Napló

A hajam és a családom

Nevelőapám: Na (nevem) most tök jól áll a hajad!

Anya: Ez jó?

Nevelőapám: Tök cuki vagy így.

Anya: Olyan vagy így, mint egy kisfiú.

Anya: Olyan vagy, mint egy őrült ördög.

Én: Ki mondta, hogy csak olyan vagyok?!? Én egy őrült ördög vagyok...

Anya: Olyan vagy, mint egy bohóc.

Én: Néha annak is érzem magam...

Húgom: De most miért kellett levágatni???? Most olyan vagy mint egy fiú!

Én: És akkor mi van?

Húgom: De te lány vagy.

Én: És akkor mi van?!? (Amúgy ilyen teszteknél nekem mindig a gender apathetic jön ki, aminek a lényege kb. az, hogy nincs bajom a (biológiai) nememmel és annak érzem és vallom is magam, de nem érdekel és nem befolyásol semmiben. Viszont ha valaki fiúnak néz, max kiröhögöm. Erre mondjuk utoljára 6 évesen volt példa, az iskolai lány mosdóban.)

Húgom: Mi az hogy mi van? Hosszú hajjal sokkal jobban néztél ki! Most olyan vagy, mint a XY. (XY egyébként tök jól néz ki, csak éppen nem hasonlítok rá egy kicsit se. XD)

Nagymamám: Tök nőies vagy így. (???)

Nagypapám: Biztos majd tetszeni fogsz így a fiúknak. (???)

Én: Hát remélem, hogy nem!

Legyen szép napotok!