i'm fine [vmin] ✔︎

kilenc: "méreg."

sziasztok! örömmel jelentem, hogy ismét van wifim, így tudok posztolni!

Jó olvasást!

a ház sötét volt és üres. jimin sosem szerette ezt a napot. halloween volt, a szülei egy hotelbe mentek megünnepelni a házassági évfordulójukat így utólag, taehyung pedig jackson házibulájába ment. ilyenkor érezte magát igazán egyedül. nem voltak barátai, akiket áthívhatott volna magához, de még internets barátai sem voltak. na nem mintha megpróbált volna bármit is, hiszen úgy gondolta, ha a való életben sem kedvelik, az interneten miért tennék. ott csak még több hamis emberrel találkozna.

éppen a konyhában főzte magának kamillateáját, mikor kulcscsörgést hallott a bejárati ajtó felől, majd a falap kinyitódását. félelem lett úrrá rajta, így felkapva a csöpögtetőről a serpenyőt, nyuszis mamuszában indult meg lassan az előszoba felé. csatakiáltást hallatva ugrott elő és... hasba vágta bátyját.

"te nem vagy normális!" görnyedt be az idősebb.

"mit keresel itt?" kérdezte idegesen jimin, amint összeszedte magát döbbenetéből.

"és te miért játszol tininindzsa teknőcöset?" förmedt rá bátyja, majd lassan kihúzva magát tovább botorkált a nappaliba.

"én kérdeztem először." tette karba kezeit a fiatalabb, duzzogva figyelve taehyungot.

"öltözz át aranyhaj, mert itt lesz a buli. jacksonék szülei hamarabb jönnek haza. és meg ne lássalak még egyszer serpenyővel a kezedben!" morgott a magasabb, majd könnyedén arrébb tolta a kanapét. jimin nagyot nyelt a kellemes látványra, majd észbe kapva, megrázva fejét indult a konyhába, hogy visszategye a serpenyőt a helyére. legalább már tudja, hogyha betörnek hozzájuk, a konyhai eszköz hatásos fegyver lesz.

jimin tanácstalanul ácsorgott szekrénye előtt és azon vacillált, milyen ruhát vegyen fel bátyja bulijára. végül vállat vonva lépett a szekrényhez és kivéve kedvenc egyenes szárú farmerját és kötött, de vékony pulóverjét felöltözött. bizonytalanul pillantott a tükörbe, végül magára húzta converzét. ujjait tördelve ment bátyja szobájába, majd egy halk kopogás után benyitott.

"na? milyen?" fordult körbe, de amint meglátta taehyung arcát, az a cseppnyi önbizalma is eltűnt, amit perceken keresztül gyűjtött.

"az öregek otthonába készülsz, vagy egy buliba?" ráncolta szemöldökét az idősebb, mire jimin idegesen elpirult. "na jó, gyere be és csukd be az ajtót. van nálam pár régi ruhadarab, amiket még nem hajítottam ki. lássuk csak." túrt szekrénye mélyére, míg jimin tehetetlenül ácsorgott mellette. "meg is van. a jó öreg partyszettem." ráncigált ki két ruhadarabot a szekrényből. "ezt vedd fel." dobta neki, amit a fiatalabb ügyetlenül elkapott.

"bőrnadrág? nem hiszem, hogy rám megy." ingatta a fejét, mire taehyung egy fenyegető lépést tett felé. jimin azonnal vetkőzni kezdett. éppen ráncigatta magára az igencsak szűk gatyát, mikor felpillantott és tekintete bátyjáéval találkozott. "ne nézz már..." nyögte ki, igencsak kínosan érezve magát.

"akkor siess." vágta rá taehyung.

nos, végül mégiscsak sikerült magára rángatnia a ruhadarabot, de úgy érezte, hogy elszorítja a vérkeringését. azonban az ing kissé nagy volt rá, hiszen hiába nagyobb a feneke, mint más fiúké, a felsőteste nem a legizmosabb. mondhatni, eléggé feminin volt.

"oké, semmi gond, csak tűrd be az inget." javasolta az idősebb, mire jimin tette, ahogy azt bátyja mondta. "oké, fordulj meg." biccentett, és a fiatalabb lassan megfordult. mire ismét szemben állt taehyunggal, észrevette az idősebb merevedését. le sem tudta róla venni a szemét, csak piros arccal nézte.

"jézusom, ne nézd már a pöcsöm, nem áll, egyszerűen csak nagy." horkantott az idősebb, tagadva, hogy igazából egy kicsivel tovább nézte jimin fenekét, mint az kellett volna.

kellemetlen csend állt be közéjük. az alacsonyabb egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát billegett. meg akarta köszönni, de amint száját nyitotta, egy kérdés csúszott ki rajta.

"miért segítesz?" hangja egészen halk volt, kissé remegett is.

"ha már veled kell mutatkoznom, nézzél ki normálisan. itthon nem tudlak letagadni." vágta rá taehyung.

jimin érezte amint torkában gombóc keletkezik és nem sokáig tudja visszatartani könnyeit, így egy gyors köszönömöt elhadarva kisietett a szobából.

a fürdőbe sietve megeresztette a csapot, majd megmosta felforrósodott arcát és megtörölgette könnyes szemeit. az egészalakos tükörhöz fordulva nézett végig apró, csontos testén, majd karját felemelve könyökhajlatába temette orrát és mélyet szippantott az anyag illatából. a ruhadarab kissé átvette a szekrény szagát, de érződött rajta taehyung illata is, ami egy kissé lenyugtatta jimin zakatoló szívét.

taehyung számára egy méreg volt, ami belülről tette őt tönkre, lassan de biztosan. ugyanakkor taehyung volt számára a gyógyír is, amitől lenyugodott és kevésbé fájtak neki a sértések. taehyung volt számára az élet.

köszönöm, hogy elolvastad!

-shoya