A turné

Boldog vég

~Zoi szemszöge~

Boldog vagyok. Ezt érzem csak, mióta tegnap hivatalosan is összejöttem Harveyvel. Mikor elmeséltük a többieknek, sokkal jobban fogadták mint a Leoval együtt vagyok sztorit. Belegondolva nem meglepő. Most már én se fogadnám akkora örömmel ezt a bejelentést mint akkor tettem. De mindegy is már az a múlt. A mai napon két dolog fog megtörtént. Egyrészt estig utazunk másfelől meg a nem angol, vagy Angliában élő tagok (gondolok itt pl Leora, mert hiába walesi nem megy oda haza)visszautaznak. Ebbe belegondolni borzasztó. Nagyon megszoktuk egymást társaságát és el nem tudom képzelni, hogy vajon milyen lesz az, hogy már többé nem a napom egészét fogom velük tölteni. Egyértelműen Johnny fog a legjobban hiányozni. Kanada azért nem a szomszéd város elég messze van innen, én meg ez alatt a rövid idő is alatt is kellően a szívembe zártam a srácot.

Reggel a takarómat felkapva baktattam ki Tillyihez, hogy az utolsó napot, tinilányokhoz méltóhoz töltsük el. Romantikus filmeket nézünk rengeteg, csokit tömve magunkba átbőgve ezt az egészet. Ez nem is volt máshogy, mikor a többiek megjelenek.

-Miért jó ezt csinálni a lányoknak?-nézett ránk értetlenül Martinus.

-Csak, ne akadékoskodj annyit-csattant fel Tilly. Szegényem szerintem még nem tette túl magát azon, hogy a filmben a csaj szerelme meghalt.

-Csak, jó. Nálunk jó program bőgni egy filmen-magyaráztam, miközben az újra zokogó barátnőmet ölelgettem.

-De azért lehetne arról szó, hogy valamit mást nézzük?-kérdezte Charlie, de meg se várva a választ kikapta a távirányítót a kezemből és már át is vette. Szem forgatva néztem rá, de őt nem nagyon zavarta, lehuppant mellém és valami idióta focimeccset kezdett el bámulni a többi fiúval együtt.  Alapból nem terveztem maradni, mert nem igazán kötött le, hogy pár srác rugdossa a labdát, de mikor Leo fogta és elém vágta le magát, és elkezdett hozzám beszélni még inkább késztetést éreztem szóval léptem a szobába. Bent átöltöztem, majd ahogy éppen pakoltam be a bőröndömbe, megjelent Harvey.

-Szia-csókolt meg majd telepedett le mellém.-Mit csinálsz?

-Mivel úgy is ma már megyünk haza akkor gondoltam nem hagyom az utolsó pillanatra a csomagolást. Főképp mert ismerem a testvérem és hát mit ne mondjak biztosra le merem fogadni, hogy majd fél órával érkezés előtt jut eszébe és majd pakolhatok helyette is-magyaráztam, miközben fel-alá járkáltam a szobába, hogy mindent sikerüljön összeszednem. Éppen az ágyam melletti éjjelszekrényről, szedtem le a dolgaimat, mikor a kezembe akadt egy kép, ami tegnap készült, Harveyről és rólam. A srác hátán voltam és mosolyogva néztünk egymásra, pont valami baromságon nevettünk mikor készült a kép. Nem is tudom ki készíthette, se, hogy hogyan került oda de nagyon tetszett. Megbabonázva néztem, belemerülve a gondolataimba, miből csak a fiú hangja szakított ki.

-Mit nézel ennyire?-lépett hozzám és ölelt át hátulról.

-Tudsz erről a képről valamit?-lóbáltam meg előtte a képet, de ő csak nemlegesen megrázta a fejét. Még pár másodperc kínos csend következett, amit a fiú szakított meg megint.

-Min jár ennyire az eszed?

-Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz velünk akkor, ha vége lesz mindennek?-nézte, rá kétségbe esetten.

-Mármint hogy értve?-vonta fel a szemöldökét.

-Hát, te elfogsz menni mit tudom hova. És éled tovább a közel se hétköznapi életed. Én meg megyek London belvárosába Leoéktól nem messze lakni. Mi van ha nem tudunk majd találkozni annyit? Vagy ha végleg megszakad a kapcsolatunk?-kezdtem kibukni.