★[Haikyuu One Shots]★[2020]★

Kōtarō Bokuto × Reader

-Passzolj!! - tettem fel kezemet, jelezve a feladónak, hogy adja nekem a labdát. A labda jött és nagy karlendítéssel lecsaptam a másik térfélre. Nem tudta fogadni a liberójuk, ezért miénk lett a pont. Megszólalt a meccs végét jelző síp, és nagy örömmel ölelkeztem össze csapatársaimmal.

A Fukorodani női csapata nagyon erős és ezért megtisztelésnek éreztem, hogy én lehettem az egyik ütő.

-Szép volt [Név]! - jöt oda hozzám egyik csapattársam.
-Köszi. - mosolyogtam elégedetten. Hirtelen két erős kar támaszkodott rám, amik egy szürke bagolyhoz tartoztak. - Szia Bokuto.-nevettem fel és kibújtam kezei közül.
-Nagyon ügyes voltál. - mosolya olyan gyermeki volt, hogy megdobogtatta szívemet.

Lehet másnak nem jönne be az ász, de nekem teljesen más a véleményem. Gyerekes de kedves, vicces de ha kell komoly, imád röplabdázni és persze azért a kinézete sem mindennapi.

-Köszi, bár lehettem volna jobb is. - mosolyogtam vissza a fiúra. Akaashi jelent meg melletünk.
-Ha mindent megtettél, akkor tökéletes volt. - tette kezét vállamra. Bokuto arcán mintha egy kis "féltékenységet" fedeztem volna fel, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Az edző hangját hallottam meg hátam mögül.
-Gyere ide [Név]-san. Játszunk még egy szettet ráadásként.
-Rögtön megyek! Maradtok megnézni ezt is?... Vagyis ha mennetek kell akkor... - cipőmet néztem mivel ha ránéztem volna a szürke hajúra, biztosan elpirulok.
-Hey hey hey!! Persze, hogy maradunk. - szólalt meg Bokuto sajátos stílusában.

A meccs már javában folyt, mikor hirtelen egy ugrásnál, rosszul érkeztem le a talajra.
-Chh... - Alig bírtam a lábamon állni. -Basszus. - mikor jobban rátehénkedtem fájó tagomra, elvesztettem egyensúlyom és zuhanni kezdtem a föld felé. Vártam volna, hogy mikor érem el a talajt, de ez nem következett be mert két kar megtartott.
-Meg vagy. - szólt a karok gazdája. Felnéztem megmentőmre és eddig normális pulzusom, az eget kezdte verdesni. -Gondolom meghúzhattad. - szólalt meg nyugodt hangon, az eddig vidám fiú. - Elkisérlek az orvosiba, ha nem jegelik le, akkor lehet három hétig ki kell hagynod a röpit.
-[Név], igaza van Kōtarō-nak, induljatok gyorsan. Ezt a meccset ki kell hagynod. - csak bólintottam az edzőmnek, és Bokuto felkapott hátára, amibe arcom enyhén belepirult.

Az orvosi felé tartottunk. A fiúba kabaszkodtam, ne hogy leessek. Fejemet nyakába fúrtam, mivel arcom talán pirosabb volt mint egy érett paradicsom. Halkan törtem meg a közöttünk lévő csöndet.
-Köszi, hogy elviszel. - nem láttam milyen arcot vághatott, de szívem sejtette, hogy mosolyog.

Már nem lehettünk messze mikor nagy mozdulattal szembe fordított magával. Nyakába kapaszokodom, és csodaszép íriszeit az enyémbe temette. Szívem olyan hevesen dobogni kezdett, mint még soha.
-Te elpirultál? - kérdezte huncut mosollyal.
-É..én neeemmm~- fordítottam el fejemet. Közelebb húzott magához, így megtörve az így sem sok távolságot köztünk.
-Olyan édes vagy. - nevetett fel halkan. Közelebb hajolt és lágy puszit nyomott homlokomra. -Máskor majd a szádra fogom adni...Persze ha te is beleegyezel. - szorosan a fiúhoz bújtam.
-Akkor...ez most vehetem egy vallomásnak? - halkan beszéltem de így is tisztán hallotta.
-Szeretnéd, hogy az legyen? - felemeltem fejem és csókot loptam a bagolytól.
-Szeretném. - mögöttünk halk tapsolás hallatszott.
-Majd a boldogító igent is így mondjátok ki! - Akaashi állt mögöttünk ki végig figyelte a jelenetet. -De nagyon édesek vagytok. -morcosan néztem a fiúra, de még sem haraguttam rá. Átöleltem Bokutot.

-Mostmár bemehetnénk jégért...? Egyre jobban fáj a lábam. - nevettem fel keserűen.
-P... Persze! - gyorsan besiettünk és leültetett az egyik ágyra.

Fisszatért egy kis jéggel a kezében. Megfogtam és pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz.
-Szeretlek. - suttogtam.
-Én is. -ajkaink forró csókban forrtak össze.

Jaj de imádom a kis baglyot.^^

Lehet kicsit összecsaptam ezt a részt de remélem tetszik!😅

Lehet kérni bátran

[Hibákért ha vannak utólag is bocsi]