhának tűnt. Egyedül a színe tért el. A fekete és a sötét barna között lehetett. A szemei meg azonos színűek a mellette fekvő barátnőjével. Mind ketten engem vizsgálta és láttam a szemükben, hogy szurkolnak nekem.

Vettem egy mély levegőt és úgy tettem, ahogyan Alice mondta. A levegő vételemet egyenletessé tettem, bár nagyon nehéz úgy, hogy anyaszült meztelen vagyok és a két hatalmas farkas barátnőm figyelnek. Végül sikerült. Jöhetett a következő lépés. Keresni a bennem szunnyadó farkast. Az elmém minden zugát átfésültem, csakhogy nem találtam meg. Csalódottan a fejemben leültem és elkezdtem gondolkozni, hogy hogy is érthette.