𝑩𝒂𝒃𝒚𝒔𝒊𝒕𝒕𝒆𝒓-Vkook- befejezett

_28_

A parton szinte csak ők voltak lent,leszámítva a néniket ,akik a kis kutyáikkal sétálgattak.A fiatalabb,valahol érezte,hogy nem valami happy,és jó témáról lesz szó,és ez be is bizonyosodott benne,miután az idősebbre nézett. Ajkait teljesen szétráta,és csak üvegess tekintettel nézett maga elé.

-Tae..üljünk le valahova-hangja nagyon halk volt,fölösleges lett volna kiabálni,vagy hangosabban beszélni.Taehyung bólintva  egyet húzta Jungkookot az egyik kis padhoz,ami a parton helyet kapott. A másik kezét semmi pénzért se engedte volna el,és ez a másik részéről is igaz volt.
-Figyelj Tae, nem tudom miről szeretnél beszélni, de ha most még nem állsz készen, nem kell elmondanod.

Az idősebb elmosolyodva emelte szájához összekulcsolt  kezeiket,puszit hintve rá.

-El szeretném ezt mondani, hisz megérdemled, hogy tudj erről. Csak tudod, a családom tud erről, ők àtélték, nem kellett szavakba öntenem, de most ez a helyzet veled más. -fújt ki egy nagy adag levegőt, mi tüdejét telitette.

-Tudom, és gondolom.....Soyarol lesz szó.-Nem igazán tudta, hogy ő szájára veheti e a nő nevét, és meg is ilyet, mikor a másik ijedt tekintetével találta szembe magát. -Sajnálom.... én nem...

-Honnan tudsz Soyarol?

-Aznap amikor meg jöttünk, hallottam a beszélgetéseteket Lisával... sajnálom nem akartam hallgatozni.

Taehyung látva a másik zavarodott és bűnbánó tekintetét, somolyogva simitott arcára, kis csókot hintve orrára.

-Nem történt semmi Guk. Ne ijedj meg.

-Sajnálom.

-Fejezd be kicsim-kuncogott fel. -Legalább tudod a nevét. Már csak a történetét kell elmesélnem, csak adj pár percet.

-Éveket is várnék.

A hangulat, a kezdeti feszült ijedt hangulatát elhagyva váltott át egy kellemesebbe.
Jungkook nem sürgette Taehyungot, amiért hálás is volt az utóbbi. Szépen akarta elmesélni a történetet.
órákat ültek ott lent, néha változtatva pozíciójukat .

