Korlátozott szabadság //befejezett//

Huszonnégy

- Miután elkábított kijött. Pár perccel később fertőtlenítővel ment vissza, a fejeden lévő sérülés lekezelése miatt. Mikor végzett ő letelepedett a nappaliban és meccset nézet. Tudta mikor telik el a hatása, így visszamentem el levetkőztetett előtte, amit majd az ő ruhái követtek. De nem nyúlt úgy hozzád, csak megcsókolt. Semmi más.

- Miért mondtad el? - kérdeztem meg végül. Hihetek neki? A nővérem. Ez nem indok!
- Nem akarok neked többet hazudni. - varakozóan néztem rá a folytatás miatt, ami csak egy halk sóhajtás után következett be - Jó. Nem akarom, hogy olyan dolog miatt gyűlöld, amit el sem követett. Szeret vagyis szeretném, ha nem tartanád vissza az érzéseid az irányába.
- Szóval szeret. - ültem be mosolyogva a kocsiba.
- Én nem ezt mondtam. - tiltakozott rögtön, amint ő is beszállt és indította el a járgányt.
- Szeret vagyis szeretném. Ugyan már. - nevettem fel hangosan, aminek rögtön véget is vetettem a torkomban rekedt levegő miatt.
- Kapcsold be magad! - utasított rögtön és a betörő szélvédő üveg darabjaival mit sem foglalkozva taposott a gázra.
- Ez mégis mi volt. - suttogtam döbbenten és próbáltam visszatartani remegő kezeimet.
- Ránk lőttek.
- Hogy mi? - kérdeztem hisztérikusan.
- Néz a fejed mellé az ülésen. - kanyarodott be hirtelen jobbra. Íriszeim az említett részre fordítottam és csak akkor fogott el igazán a pánik. A fejem mellett pár milliméterrel egy lyuk tátongott, amiben alig észrevehetően látni lehetett a golyót. A levegőt kapkodva fordultam előre és vezettem hajzuhatagomba mindkét remegő kezem. Akárhogy próbáltam levegőhöz jutni az mintha méterekkel kerülte volna el személyem. A hangok eltörpültek körülöttem és mindent homályosan láttam.
Olyan szinten nem éreztem semmit a környezetemből, hogy észre se vettem, azt az autót, ami minket követett. A pánikrohamomnak a bal felkaromba érkező fájdalom vetett véget. Nem tudtam mi lehet, de abban a percben nem is érdekelt. A kesztyűtartóból kikaptam a pisztolyt és a biztonsági öv kikapcsolása után hátra fordultam.
- Te mégis mi a fészkes fekete fenét csinálsz.
- Szép alliteráció. - nevettem fel és húztam meg vele egy időben a tavaszt, de a benne lévő lövedék csak a tükröt találta el.
- Tedd le! A végén még magadat lövöd le! - kiabált velem, ahogy csak tudott.
- Maradj már csöndben és próbálj egyenesen vezetni!
- Ha egyenesen vezetnék akkor, már rég nem élnénk! - mérgesen fújtattam egyet, de ezúttal az egyik ránk lövő alak csuklóját találtam el.
- Ezaz! - kiáltottam fel örömömben - Hány van benne?
- Már csak három. - utalt arra, hogy már hármat elhasználtam, amiből az utolsó csak a motorháztetőbe fúródott.
- És még ketten lőnek. - mert a minket üldöző kocsiban valószínűleg négyen voltak. Egy vezetett és három lőtt amiből egyet sikeresen eltaláltam. Már épp céloztam volna a vezetőülés felé, mikor ujjabb fájdalom ért ezúttal a jobb vállamba.
- A francba. - kaptam oda a bal kezem és vettem észre, hogy vérzik.
- Miaz? - kapta rám tekintetét - Kurva életbe! - vette észre rögtön a sérültet részem, amibe egy idegen tárgy költözött meghívás, megvásárlás, vagy kibérlés nélkül. Ez annyira felbosszantott, hogy a megmaradt három golyót egymás után lőttem ki. Első a lámpába második a kerékbe és harmadik is szintén oda érkezett. A találatok után a jármű össze vissza kanyarodott, majd belehajtott az egyik ház előtt álló fenyőfába. Megkönnyebbülten lélegeztem fel és fordultam vissza.
- Mit csinálunk, ha valaki látott valamit? - kötöttem be magam újra.
- A kocsiban két kamera van. Egy a visszapillantón egy meg hátul a rendszámtábla sarkában. Felvette az egészet így van bizonyíték a támadásra.
- És gondolom a fegyverre is van engedélyetek. - kezdtem el aggódni.
- Igen, szóval ne aggódj.
- De én lőttem. - adtam hangot az aggodalmam valós okára, mert azt sejtettem, hogy ők kibújnak alóla, ahogy gondolom eddig is tették, de én nem tudok.
- Bassza meg! Erre nem gondoltam. Apánk úgyis eltusolja, ezért vannak kapcsolatai és jó pár embere a maffiában.
- Maffia? - kérdeztem vissza egyre jobban szorítva jobb vállam a belé nyilaló fájdalom miatt.
- Azt hittem erre magadtól is rájöttél. - parkolt le az egyik sikátorban.
- Bocs, de más dolgom is volt mint, hogy azon gondolkozzak mi is pontosan ez a pokol, mert én eddig ezzel a címszóval illettem.
- Igazad van. - vette el kezem a sérült részről, majd elhúzta a kabátom és tépte szét a felsőm - A golyó melyre fúródott, de szerencsére izomba. - nevetett fel kínosan - Mindjárt kiszedem és lekezelem, de normálisan csak otthon tudom ellátni.
- Rendben. Héj, most meg mit csinálsz? - kérdeztem meg mikor másik karom kezdte el megnézni, és csak akkor vettem észre, hogy ott is megsérültem. Valószínűleg ez lehetett az a fájdalom ami véget vetett pánikrohamomnak.
- Csak súrolta. Pár nap és összeforr, de attól még el kell látni. - az előbb említett cselekedetét hamar végrehajtotta a hátsó ülés alatt elhelyezkedő elsősegély felszerelés használatával. - Ügyes voltál hugicam. - óvatosan megölelt, majd folytattuk utunkat vissza a pokolba.