Napló

Francia óra

Az osztályból csak egy fiú tanul franciát, a többiek mind lányok. Órán tanultuk azt a kifejezést, hogy mon copain/ma copine szóval az én barátom/barátnőm (mármint úgy, hogy együtt jársz valakivel)

A franciatanárnő először csak a mon copain-t írta fel, mondván, hogy  csak egy fiú van a csoportban. De amikor megjegyezte, hogy végülis felírhatja a ma copine-t is, csak ugye a (fiú csoporttársam neve) kisebbségben van. Ekkor valaki megjegyezte, hogy igazából neki is lehet mon copain-ja. (mármint a fiúnak) 

Ekkor a tanárnő gúnyosan megjegyezte, hogy persze, sőt akár nemtelen is lehet. Meg azt, hogy "van aki azt mondja, hogy a gyereke 18 éves korában majd eldönti, hogy milyen nemű." (???) majd még mondott pár dolgot, amire nem teljesen emlékszem, és végül azzal zárta, hogy "az én lányaim nem fogják eldönteni, hogy milyen neműek, mert ők lányok." (nem biztos, hogy pontosan így mondta, de ez volt a lényege) (Amúgy nem tudom, hogy a homoszexualitástól hogy ugrottunk hirtelen a transzneműekhez, de igazából ez a legkisebb problémám a történteket illetően.)

Ha egy kicsit is tovább húzza a dolgot, valószínűleg megmondtam volna neki, hogy valóban, nem fogják eldönteni a gyerekei 18 évesen, hogy milyen neműek, tekintve, hogy ez nem döntés kérdése. Ja meg azt is, hogy bár így is kisebbségbe lennénk, de engem is a ma copine érdekel és nem a mon copain. 

Szomorú vagyok, hogy ő a második tanár, aki kifejtette a véleményét a témában, és egyben a második, aki negatívan áll hozzá. De legalább az iskolapszichológus elfogadó.

Viszont tekintve, hogy nem inzultálásként jegyezték meg az osztálytársaim a lehetőséget, azt gondolom, hogy van remény. Vagy legalábbis hinni szeretném.