𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓-Vkook- befejezett

-11-

Taehyungnak furcsa volt,hogy a lányok nem szaladgálnak a házba,Jungkook elöl szaladva,nevetve. Persze ezt a lányok is megjegyezték. S nem is voltak annyira kifáradva,mint amikor Jungkook is velük tölti az idejét.

Szokásos munkáját folytatta,papírokat rendezett,emailokat olvasott el s válaszolt. Laptopja sarkába megjelent a kis ablak,mit a skype alkalmazásnál szokott megjelenni.Elolvasva a nevet ,nyomott a fogadás gombra ,s nem telt el pár másodperc,Lisa vigyorgó arca jelent meg. 

-Szia bratyó.

-Szia Lisa. Mi a helyzet,milyen a munka?

-Tudod,eléggé fárasztó,de a hely csodás,és az emberek is,de sokkal több munkám van. És mostmár megértem,miért nézel ki hullának. 

-Ki kérem magamnak ,míg te csak a gépen rendeszkedsz,én bejárok dolgozni a céghez,plusz nevelek is. 

-Tényleg,nevelés,mi van Kookal? 

Taehyun a név hallatán beharapta ajkait,s a laptop billentyűit kezdte szugerálni. Nem tudta miért reagál így erre a kérdésre. 

-Nos...megvan....

-Csak ennyi? Taehyung,mesélj már!Ne nekem kelljen kihúznom mindent belőled. 

-Kénytelen vagy,ha érdekel. De mint mondtam,megvan . Most épp nincs itt,és hiányolom..vagyis hiányolják a lányok. Imádják,folyton élő barbinak ,vagy lovacskának hasznáják,vagy egy manökken bababának,amit ki tudnak sminkelni. Meg néha ő a lányok alvó macia. 

Mivel Taehyung a billentyűzetet figyelte,nem láthatta huga mosolyát,mi azonnal elterült ajkain. Sejtette,hogya drága báttya újra ,eélyes arra hogy szerelmes legyen. 

-Szóval hiányzikk neked,miért,hol van?

-Mi?-kapta fel fejét.-Nem hiányzik. És az anyjának segit valamibe,de már ez a harmadik nap. 

-Nem mondta az okát,hogy miért?

-Csak annyit mondott,hogy az anyjának kell most a segítsége,és ennyi. De viszont zavar hogy nem válaszol az üzeneteimre.

-Oh,aggódsz érte?Ez annyira aranyos Tae.

-Nem miatta aggódóm. ....hanem a lányok miatt. Ha ki kell rúgnom,akkor nehéz lenne nekik megszokni az új dadust,plusz mint mondtam,szeretik Jungkookot. 

-Persze,de mi van veled?Tae,nem szoktál csak úgy aggódni ,hogy ha valaki nem válaszol. 

-A lányaim miatt. Szeretik őt.

-Mint te?-Lisa csintalan mosolyra húzta ajkait,látva báttya zavaros tekintetét,majd arca elszíneződését,amint rájött ,mit is értett a ,,mint te,,alatt.

-Hülye vagy. Lisa ,philofóbiám van,hányszór mondjam el? 

-Tae,ha csak be meséled magadnak ,hogy az van attól még nem vagy az. Tudom ,hogy még most is fáj hogy Ő elment,de nem kéne elzárkóznod ,ez elöl. Jungkook édes fiú,figyelmes,és az elmondásaid szerint Chaeék imádják.Abból ahogy mesélted mi van,az jött le nekem ,hogy kezd tetszeni neked. És ez nem baj. 

-Mennem kell-ennyit tudott csak reagálni . Igaznak találta huga állítását,s ez rémisztette meg. Nem akart semmilyen romantikus kapcsolatba lenni a fiatalabbal,hisz a fiatalabb ,biztos nem tudna úgy ránézni,mint egy párra,egy lelkitársra .S nem is szeretett volna ebbe bele gondolni.De mégis,szemei elött akaratlanul játszódott le egy röpke pillanatra,az a jelenet,ahol csókolják egymás ajkait. 

Hasába furcsa kis bizsergés áradt szét,míg ajkai megremegtek. Megijedt,nagyon. 

