Tegnap volt egy párórás veszekedésem a nagyszüleimmel az LMBTQ+-ról (megint). De abszolút megérte, mert arra jutottunk a végén, hogy a nagypapám és a nagynéném (aki időközben szintén megérkezett) is elfogadnak, nem csak a nagymamám. Ez 1-2 éve, sőt még pár hónapja is elképzelhetetlennek tűnt számomra. Szép lassan változott a véleményük, és nagyon sokat veszekedtünk, de mivel ide jutottunk, azt gondolom, hogy akkor is megérte, ha a veszekedések akkoriban nagyon kiakasztottak, és sokat sírtam miattuk. Szóval azt gondolom, hogy semmi sem lehetetlen. Azt gondolom, hogy reménykedni lehet, hogy az emberek véleménye változni fog az LMBTQ+-ról, a pozitív irányba.
Nem mondom, hogy 100%-ban elfogadnak, de ez várható is volt, és soha nem is lesz úgy. De most már eljutottunk arra a pontra, hogy azt mondják, hogy nem baj, ha barátnőm lesz, akkor is szeretni fognak, sőt a nagynéném úgy állt hozzá, hogyha lesz, akkor majd ugyanúgy mintha barátom/férjem lenne, a családi ünnepekre jöhet majd. (mondjuk nem hinném, hogy valaha lesz barátnőm, de legalább lehetőség van) Ez nekem nagyon sokat jelent.
Szóval most egy kicsit megnyugodtam és boldogabb lettem ettől.
YOU ARE READING
Napló
אקראיAmint a címben látható, ez egy napló. Szerelmi életem van a porondon (ja hupsz, az nem létezik), mivel a környezetem nagy részének nem tetszik az, hogy a velem azonos neműekhez vonzódom...
