𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓-Vkook- befejezett

-12-

Nem sokáig üldögéltek az autóban, hisz Jungkook teljesen át fagyott, és a kocsiba szétáradó meleg sem volt elég, hogy a fiatalabb vacogását elmulassza.

Taehyung-èkhoz érve, a lányok azonnal megrohamozták a fiaralabbat, ellepve ölelésekkel.
Jackson is azonnal a fiú mellett termett, majd míg Taehyung a vizet engedte neki,figyelt rá.
A fiú szája kékes  volt, és az ujjain elhelyezkedő körmök se voltak a legtermészetesebb színükbe.

-Gyere Jungkook-jelent meg Taehyung, majd kiszabadítva lányai karjaibol, elindultak a fürdő felé.
-Vetkőzz le, és ha kész vagy csak szólj ki, én addig csinálok valami meleg teát neked- magyarázta Taehyung, lepakolva a törőlközőt, és a váltó ruhát.
Még utoljára két keze közé fogta Jungkook arcát, megvizsgálva újra, hogy van e rajta heg.

Jungkook nagyon zavarba èrezte magát, köszönhetően Taehyung  barna szemeinek, mivel őt vizsgálta, és nagy meleg kezeinek, mivel az arcát simogatta. Kis zavar,nagyobbá nőtte ki magát,mikor Taehyung ,meglepően ,kedvesen szólalt meg,teljesen Jungkook íziszeibe fúrva sajátját.

-Remélem nem esett semmi nagyobb bajod. 

-N...Nem hiszem.....vagyis...nem érzem ,hogy lenne....valami...

Taehyung még utoljára végig mérte a fiatalabbat,majd elengedve arcát ,majd magára hagyta. 

Jackson a konyhába várta ,a pultnak támasztva derekát. Ajkain mindent tudó mosoly pihent,s úgy figyelte barátját,ahogy bögrét vesz elől,s bekapcsolja a vízforralót,miután meg töltötte. 

-Mi van?-fordult végül Jackson felé,unott hangon feltéve kérdését. 

-Semmi-biggyesztette le mosolyogva ajkait,s oda adta a cukrot,miiér annyira jújtózkodott.-Csak...tudod , jó látni ,hogy van még egy ember,aki miatt aggódni tudsz.Mármint ne úgy érsd,hogy jó aggódni,hanem úgy,hogy van mégegy ember,akit tartasz annyira fontosnak ,hogy aggódj érte. 

-Jackson....ti összebeszéltek Lisával mi?

-Honna veszed ezt?

-Mielött Jungkook hívott volna ,vele beszéltem,és ő is ezen a témán lovagolt,hogy biztos etszik. Mind a ketten tévedtek. Soha nem lesz köztem és Jungkook közt semmi. Ő az alkalmazottam....

-Ennél szarabb kifogást se tudtál volna kitalálni Tae,ugye tudod?

-Foglalkozzatok magatokkal inkább,most pedig ,megnézem a lányokat.

-Alszanak.-állította meg.

-Rendben,akkor fel megyek megnézem őket-indult el újra ,de Jackson újra megállította.

-Nem az ő szobájukba vannak.

-Akkor hol,a kanapén?-fordult értetlenül Jackson felé. 

-Nem,Jungkook itteni szobájába. Hiányolták. 

Taehyung ketyegője hatalmasat dobbant,majd gyors tempóba kezdett el verdesni,amint meghallotta ,hogy lányai hol alszanak,de mellkasára téve kezét  próbálta ezt a heves ritmust leállítani.  Sikertelenül.Jackson persze ezt észre vette,s már elkünyvelte magába,hogy igaz amit IUval beszéltek az irodába. Jungkook megfogja törni Taehyung-ot. 

Eközbe Jungkook,élvezte a forró vizet,mi égette bőrét,s az idősebb illatát , mi be lengte az egész helyiséget. Igaz, az a nap,nem a legjobb volt az életébe,mégis úgy érezte megéri. Hogy miért? Mert a szíve ,cseppfolyóssá olvadt,az idősebb aggódása miatt. S azt érezte törődnek vele. 

Így is volt. Taehyung ,egy emelettel felljebb,épp abba a szobába ült,hol Jungkook már párszor aludt, lányait kémlelve,kik csak úgy bújtak a fiatalabb illatával ellátott takaróba . 