-Nos-kezdett bele, egy sóhaj után. Jungkook kezeit ugyan olyan szorosan fogta, mint megérkezésük elején-Eddig kétszer voltam szerelmes, de úgy igazán fülig. Soyaba, és most beléd. Az egyetemen ismertem meg. Ő volt az egyik lány aki nem ugy viszonyult hozzám mint a többiek akik csak szexet akartak. Ő kedves volt, egybe bolondos is, é gondoskodó,hisz mikor oda kerültünk Jacksonnal meg levest se tudtunk főzni.Mindneki szerette. Ő volt a legjobb barátom,persze Jackson mellett, aztán pedig szerelmes lettem bele, és ő viszont szeretett.
Elvégeztük az egyetemet, de mint megtudtuk, az utolsó év vége előtt pár hónappal, Soya terhes lett. A szüleim majd kiugrottak a bőrükből, ahogy Soya szülei is, viszont Soya nem úgy fogadta. Őrült, de valahogy olyan furcsa volt számomra. Rászokott a cigarettára is, és a Sojura is. betudtam annak hogy biztos ideges a terhesség miatt, és próbáltam leszoktatni róluk, de nem sikerült.
A lányok kora születten születtek, másfél hónappal hamarabb.
Egyszer sem fogta kézbe őket, és etetésnél is inkább nekem adta oda őket, és le szívta a tejet. Nem értettem miért teszi ezt, miért cselekszik így. És mivel kora szülöttek voltak, kellett neki a figyelem, így szinte mindig a kórházba voltam, és figyeltem rájuk. Az orvostól megtudtam, hogy lehet szülés után depressziója van, így nem is próbáltam faggatni hogy mi baj.
A lányok első szülinapja előtt, elmentünk Jacksal vásárolni nekik ajándékot. De este mikor haza mentünk, nem voltak otthon, azt hittem a szülőkkel vannak, de se az én szüleim nem látták, se Soyaé. Iszonyatosan aggódtam, a telefonja is otthon volt, így hívni se tudtam, és a lányokat se tudtam hogy vannak. Azt hittem elszurtam valamit, vagy lelépett valakivel. Egy nap után bejelentettük a rendőrségen, ahol eltűnt személyként azonosították. Több mint két hónapig, semmit se tudtam róluk, Lisa a szüleink és Jackson tartotta bennem a lelket. Soya szülei engem okoltak mindenért. Aztán az egyik nap, beállított Soya húga, Minsu.
Sírt, és elkezdett rángatni, le a folyó egyik eldugottabb részére.
Ott voltak mind a hárman. Soya tuladagolta magad, és derékig a folyóba volt, ami akkor október tájt,eléggé hideg volt, a lányok pedig már a kihűlés határán voltak. Teljesen lesokkoltam. Minsu már akkor kihívta a mentősöket, és a rendőröket mikor hozzám jött el. A kicsiket azonnal kórházba vitték, míg Soyat elvitték.
Teljesen megsemmisülve éreztem magam. Okát se tudtam mi van, hisz semmi ilyen mély depresszív hajlamot  nem mutatott, mert a végére vissza jött a régi ő, és együtt csináltunk mindent a lányok körül.
Nyomozás folyt, hogy mi történt, de mindenki tudta, hogy öngyilkos lett. A rendőrök-itt már Taehyung nem bírta könnyeit vissza folytani, és zokogva bújt a fiatalabb karjaiba, kinek arcán ugyan ott fénylettek a kis gyémántok. Fájdalmas volt neki így látni szerelmét. Látta a törést lelkében, és tudta, hogy még lesz rosszabb is a történetbe.
Hosszas simogatás után, sírása csillapodni látszott, de még így is bújva a másikhoz kezdett bele.
-A rendőrök.... találtak nála egy levelet, amit nekem írt. Azonnal elolvastam.... bár ne tettem volna. Leírta, hogy képtelen elviselni a lányokat, mert elveszik a szeretetet tőle, ami járna neki. És hogy nem akarja őket. Féltékeny volt Laraékra, arra hogy szerettem őket. Aznap megijedtem.... nem akartam senkit se szeretni szerelemből, féltem, hogy más is olyan lenne mint Soya, és miattam halna meg más valaki megint. Elzárkóztam, teljesen. Azt hiszem majdnem fél évig, a szüleim es Lisa nevelték a lányokat, míg Jackson engem próbált össze kaparni a Földről, abból a mély gödörből, ahol az ilyesfajta érzelmeimet próbáltam eltemetni. Sikerült is, négy évig, aztán jöttél te, és fél borítottál mindent. Újra elérted hogy szeressek valakit úgy.

A végén, hatalmasat sohajtva hunyta le szemeit,, továbbra is maga körül hagyva Jungkook ölelő és védelmező karjait, nyugatva magát. Borzalmas volt neki felidézni ezeket a pillanatokat, de mégis egy kis megkönnyebbülést hozott lelkibe, hogy már szerelmes is tudja volt betegsége mivoltát.

A másik fél, csak sokkosan próbálta feldolgozni a kapott információkat. Túl sok volt ez neki.

-El se tudom képzelni mennyi borzalmon mentél keresztül. -hangja cincogásnak hatott, de Taehyungot mégis megnyugtatta. -Sajnálom Taehyung, annyira sajnálom. -puszikkal kezdte elhalmozni a másik arcát, és haját, igazából ott ahol csak érte. Könnyei továbbra is csak hullottak
-Sose hagylak le Taehyung.

-Reméltem is hogy ezt mondod-elengedve a másik törölte meg orrát és szemét.- Tudod, valamennyivel jobban érzem magam, hogy tudsz róla.

-Miért?

-Mert így ismered a múltam, most a jelenemet is, és remélem a jövőmet is fogod.

-Én leszek a jövőd