Korlátozott szabadság //befejezett//

Hatvankettő

- Nem. Az folyosón ül a fal mellett. Ő akart bejönni hozzád, de nem engedtem neki. Magát hibáztassa, hogy vitatkoztak. Szeret téged, nagyon is. - mosolyogva hallgattam végig. Én is szeretem, és tényleg nem ártott, hogy meghallgattam.

Rohamosan telik az idő. Már a 21. hétben vagyok. Még mindig vannak rosszulléteim, de csak reggelente. A hasam elég szépen kerekedik, és már szép nagy. Egy héttel ezelőtt este, olyan érzésem volt, mintha buborék pukkanna a hasamban, vagy nem is tudom pontosan, de azt igen, hogy leírhatatlan érzés volt. Felhőtlenül boldog voltam. Azt hittem, hogy rúgott, így Grayt is felkeltettem, de ő nem érzett semmit. Tegnap viszont már tényleg rúgott, mikor a nappaliban terveztünk. Mindenki bekönnyezett. Én még sírtam is. A nemét még mindig nem tudjuk. Akár mikor voltam ultrahangon, mindig úgy helyezkedett el, hogy ne lehessen megállapítani. Nem hívjuk hercegnőnek, mert az olyan érzést kelt bennem, hogy ha herceg lesz, nem örülnénk neki, és ezt apjával is megbeszéltük. Így kicsi lett, mert kicsim én vagyok! Viszont most elhatároztuk magunkat, hogy addig nem jövünk el míg meg nem tudjuk nemét, ami remélhetőleg hamar lesz mert érzem hogy mocorog, még ha nem is rúg.
Grayson mindentől óv. Még annyit se enged, hogy elrakjam a száraz ruhákat. Az emelés szóba se jöhet, maximum egy könyv. A hormonoknak köszönhetően szinte minden nap kiabálok vele, még akkor is, ha nem ad rá okot. Ma reggel azért veszekedtem vele, mert nem jött rám a nadrágom, de mint eddig, most is sírva kértem bocsánatot pár perc múlva. Ha ideges vagyok kezembe nyomja a tejszínhabot egy tál mazsolával. Mire megeszem, már le is nyugszom, addig meg nem szól hozzám. Minden héten ad valami apróságot legyen az egy szál rózsa, vagy egy ujjabb könyv. De hogy ne tűnjek, olyan elviselhetetlennek, megemlítem, hogy rengeteget ágytornázunk, mert mindig kívánom, ami ellen sose tiltakozik.
Amy és Nicole mindenben segítenek. Úgy bánnak velem, mintha a saját lányuk lennék. Velük is volt sok vitám, de ők csak jót nevettek rajta. Nicole kimondottan örül a hangulatingadozásaimnak, mert így átérzi, hogy ő milyen volt másokkal, mikor terhes volt. Islát is meglátogattam, amitől az elején nagyon féltem. Tartottam a reakciójától. Először csak rám nézett, majd sírva borult nyakamba, úgy mondta el mennyire örül neki. Mióta tudja, hogy terhes vagyok, rohamosan javul az állapota. Azt viszont még mindig nem tudja, hogy meghalt anya, nevelőapum, és apa. Nem mertem elmondani, mert végre elkezdett újra boldog lenni.
A testvéreimről semmit nem tudunk. Ethan nem zaklat minket, és Grayson emberei se találják sehol. Layla, ugyanez. Félek, hogy készülnek valamire, és akkor támadnak mikor nem számítunk rá. Hiába van mellettem most is a barátom és a hátsó üléseken két testőr, nem érzem magam biztonságban. Rettegek hogy ha velem történik valami, akkor a kicsinek nagyobb baja lenne, mint nekem. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha nem születne meg.
- Kicsim, megjöttünk. - szakított ki gondolataimból Gray.
- Hmm. - kaptam rá fejem.
- Hol jártál?
- A kicsin gondolkoztam. - válaszoltam őszintén, pár gondolatot kihagyva.
- Rúgott? - kérdezte mosolyogva mire én is mosolyogtam.
- Nem, de érzem hogy mozog.
- Na akkor kicsi, úgy mozogj, hogy megtudjuk hercegnő vagy herceg vagy. - kezdett el már megint beszélni hozzá.
- Minek örülnél jobban?
- Egy kis hercegnőnek, de ha herceg lesz, akkor majd ő védi meg az én kicsim. Vigyázni fogok rá, és távoltartom őt a rossztól.
