A turné

Balszerencse

Zoé szemszöge:

Reggel mind kiélvezve, hogy mára is csak késő estére van programunk reggel sokáig aludtunk vagy fetrengtünk az ágyba. Ki mit. Én is még az igazak álmát aludtam mikor ordítás majd hatalmas puffanást hallottam. Mind egy emberként keltünk fel és rohantunk a konyhába ahonnan a hangot hallottuk.

-Mi a?-kérdezte Charlie aki természetesen elsők ként ért oda. Nem sokat látva az előttem lévő csapattól akik természetesen mind magasabbak voltak kezdtem el ugrálni annak reményében, hogy valamit azért csak én is észreveszek. Pár perccel később Dani Max-et támogatva tört utat magának. A nappaliba megérkezve a kanapéra leültette és vizsgálni kezdte a bokáját, mit a fiú annyira fájlalt.

-Áhh ez fáj-sziszegett mikor testvérem éppen, hogy hozzáért a bokájához.

-Ez nem jó jel-ingatta fejét Kinga.-Sofőr, ahogy lehet térjen le az autópályáról, orvoshoz megyünk!-jelentette ki. A "kedves" fickó a bajsza alatt olyan választékos káromkodást motyogott, hogy még én is belepirultam. A reggel ezután viszonylag szokványosan telt. Már amennyire ez után lehet ezt mondani a napra.  Miután készen lettünk kimentünk a kis sérülthöz. Már a nappaliban jártam mikor egy hirtelen fékezést tett a busz. Elvesztve az egyensúlyomat és így telibe Harvey ölébe landoltam. Vörösödő arccal, heves bocsánatkérések közepette álltam fel. Kenzie, ment előre megkérdezi a sofőrt, hogy mi történt.

-Hát a busz leállt, nem tudja mi lehet vele. Benzin van benne csak elindulni nem akar-mondta majd Mac és Martinus felállt és elindultak megnézni, hogy tudnak-e segíteni. Mi akik meg maradtunk kiegészülve Kingával és Danival ötleteltünk, hogy akkor mi legyen. Ekkor mintha így se lett volna elég bajunk, Lauren rohant ki a konyhából visítva.

-Valahonnan pókok kerültek a konyhából-mondta a kezét szorongatva. -Megláttam őket, és megijedtem, majd elvágtam a kezem-hadarta kétségbe esve.

-Ez egyre jobb és jobb-forgatta meg szemét Carla.

-Most mit csináljunk?-akadt ki Kinga, miközben rohant az elsősegély ládáért. Johnny idegesen kutatott a zsebébe papír zsebkendőért. Egyszer csak  egy cetli esett ki a zsebéből, mit Lena kapott fel.

-Ez annak a nőnek a névjegye akivel találkoztunk múltkor.

-Hát a busz egyhamar nem indul el-jöttek fel a fiúk a buszra és vetődtek le a kanapéra.

-Hívjuk fel-mondtam.

-Mi? Kit? Minek?-értetlenkedtek a többiek.

-A nőt. Azt mondta sok mindenbe segíteni tud.

-Egy próbát megér-gondolta végig Charlie. Majd szépen lassan mindenki, belegyezett. Ana vette elő a telóját és kezdte tárcsázni a számot, de a telefon ki volt hangosítva.

-Jó napot-szólt bele egy férfi hang.

-Tudtam, hogy ez egy átverés-mormolta Leo akit csak Charlie homlokon vágott.

-Ms. Foks-ot keresem-olvasta le a névjegyről Kenzie a nevet. A titkár meg kapcsolt is minket.

-Igen tessék-szólt bele.

-Jó napot. Nem tudom tetszik-e ránk emlékezni. Mi vagyunk a gyerekek akik segítettek önnek a benzinkútnál.

-Hát persze. Mi ügyben kerestettek meg?

-Elég borzasztó napunk van még úgy is, hogy csak reggel 11. Egy boka törés, egy vágás és a busz is lerobbant-panaszolta Lisa.

-Rendben hol vagytok?-mire mi elmondtuk és közölte, hogy nem sokára itt lesz. Nagyából negyed órával később, már egy kisbuszban ültünk ami a városba vitt minket. Ebben Mac, Tinus, Lisa, Lena, Leo, Carla és én ültünk a többiek egy másikkal a kórházba mentek. Elég kellemetlen szituáció volt, mert természetesen Leo mellett ültem, Johnny meg alig akart elengedni. De mivel nem fértem volna már be hozzájuk csak idekerültem. Az autó egy hatalmas irodaház előtt állt meg. Kiszállva az épület bejáratánál Ms. Foks fogadott minket.

-Jaj, remélem mind jól vagytok. A többiek?-aggodalmaskodott.

-Kórházba mentek a sérültekkel-mondtam.

-És hol fogjátok tölteni az estét?-érdeklődött.

-Nem tudjuk. A buszunk nem indul. A szállodák nagy része, meg telt házzal megy-sóhajtottam.

-Azt gondolom erre is van megoldásom-kacsintott majd elvonult telefonálni.

-Ez a nő tuti valami boszorkány-suttogta Lena. Pár perccel később a nő mondta, hogy elvisz minket egy szállodához nem messze. Majd gyalog el is indultunk.

-Már bocsánat, a kíváncsiskodásért. De ezt maga hogy oldotta meg?-vakarta a tarkóját Tinus.

-Elég befolyásos vagyok. Ez meg kapcsoltakkal jár. Szinte nincsen olyan dolog amit ne tudnék megoldani-magyarázta miközben egy flancos hotel halába léptünk be. Kis szóváltás után a recepcióssal, már meg is kaptuk a kulcsokat a szobákhoz.

-Dani hív-mondtam mire mindenki egy ember ként körém gyűlt.

-Szia-köszönt bele a telefonba.-Szóval jó hír Lauren jól van, nem volt annyira komoly mint gondoltuk. Viszont Max közzel se. Két napig bent kell maradni-basszus. Ez tényleg nem a legjobb. -És nálatok mi történt?

-A nő még kecót is szerzett nekünk-mondta jó kedvűen Leo.

-Na az remek-csatlakozott Kinga is.-Megvártok minket? Nem sokára mi is oda érünk- bólintottunk majd bontottuk a hívást.

-Minden jó ha a vége jó-jött hozzánk Ms. Foks.-A segítségemre még a jövőben is számíthatók-mosolygott majd otthagyott minket. A többiek tényleg hamar ideértek. Alig váltottunk pár szót. Majd mivel csak két szóba volt szabad, egyértelműen fel lett osztva, hogy fiús lányos szám.

-De én Leoval akarok aludni-toporzékolt Carla. Figyelmen kívül ha hisztijét, mentünk fel a szobánkba. Ahhoz képest, hogy még csak délután öt, egyikünknek se volt már nagyon életkedvünk, így már semmi érdemleges nem történt a nap további részében.

Sziasztok. Mikor nekikezdtem ennek  a történetnek semmi nem volt konkrétan meg a fejembe. Így most egy helyzet jelentést hoztam. Szerintem húsz maximum huszonöt részes lesz a történet, és nagyából körvonalazott a fejembe, hogy mi is lesz itt még.