i'm fine [vmin] ✔︎

tizenöt: "öcsi."

a meki nem volt messze a sulitól, pár utcányira csupán. jackson, taehyung és jimin mentek elől, míg mögöttük jungkook a barátnőjével. a legfiatalabb legszívesebben lemaradt volna, ezzel meg is próbálkozott, de abban a pillanatban mostohabátyja ujjaira kulcsolva sajátjait tartotta őt maga mellett. jimin azt se tudta merre pillantson zavarában. leginkább a pár perce megismert lányhoz csapódott volna – aki szinte azonnal belopta magát a szívébe kedves személyiségével, mellesleg jungkookot is megszidta múltbéli viselkedéséért –, de nem akarta a párt zavarni.

"és mondd jimin, te tényleg szeretsz írni?" fordult a fiatalabb felé jackson, szőkére festett hajába túrva.

"én... igen, mindig írtam magamnak, de eddig nem igazán mutattam senkinek." felelte a fiatalabb zavartan, tekintetét lesütve.

"taehyung mesélte, hogy nagyon jól írsz, de nem akarta elmondani, hogy miről." bökte oldalba haverját a fiú, mire az szemet forgatva jiminre pillantott.

"romantikus novellát írtam egy sulis versenyre, semmi extra." motyogta, szabad kezével eltűrve homlokába lógó tincsét. túl sok figyelem irányult rá és ehhez nem volt hozzászokva, emellett mindenki túl kedves volt hozzá, de tetszett neki. szerette, hogy szerették őt.

nem sokkal később már a gyorsétterem nem túl hosszú sorában álltak és a kínálatot szemlélték.

jimin nem szerette a mekis kajákat, ha tehette, otthon evett. természetesen néha megkívánt egy két ilyen ételt és ez most sem volt másképp. ölni tudott volna egy kis sajtburgerért.

miután leadták rendeléseik, választottak egy nagyobb asztalt, hogy mind az ötük kényelmesen elférjen.

"és aztán jeleztem neki, hogy ott áll mögötte a kiszemeltje, de észre sem vette, nagyon vicces volt!" nevetett naria, mikor elkészültek a rendeléseink. a három fiú felpattant, hogy idehozzák az ételt.

"mondd csak jimin, mi a helyzet taehyunggal?" fordult jimin felé naria mosolyogva, kezét a fiújéra helyezve. zavartan lehajtotta fejét, a lány pedig felkuncogott. "gondoltam. ne aggódj, egy szót sem szólok." kacsintott rá, jimin pedig lassan rá vezette tekintetét.

"honnan...?" tűrte el tincsét homlokából, ajkába harapva.

"lány vagyok, és nem vagyok vak." vont vállat szélesen elmosolyodva, mikor megérkeztek a többiek, eléjük helyezve saját rendeléseik.

"köszi." mosolygott jimin bátyjára, majd jó étvágyat kívánva felbontotta sajtburgerét és a ketchupba mártva sültkrumpliját falatozni kezdett. taehyung mosolyogva figyelte a kisebbet.

"várj, maszatos vagy!" nyújtotta jimin felé kezét az idősebb, majd hüvelykujjával letörölve arcáról a ketchupot, egyszerűen csak lenyalta azt. a fiatalabb döbbenten nézte taehyung kezét, majd ajkait, aztán fülig pirulva, saját tálcájára vezetve tekintetét ismét enni kezdett, véletlenül sem felnézve. naria halvány mosollyal arcán követte végig a jelenetet, majd inkább párjához fordult, hogy egy szál sültkrumplit lopjon tőle. a másik oldalon jacksonn persze semmit sem vett észre, két kézzel tömte magába a hamburgereket és a krumplit, emellett az egész arca szószos volt. jimin halkan felnevetett rajta, mire mindenki döbbenten rá pillantott.

"többet is mosolyoghatnál jimin." bólogatott jungkook, naria pedig áthajolva azt asztalon magához ölelte a fiút.

"hé, hagyjátok már, ő az én kisöcsém!" hessegette el a lányt taehyung, majd magához húzva a fiatalabb fejét, mellkasához préselve azt ölelte meg őt. jimin egy pillanatra elszomorodott, mivel több akart taehyung számára lenni, mint egy mostohatesó, ám amint az erős karok lénye köré fonódtak, mérhetetlen boldogság robbant szívében és azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez az önfeledt pillanat.

sajnos nem sokkal később megszűnt az őt ölelő karok szorítása, így sóhajtva egyet maradék sültkrumplijához fordulva befejezte korai vacsoráját.

sokáig voltak még ott, elsősorban azért, mert jackson még mindig evett, emellett a hangulat is nagyon kellemes volt. sokat viccelődtek és történeteket meséltek jiminnek, általában arról, hogy mit művelt a három felsőbbéves fiú részegen. sosem gondolta volna, hogy az általa nem kedvelt fiúk ilyen kedvesek és viccesek is lehetnek. mindig csak a rosszat látta másokban, ám pont az az ember akitől a legkevésbé sem várta volna váltotta meg az ő kis unalmas világát.

öcsi. így nevezte őt taehyung. azelőtt minden lehetséges módon tagadta, hogy ismeri, még azt is a fejéhez vágta, hogy nem a testvére. most meg el sem bírtak szakadni egymástól, mintha együtt nőttek volna fel. mintha sosem veszekedtek volna. az idősebb úgy viselkedett vele, mintha tényleg az ő szeretett öcsije lenne.

nem gondolta volna, hogy élete éles kanyart vesz, így már nem voltak elvárásai. hagyta, hadd sodorja az ár.

köszönöm, hogy elolvastad!

-shoya