- Maffiában ez lehetetlen.
- Nem lesz többé maffia.
- Mi? - lepődtem meg minden alkalommal mikor ezt mondta.
- Amint lehet felbontom. - mindketten tudtuk, hogy a lehet alatt Ethant értette, de egyikünk sem mondta ki.
- Nem adhatod fel az életed. Szereted ezt csinálni, mégha veszélyes is. Ezt már ezerszer megbeszéltük.
- Igazad van. Nem hagyhatom, hogy elveszíteselek titeket. - tette kezét hasamra - Ti vagytok az életem. - szavai meghatottak, de nem engedtem utat könnyeimnek.
- Menjünk be.
- Gyors témáváltás. - nevetett fel. Kiszállt a kocsiból kísérletünkkel, majd engem is kisegített. Szokás szerint senki nem volt előttünk. Aprilhoz mindig ebédszünete után jövünk, így mi vagyunk az elsők. Kopogtam egyet a fehér nyílászárón és már nyitottam is be. Míg Gray becsukta az ajtót addig én egy ölelést kaptam. A nőgyógyászomban barátnőre leltem, aki már sokszor jött át hozzánk beszélgetni. Még barátommal is megbékélt, valamennyire.
- Hogy vagytok? - kísért az ágy felé.
- Jól, bár kicsit fáradt vagyok. - ebéd után mindig alszom kivéve most a vizsgálat miatt.
- Akkor nézzük meg hogy van kicsi, és már mehetsz is haza pihenni.
- Ez jól hangzik. - húztam fel a felsőm.
- Rúgott azóta?
- Ma reggel, mikor ideges voltam.
- Mondtam hogy kerüld a stresszt! - nézett Gyorsanra feszülten.
- Csak egy nadrág. - vágta rá és fogta meg a kezem.
- Miért mire gondoltál? - vontam össze szemöldököm.
- Hát . . . nem is tudom. A terhes nőktől minden kitelik. Na nézzük is! - gyerekem apjára néztem gyanúsan, aki összeszorított fogakkal vonta meg a vállát. April rutinosan nyomta rá hasamra, majd kente el. Pár perc elteltével meg is jelent a monitoron.
- Istenem, egyre szebb. - néztem könnyes szemmel.
- Az biztos. Egy imádnivaló . . . - a mondatot nem fejezte be. Ráírt egy kis papírra valamint, majd kettőbe hajtotta. Értetlenül néztem rá, mikor felém nyújtotta. Mosolyogva bólintott a monitorra, így rájöttem mit is írt rá. Remegő kézzel vettem el és hajtottam szét. Amint elolvastam a lapon szereplő egyetlenegy kis szót a könnyeim rögtön elkezdték eláztatni az arcom.
- Mondd már! - sürgetett Gray.
- Herceg . . .
- Köszönöm. - kapott fel és kezdett el velem forogni óvatosan - Szeretlek. - csókolt meg, de én elhúzódtam - Mi a baj? - kezdett el aggódni rögtön.
- Tegyél le mert rád fogok hányni. - rögtön letett az ágyra. Gyorsan odébb állt és én már ki is adtam a gyomrom tartalmát.
- Bocsáss meg. Úgy megörültem, hogy herceg, hogy nem bírtam magammal. - kért bocsánatot aggódva.
- Semmi baj, én is örülök neki, hogy hercegnőnk lesz. - és ez volt az a pillanat, mikor kirobbant belőlünk Aprillal a nevetés.
- Mi? - értetlenkedett rögtön - Azt mondtad herceg!
- Mert nem tudtam befejezni. Grayson, hercegnőnk lesz! - kiáltottam fel örömömben.
- Most komolyan mondod, vagy csak viccelsz? - kérdezte megerősítésemet várva.
- Nem viccelek, hercegnő lesz, amit úgy akartunk!
- Úr Isten ezt nem hiszem el. - közelített újra felém. Kezét csípőmre helyezte és csókolt volna meg, mikor hirtelen a földön terült el.
- Gray! - sikítottam fel ijedten. Össze-vissza kapkodtam a fejem, hogy mitől esett össze, de nem láttam semmit, ami magyarázatul szolgálhatott volna.
- Nyugi! Csak kiütötte a jó hír. - nevetett még mindig April. Kezében egy pohár vízzel fordult vissza felém, és még mielőtt megkérdeztem volna, honnan szerzett ilyen gyorsan poharat, már rá is öntötte barátomra. Rögtön megláttam tengerkék íriszeit, és míg ő mérgesen nézett ránk felváltva, addig mi csak nevettünk.