-Nem értem,hogy szerethetitek ennyire,alig van itt egy hónapja. -mosolyodott el. 

Jungkook,úgy érezve ,hogy teljesen átmelegedett,kiszállt a kádból,leengedte a vizet,majd a kapott textíliákat,magára kapkodva lépett ki a fürdőből. Hiába ölt jó pár percet a meleg vízbe,a gőz miatt ,melegebbnek hatott az a levegő,de amint kilépett. Talpától egésszen haja végéig ,átfutott rajta a libabőr.

-Még most is fázól?-kérdezte Jackson,a nappaliba kapkodva fel magára a ruhákat.

-Hát ,nem a legkellemesebb ,a meleg fürdőből,kijönni ide. -fonta össze maga elött karjait,ezzel is akadályozva valamennyire,hogy a hideg teste nagy részét érje. 

-Taehyung mindjárt úgyis lejön ,és ad teát. Az majd felmelegít.-intézett egy mosolyt fel,majd a kilincsre fogott,de nem lépett ki-Taehyung mesélte,hogy Jimin hogy bánt veled. Nagyon sajnálom,azokat amiket mondott ,vagy tett veled. 

-Nem a maga hibája. Jisung mondta,hogy nem kéne vel ...kikezdenee...csak...sajnálom. 

-Ugyan,ahygd,figyelj,jobb is hogy nem a fiammal vagy. -jelentette ki,minek hatására,Jungkook álla a padlón volt, a lépcső fordulóba lapuló Taehyungéval együtt. -Tudom furán hangzik,de így van. A fiam még éretlen ehhez, te  pedig olyat érdemelsz aki gondoskodik rólad,aggódik érted ,ha nem lát. 

Jackson,és Taehyung is nagyon jól tudták,hogy Jackson kire célozott most ,de Jungkook csak értetlenül figyelte az idősebbet. 

Mielött Jackson újabb dolgot tudott voilna mondani,Taehyung jelent meg Jungkook ,majd megjátszva,hogy csak most érkezett meg,és nem hallott semmit,megkérdezte Jacksontól,hogy indul e ,ki igenlegesen válaszolt. Taehyung felajánlotta ,hogy ki kíséri,d nem csak a jó modor miatt,hanem egy alapos beszólás tömeget is rá zúdított volna,de Jackson,inkább bent marasztalta ,azzal a szöveggel,hogy most foglakozzon Jungkookal. 

A harmadik személy távozása után ,Taehyung ,-magát is meglepve-Jungkookot derekánál átkarolva indult el be a konyhába,hol a víz forraló már rég elvégezte a dolgát. 

Csendbe volta,de nem a kínos csendben,hanem a megnyugtató,ephorikus csönbe. Jungkook állán megtámaszkodva figyelte az idősebbet,ahogy odafigyeléssel készíti neki a forro teát. Mint egy profi barista a kávét.

-El árulod mostmár,hogy miért voltál,este negyed tízkor,annál az ápületnél?-tette fel kérdését,mi már eléggé  fúrta az oldalát. 

-Igazából....volt egy ,nagyobb összeveszésem,az anyukám párjával,ami nem a legjobb végletegik vezetett . És az a hely az egyetlen ahol ki tudom szellősztetni a fejem. -válaszolt,fel se nézve az idősebbre,kezei  közt forgatva a bögrét. 

-Azt ....szabad tudnom mi volt az az ok?

Ez a kérdés nem épp a legjobban érintette Jungkookot,s ezt a másik is észre vette,miután a fiú remegése jobban látható lett. Ujjai újra hidegek lettek,s a szíve is gyorsabban verdesett. 

-Hé ,Jungkook-vette el a bögrét a másiktól,míg magára nem önti,s arcára fogott. -Nézz rám kérlek.

A fiú tette amit kért,s kissé párás szemeit,a másikéba fúrta. Folyton egy másik dimenzióba érezte magát ,valahányszór Taehyung szemeibe nézett. Olyan sok minden kavargott abba a mogyoró barna szempárba,hogy mindig fedezett fel valami újjat. A csillagokat,és a bolygókat is látta,saját tükörképével együtt,s úgy hatott,mintha Taehyung galaxisának a közepe ő lett volna. 

És így is volt.