Nem akar újra szerelmes lenni. Nem akarja újra azt átélni a csalódást,ha esetleg a fiatalabb nem viszonozza érzéseit. De ki is beszél itt érzésekről?Senki. 

Taehyung telefonja rezegni kezdett az asztalon,felvillanva. Megdörzsölve szemeit nyúlt érte,majd egyből fel is vette,miután elolvasta a nevet. 

-Taehyung-szólt a telefonba szipogva-Tudunk beszélni?

-Jungkook,hol vagy?-kelt fel majd elindult a nappaliba,hol Jackson és a lányok néztek mesét. Jackson persze egyből barátját kezdte nézni,ki idegesen fújva egyet tette le a telefont ,majd kezdett el öltözni.-Jacks...tudnál vigyázni rájuk?

-Persze ,de mi történt?

-Jungkooknak baja esett.

Felkapva kulcsait indult el,egy egy puszit adva lányai fejére. Idegesen pattant be a kocsiba,s kezdett el hajtani a fiú által elmondott helyre. Ideges volt. Jungkook a telefonba nagyon ijedt volt,s tisztán hallattszott ,hogy a fiú remegett. Az idegesség ,csak úgy fel és alá járt testébe mint a vér,mi élteti. Félt ,hogy valami nagy baja van a fiúnak,esetleg annyira,hogy korházba kelljen mennie .

A helyhez érve ,Taehyung mégjobban aggódni kezdett, A hely,amit Jungkook megadott,egy régi gyárépület volt,ami nem kicsit kezdett omladozni. 

Telefonján felkapcsolva a világítást kezdte el a fiú keresését.Hívta ,szólongatta,a fiú egy ideig nem válaszolt,de aztán meghallotta a szipogást.A hangok,egy nagy a padlón tátongó lyukhoz vezettek,s lepillantva,meg is látta a földön ülő szipogó fiút.

-Jungkook?

-Taehyung?-emelte fel azonnal a fejét,s nagy megkönnyebbülés érte,mikor az idősebbet meglátta. 

-Mit keresel te ott lent?És hogy jutottál le?

-Leestem mikor kelni akartam volna fel. 

-Olyan szerencsétlen vagy.

-Tudom-hajtotta le a fejét,s Taehyung kicsit rosszul érezte magát ,hogy ezt mondta.

-Itt ez majdnem két és fél méter magas ,ugye nem törted el semmidet?

-Nem-szipogott tovább.

-Látsz magad körül bármilyen ablakot,vagy ajtót?

-Egy ablak van ott ,de el van torlaszólva.

-Maradj ott,megpróbállak kihozni-indult el,de még hallotta Jungkook oda szólását,mi egy,,nem mintha tudnék inne menni bárhova is,, volt.

Hosszas kutakodás után ,Taehyung megtalálta az eltorlaszolt ablakot,s  neki állt az ablak szabaddá tételének. Nehéz munka volt,de hosszas szórakozás után,sikerült az ablakot szabaddá tenni. Telefonja fényével ,belépve Jungkookot kereste,ki pár másodperc után,neki csapódva Taehyung mellkasának ölelte át. Remegett,nagyon,hisz csak egy póló volt rajta az idő este pedig nem a leg melegebb volt. 

Taehyung meglepetten ,de vissza ölelte a fiatalabbat,s kis nyugodtság áasztotta el,amint megérezte a fiatalabb szapora szívverését. 

-Vedd fel-adta oda kardigánját a fiatalabbnak,ki csak moslyogva nézett rá fel.

Az autóhoz érve,Taehyung kinyitotta az ajtót a fiatalabbnak,majd miután beszálltak mind a ketten ,elindította a fütést . 

-Jéghidegek a kezeid-emelte Jungkook kezeit a szájához össze fogva őket,majd lehelni kezdte .-Mi az istent  kerestél te itt ilyenkor?Tudod te mennyire veszélyesek az ilyen helyek?  Ezen miért moslyogsz?

Jungkook nem tudott nem moslyogni az idősebben. Aggódótt érte? Ez meg melengette a fiatalabb szívét. 

-Én csak....nem akartam otthon lenni....

-Elmondod nekem miért?

-Neked a legféltettebb titkomat is elmondanám.